Tavaszi madárles – túra

Ugyan az időjárás kétes volt, reggel úgy döntöttünk, hogy a túrát megtartjuk. 9 órakor találkoztunk a résztvevőkkel a tápiószecsői vasútállomáson, ahonnan kocsival mentünk el a halastavakig. Szép számban jöttek el a jelentkezők, a túra elején mintegy 45 fő volt. Pechünkre amint kiértünk a tóhoz, szemerkélni kezdett az eső, ami egészen a túra végéig kitartott, sőt néha egy-egy hevesebb zápor is a nyakunkba zúdult. Az időjárás miatt többen visszafordultak a túra közben, de a végéig így is több, mint 25-en maradtunk. Aki velünk tartott nem bánhatta meg, rögtön a túra kezdetén egy fekete gólya párral találkoztunk és az egyik távoli fán spektív segítségével megnézhettünk egy tavasszal és ősszel rendszeresen előforduló ragadozómadarat, egy halászsast. A tórendszer végénél külön élmény volt, hogy láthattuk vadászni is; mintegy 20-30 méterrel előttünk csapott le -sikeresen - zsákmányára. Ezen felül még találkoztunk nagy kócsagokkal, egy kis kócsaggal, dankasirályokkal, kárókatonákkal, szárcsákkal, búbos vöcskökkel, cigányrécékkel, kanalas récékkel, barátrécékkel, bütykös hattyúkkal. Külön érdekesség, hogy az egyik hattyún egy nyakgyűrű is van, és a gyűrű alapján a madár minimum 21 éves, és ha minden igaz, akkor ő a legidősebb gyűrűs egyed a magyar adatbankban (a madarat 2001-ben gyűrűzte Albert László Siófokon, és ekkor is már kifejlett, azaz legalább 3 éves volt). Titkon reménykedtünk benne, hogy az év madarát is megpillanthatjuk - melyet a túra elején pár szóban bemutattam - de sajnos nem találkoztunk gólytöccsel. A túra végére még egy nem túl szégyellő billegetőcankó is a szemünk elé került, aki az egyik leeresztett halastó partján kereste táplálékát.

Köszönjük mindenkinek a részvételt, és reméljük, hogy az időjárás ellenére azért mindenki jól érezte magát.