Tavalyhoz képest nem változott lényegesen a Magyarországon telelő sasok száma - derült ki a 9. Országos Sasszinkron eredményeinek összesítése során, melyet az MME nemzeti park igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve végzett. A 241 felmérő mintegy 11.500 négyzetkilométert járt be, lefedve a legjelentősebb sastelelőhelyeket, így az állomány nagy részét sikerült számba venni.

Az elmúlt héten több "megérkezett az első gólya" témájú hír jelent meg a médiában. Azonban az ezekben a beszámolókban tévesen bemutatott példányok nem vonuló, hanem az utóbbi években mind gyakrabban áttelelő egyedek voltak. Ezek a gólyák a telet elsősorban az általuk jól ismert területen tartózkodva élik túl, ahol tudják, hogy hol találnak pockos tarlókat, be nem fagyó vizeket, hulladéklerakókat, vagy ahol az emberek etetik őket.

Különös madármérgezési esethez riasztották január közepén az MME-t és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot (BNPI). Egy sportvadász Heves megyei terepbejárása közben egy szlovák gyűrűt viselő, hat éves parlagi sas tetemét fedezte fel, röviddel később a madár elpusztult párja is előkerült. Az állatorvosi és toxikológiai vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy mindkét madár szándékos mérgezés áldozatává vált.

A Csongrád megyei Csaj-tónál kapott tavaly színes gyűrűt az a nagy kócsag, amelyet ÉNy-Spanyolországban figyeltek meg pár nappal ezelőtt. Az MME Madárgyűrűzési Központja 3 éve jelöli a nagy kócsagokat színes gyűrűvel, ez a második spanyolországi megkerülés az adatbázisban, az elsőt még 2010-ben olvasták le.