Olyan helyeken, ahol a fák nem elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a mesterséges odúkat, az eszközöket nyugodtan akasszuk a fiatal fák támasztókaróira. Ilyen kihelyezésre elsősorban a legszélesebb körben alkalmazott B típusú odúkat használhatunk, mert az ezekbe költöző három leggyakoribb faj: a széncinege, a házi és a mezei veréb nyílt, alacsony fészkelőhelyeket is előszeretettel elfoglal.
Ilyen fiatal ültetvényeken a támasztóoszlopokra kihelyezett B típusú odúk alkalmazása lehet eredményes, ... |
... de ezek elég erősek ahhoz is, hogy megtartsák a nagyobb D odúkat is. |
Az alap B odútípus mellett érdemes próbálkozni D típusú seregély odúkkal is, mert ez a faj meglepően jól tolerálja az alacsony fészkelőhelymagasságot és előszeretettel költözik akár derék- vagy mellmagasságban lévő mesterséges odúba.
Ez az évek óta lakott seregélyodú alig mellmagasságban működik ezen a fiatal nyárfán. |
A fiatal telepítések általában nagyobb kiterjedésűek, ami lehetővé teszi az odúk tömeges, telepszerű alkalmazását: 15-20 méterenként egy-egy B, egymástól 30-40 m-re pedig egy-egy D típusú (seregély) odút is kitehetünk.
A Madárbarát kertbe természetesen ültethetünk olyan idősebb facsemetéket is, ... |
... melyek már magukban is elbírnak egy-egy odút (Fotók: Orbán Zoltán). |
Orbán Zoltán