2015-06-30 15:24
Tavasztól őszig – legyünk erdőben, réten vagy vízparton ‒ kis- és közepes méretű, karcsú, hosszú lábú barnás-szürkés pókok rohannak szét közeledtünkre a talajon. Ezek többnyire farkaspókok.
Névadó szőrmés rokonaikhoz hasonlóan gyors mozgás, jó látás és a préda üldözése, levadászása jellemzi őket. Fogóhálót nem készítenek, viszont ebben az időszakban jól felismerhetőek a nőstények nagyméretű, fehéres színű „labdájukról”, amelyet az utótestük alatt cipelnek. Ez valójában egy szövött zsákocska, melyben a petéket hordozza a gondos anya. A kis farkaspókok kikelésük után még hosszú napokat töltenek anyjuk hátán, aki így védelmezi az apróságokat.
Farkaspók utódaival (Fotó: kovadrifoto.blogger.hu)
Hazánkban nem él az emberre veszélyes mérgű pók, ráadásul a legtöbb faj nem is képes átharapni bőrünket. A ritkán, véletlenül bekövetkező pókcsípések csupán bőrpírt, kisebb gyulladást okozhatnak.
Érdekesség, hogy egy dél-európai farkaspók a nevét ‒ tarantella ‒ egy dél-olaszországi táncról kapta, mivel a szóbeszéd szerint a megcsípett egyén táncol fájdalmában (a tarantella nem azonos a tarantulával, mely a madárpókok másik neve).
Schmidt Emese
