2015-03-04 23:53
Mára már szép számban láthatunk seregélyeket országszerte erdők, parkok magas fáinak csúcsán üldögélni, olykor teljes izgalomban, verdeső szárnyakkal, felfújt tollakkal flótázni.
Ezekben a napokban a zöldküllők kacagó nászéneke, a zöldikék zsírozása, a verebek csiripelése mellé a seregélyek is csatlakoznak csicsergő, füttyentő, pattogó hangjukkal. Elnyújtott, füttyszerű énekük nagyapáink csavargatós, orosz rádiójának állomáskereséskor hallott csúszkáló hangját idézi. Emellett sokféle madár dalát utánozzák, de szinte bármilyen gyakran hallott hangot képesek elsajátítani – legyen az egy nyikorgó kertkapu, kotkodácsolás vagy a gazda nap mint nap ugyanolyan tónusban felhangzó kiáltása. Ennek a sárgás csőrű madárnak a fekete tollazatát bíbor és zöld csillogás teszi ragyogóvá, tollai hegyén sárgásfehér pettyezés található. A földön kutató seregélyt első látásra összetéveszthetjük a fekete rigóval, ám figyeljük meg jól mozgásukat és alkatukat: míg a fekete rigó páros lábbal ugrál, a seregélynek jellegzetes, energikus járása van. Csőre hosszabb és hegyesebb, farka pedig rövidebb.
