2016-06-06 15:07
Az eset a Békás nevű városrészben történt 2016. március 22-én délután, ott ahol 50-60 évvel ezelőtt utcánként 1-2 két ház állt, a 100 évvel ezelőtti térképen még utcák sincsenek.
A vizes területeket árkokkal leszárították, de néhol gyékény és nád még látható. A helyszín érdekessége, hogy 100 éve nagyjából ott volt egy kisebb -- néhány teleknyi méretű -- tó, ahol a fekete gólya leszállt. A mostani telektulajdonosok kert és tókedvelők, ezért három egymással szomszédos telken is készült kerti tó - a gólya válogathatott köztük. Mivel hátsókertekről beszélünk elég csendesek, bár a „fekete gólya ügy” helyszínét egy vizsla őrizte, arra gondoltunk, hogy a kutya és a gólya összejátszhattak. Ahogy az egyik képen látszik a vasút nagyon közel halad, a zajcsillapító fal miatt ez talán nem zavaró, de valamilyen mértékű rezgés egészen biztos érzékelhető.
A fényképeket Grenács György készítette, a madár nagyon nyugodtan viselkedett. A szomszéd háztetején és később György udvarán, a földön készített kép között nagyjából 4 óra telt el. Györgytől már korábban is hallottam, hogy a szomszéd tavánál szürke gém és nagy kócsag már többször leszállt. Lehetséges, hogy a tónál pihenő madarak látványa bátorította leszállásra az éppen ott repülő fekete gólyát? A felújítás óta viszonylag nagy forgalmú, házakkal körbevett Kis-tó és Nyerges Panzió melletti mesterséges, egész évben jégmentes, meleg vizű tó vonzza, de mintha szelídítené is a vadmadarakat. Az eset számunkra vidámabb része már ismert: a fekete gólya reggelre, szinte az összes aranyhalat kiette a tóból és, azóta nem látták.
Igaz előtte sem.
A piros X a fekete gólya észlelésének helye, a zöld X a Nyerges fogadó tava, a kék X a Kis-tó.
A térkép forrása: www.monorszakkatalógus.hu
Lejegyezte Tóth Gábor, a fényképeket Grenács György készítette.
Az eset a fekete gólyával rendhagyó, mivel hasonló dologról nem tudunk. Valószínűleg emberhez szokott példány lehetett, ezért is ajánlottam fel, hogy egy hiteles beszámoló + bizonyító fotók esetén a Tápió-vidéki helyi csoport megtéríti az aranyhalak értékét számla ellenében. Ez a „kártalanítás” kivételes eset, hiszen az MME nem hatóság, hanem egy kiemelten közhasznú társadalmi szervezet, így kártérítésre sem kötelezhető! Az én ötletem volt, hogy átvállaljuk az aranyhalak értékének kifizetését. A Központban viszont nem mindenki támogatta a vezetőség közül, de mivel én megígértem ezért kifizetésre kerül az összeg.
Kertész László