Erdei sikló

Az egyik legnagyobb hazai kígyónk, akár a kétméteres hosszúságot is elérheti. Ahogy neve is mutatja, erdős, bokros területeken fordul elő, de mivel hüllőként szüksége van a Nap melegére, elsősorban erdőszélek és tisztások közelében találkozhatunk vele.

Erdei sikló madárodúban (Fotó: Halpern Bálint)

Az erdei sikló (Zamenis longissimus) kifejlett példányainak hasoldala világos, hátoldala sötét színű. Pupillájuk kerek, mérgük nincs. Apró gerincesekkel, elsősorban rágcsálókkal és madarakkal táplálkoznak. A telet hibernálva töltik, tavasztól őszig aktívak, frissen kikelt fiataljaikkal nyár végén találkozhatunk. Ezek színezete jelentősen eltér a kifejlett egyedekétől, foltosak, fejük mintázata pedig a vízisiklóéhoz (Natrix natrix) hasonló. A többi hazai hüllőfajhoz hasonlóan az erdei sikló is védett állat.

Ha többet szeretnél megtudni a hazai hüllőkről és kétéltűekről, látogass el az MME KHVSZ oldalára!

 

 

Írta: Dr. Benedek Veronika

Tevékenység: