A világszerte veszélyeztetett parlagi sas költőterületeinek déli és délnyugati határát Kis-Ázsiában éri el, azonban az itt található állományról a közelmúltig nagyon kevés információval rendelkeztünk. Huszadik századi szórványos költési adatokat és megfigyeléseket lehetett találni a szakirodalomban, de az elmúlt két évtizedben a szakemberek csak három bizonyított parlagisas-költésről tudtak Anatóliában, így azt sem lehetett kizárni, hogy a helyi állomány a kipusztulás szélén van. Az elmúlt öt évben magyar koordinációban zajló célzott felmérések szerencsére ennek az ellenkezőjét bizonyították.
Már hagyomány, hogy minden év szeptemberének első szombatja hazánk legveszélyeztetettebb gerincesének, a rákosi viperának a napja. Az idén sem lesz ez másként, a faj megmentéséért dolgozó kollégák és önkéntesek több hazai helyszínen felállított standoknál várják a látogatókat.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei idén a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül”, illetve az „Északi gólyahír” című projektek keretében jeladókkal láttak el fehér gólyákat. A telemetriás jelölésnek köszönhetően nyomon követhetjük útjukat a fekete kontinensre. Többségük már úton van délnek, és hamarosan a telelőhelyükre, Afrikába érhetnek. Ismerkedjünk meg a kárpát-medencei flotta tagjaival!
Már a partiumi Lugosnál jár az a két gólyacsapat, melynek egy-egy tagját a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” projekt keretében jelölték meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei. "Vecát", az „öreg” tojót és "Hófogót", az idén kelt fiókát szinte maga előtt tolta ki a hidegfront Magyarországról a Kárpátok lábáig.
Még javában tart a kékvércse-fiókák gyűrűzése hazánkban és a környező országokban. Az idei év jelentős pocoktáplálék-kínálata jól érzékelteti hatását, a legtöbb fészekben 3 vagy 4 fióka nevelkedett idén.
Július második felétől egyre gyakrabban találkozhatunk fehérgólya-csapatokkal a szántókon, gyepeken országszerte. A még nem ivarérett és pár nélkül maradt, úgynevezett "kajtár" gólyák csoportjai mellé ekkor már egyre nagyobb számban csatlakoznak az idei költés kirepült fiókái és szüleik.
Piroska egyike volt annak a négy „kalandor” alkotta csapatnak, melyet kora tavasszal, kényszerű átteleltetés után engedtek szabadon a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” projekt keretében, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei. Ezek a madarak különböző okok miatt lemaradtak az őszi vonulásról és menhelyen, állatkertben várták ki a jobb időt.
Az idei rendkívül erőteljes mezei pocok gradációt hatékonyan fékezik a kék vércsék, vörös vércsék, parlagi sasok, egerészölyvek és pusztai ölyvek, sárgalábú sirályok, gólyák, nagy kócsagok, vetési varjak, molnár görények, menyétek és rókák.
A jászberényi Klapka György Szakközép- és Szakiskola Általános Iskola és Speciális Szakiskola Szent István körúti Tagintézménye harmadízben nyerte el az Ökoiskola címet. Pedagógiai programjának, tevékenységének fontos területe a környezeti nevelés. Így természetes volt a részvételi szándék a Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége (KOKOSZ) kampányprogramjában, melynek célja többek között a NATURA 2000-es területek bemutatása, védelme.
A Cserhát Természeti és Kulturális Értékeiért Alapítvány és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület sikeres pályázatának eredményeként, a Svájci Civil Alap támogatásával valósul meg az Északi gólyahír elnevezésű projekt.