Biharugrai-halastavak

Hazánk egy eldugott, csendes zugában, Békés megye északi részén találjuk egyik legfontosabb halastavi vizes élőhelyünket, a Biharugrai- és a Begécsi-halastavak által alkotott tórendszert.A tavak természet- és madárvédelmi jelentőségüket egyrészt méretüknek köszönhetik, hiszen 1927 hektáros kiterjedésükkel az ország második legnagyobb halastórendszerét alkotják. A tavak a múltban kiterjedt, majd lecsapolt Kis-Sárrét egykori mocsárvilágának helyén épültek meg 1910 és 1967 között.

Az ország jóformán egész területére kiterjedő lecsapolások és folyószabályozások megsemmisítették a természetes vizes élőhelyek nagy részét, ezért a 20. század során egyre nagyobb jelentőséget kaptak mesterséges víztereink. Az 1900-as évek első felétől épülő kisebb-nagyobb kiterjedésű halastavak élőhelyet biztosítottak számos ritka és veszélyeztetett, vonuló vagy fészkelő vízimadár számára. Ezen tavak közül is különös jelentőséggel bírnak az „Ugrai-tavak”.

Természetvédelmi értékének köszönhetően a terület része a Körös-Maros Nemzeti Parknak, valamint hazánk Natura 2000 hálózatának. Nemzetközileg fontos madár élőhelyként (IBA) és Ramsari területként is nyilvántartják.

A tavak élővilága

A halastavak sekély vízfelületükkel, változatos élőhelyeikkel, a szomszédos kiterjedt szikes pusztákkal, nedves gyepekkel és erdőfoltokkal nagyszámú növény és állatfajnak nyújtanak életteret.

Közülük is leglátványosabbak és legkönnyebben megfigyelhetők a sokszor hatalmas tömegben jelenlévő madarak.
Az alábbi táblázatban a területen rendszeresen előforduló természetvédelmi szempontból legjelentősebb fajokat foglaljuk össze:

A nyári lúd a nádasok egyik jellemző fészkelője

A cigányréce számára fontos fészkelő és gyülekező helyet biztosítanak halastavaink

Rétisassal nagyobb számban télen is találkozhatunk, de fészkelőként is megtelepedett

Gazdálkodás a halastavakon

A halastavak, bár másodlagosan rendkívül fontos szerephez jutottak a természet és a madárvilág sokféleségének megőrzésében, elsődlegesen mégis gazdálkodási céllal létesültek. Ezt nem szabad szem elől téveszteni a ma már védett természeti területté nyilvánított tóegységek esetében sem, noha ezeken a területeken a védelemé az elsőbbség.

A természetvédelem jól felfogott érdeke, hogy a tavakon fennmaradjon a halgazdálkodás, hiszen annak hiánya közép, de még inkább hosszútávon a tavak elöregedéséhez, egyes élőhelyek megszűnéséhez, a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Ennek megfelelően olyan kapcsolatrendszert kell kiépíteni a természetvédelem és a gazdálkodók között, mely biztosítja a természetvédelmi prioritások és a gazdálkodó érdekeinek érvényesülését is.

Ez csak egy extenzív módon kezelt halastavon képzelhető el, ahol a gazdálkodó a természetvédelem előírásaihoz igazodva végzi tevékenységét (műtrágyát és meszet nem használ, lecsapolásokat és feltöltéseket a természetvédelmi célkitűzéseknek megfelelően időzíti, természetkímélő nádgazdálkodást végez stb...). Ennek a természetkímélő rendszernek a kidolgozásában és fenntartásában a természetvédelem intézményeinek hathatós segítséget kell nyújtania.

A biharugrai térségben a rendszerváltozást követően alaposan megváltoztak a tulajdonosi és kezelői viszonyok. Jelenleg több halgazdálkodó is tevékenykedik a területen. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) mellett a Bihar Közalapítvány is jelen van a területen és egyedülálló módon 500 hektár halastavat kezel kizárólag természetvédelmi szempontok alapján. Az így kialakult helyzet megteremtette annak lehetőségét, hogy a természetvédelem és a halgazdálkodás egymás mellett működve megőrizze hazánk egyik kiemelkedő jelentőségű vizes élőhelyét.

Projekt a halastavak sokrétű, fenntartható használatáért

A UNEP/GEF támogatásával 2007-óta valósul meg a területen egy MME projekt, melyben egy halgazdálkodó, az Agropoint Kft. mellett a Bihar Közalapítvány is partner.

A projekt célja az, hogy a már létező extenzív halgazdálkodási módszerekre még természetkímélőbb, de gazdaságos alternatívákat dolgozzon ki és vezessen be, kisebb élőhely fejlesztésekkel kedvezőbb életfeltételeket hozzon létre számos védett, fokozottan védett faj számára, valamint, hogy a területet vonzóbbá tegye a fenntartható turizmus számára.

A projekt felismerte, hogy mind a természetvédelem, mind a halgazdálkodók és a helyi lakosság közös érdeke egy gazdaságilag jól működő, a természeti értékeket megőrző, az élőhelyeket fejlesztő, a helyi közösséget is bevonó rendszer. Csak ez lehet a hosszú távú megőrzés alapja, ahol a madármegfigyelő turizmuson kívül egyre nagyobb szerepet kap a szélesebb körök érdeklődését is felkeltő, kontrollált ökoturizmus.