Bármely madarat vagy más élő szervezetet akkor érhet áramütés, ha testén halad át az elektromos áram, azaz ha teste hidat képez egy magasabb és egy alacsonyabb elektromos potenciálú hely között. Ez szabadvezetékek oszlopain kétféleképpen alakulhat ki: két vezető egyidejű érintésével (fázis-fázis zárlat); egy vezető és egy földelt oszlopelem (pl. kereszttartó kar vagy leesésgátló) egyidejű érintésével (földzárlat).
Ez azt jelenti, hogy minden olyan oszlop, amelyen egy madár a szárnyaival, lábaival, fejével, vagy esős, nyirkos időben a tollaival egyidejűleg érinthet két vezetőt vagy egy vezetőt és egy földelt oszlopelemet, veszélyt jelent madarainkra. A leggyakoribb a földzárlat kialakulása, mivel két vezető egyidejű érintéséhez a legtöbb oszloptípus esetében viszonylag nagy távolságot kell áthidalnia egy madárnak, míg egy kereszttartón ülve még egy kis termetű madár is könnyen megérintheti valamelyik vezetőt.
A madarak sérülékenységét az alábbi tényezők befolyásolják:
- A szabadvezeték elhelyezkedése (a vezeték által kettészelt élőhely)
- Az oszlopfej szerkezete
- Az egyes madárfajokra, madárfaj-csoportokra jellemző viselkedés
- A madár mérete
- A madár repülési biztonsága (a fiatal madarak veszélyeztetettebbek)
- Időjárás (látási viszonyok, tollazat nedvessége, oszlopelemek nedvessége)
A fiatal madarak több okból is fokozott veszélynek vannak kitéve. Repülési képességeik még messze nem olyan jók, mint az öreg madaraké, és ez elsősorban leszálláskor mutatkozik meg. Egy oszlopon ügyetlenkedve a fiatal madarak könnyen érinthetnek vezetőket. Mivel pedig nem olyan ügyesek még a levegőből indított vadászatban, mint öregebb fajtársaik, szívesebben vadásznak ülőhelyekről, azaz valószínűleg gyakrabban ülnek fel szabadvezetékek oszlopaira (Janss és Ferrer 2001, Lehman et al. 1999). Az öreg egyedek emellett saját, jól ismert territóriumaikban megszokott ülőhelyeket használnak, míg a fiatal egyedek kóborlásaik során ismeretlen területeket látogatnak meg.
Szintén fokozottabb veszélynek vannak kitéve az oszlopokra ülő madarak esős, ködös, nyirkos időben. Ilyenkor a vizes tollazat miatt nehezebben repülnek a madarak, ezen kívül a nedves toll vezetőképessége akár százszorosa is lehet a száraz tollénak. Amerikai kutatások eredményei azt mutatták, hogy míg a száraz toll 70 kV feszültségnél sem vezette az áramot, a nedves madártollak már 5 kV feszültségnél megégtek (APLIC 1996, Lehman et al. 1999). Valószínű, hogy a legtöbb áramütéses esetben az áldozat azonnal elpusztul. Ha nem, akkor égési sérülésekkel vagy lebénulva a földre zuhan, ahol azután hosszabb-rövidebb szenvedés után pusztul el. A madarak soha nem tanulhatják meg, hogy a szabadvezetékek oszlopai veszélyesek, hiszen az oszlopra ülve vagy nem tapasztalnak semmit, vagy tapasztalatuk halálos.
Hazai tapasztalatok
Magyarországon az első, áramütés okozta tömeges madárpusztulásra 1980-ban derült fény, amikor a Hajdú-Bihar megyei Újtikos község határában egy rövid, 20 kV-os vezetékszakasz alatt a Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei 19 egerészölyv (Buteo buteo), 1 gatyásölyv (Buteo lagopus), 4 vörös vércse (Falco tinnunculus) és több tucat vetési varjú (Corvus frugilegus) tetemét találták meg (Dudás 1999). Az MME 2003-ban kezdett országos adatgyűjtésbe, amely évtől kezdődően minden évben meghirdette országos középfeszültségű oszlop felmérési (KFO) kampányát. Emellett számos további esetről lakossági vagy szakmai bejelentés során értesülünk, így például az egyik legsúlyosabb ilyen esetről is, amely során 2006 őszén mintegy 200 fehér gólya (Ciconia ciconia) pusztult el Újtikos határában egy rövid vezetékszakaszon áramütés következtében.
A fokozott adatgyűjtés eredményeképpen az MME nyilvántartásában 2003 és 2008 februárja között már 59 faj 2183 áramütés következtében elpusztult példánya szerepelt, amely 2017-ig több mint 90 faj 4810 áramütést szenvedett tetemét jelenti, melyek összesített természetvédelmi értéke meghaladja a 250 millió Ft-ot. Természetesen a probléma valós mértéke ennél jóval nagyobb, hiszen az eddigi felmérések időben pontszerűek (egy-egy hétvége), csak az ország vezetékeinek kis részét érintették (lásd térkép) és e felmérések során sohasem került figyelembe vételre a „dögevők” tevékenységének hatása. Az áramütés okozta madárpusztulások felmérésénél elkerülhetetlenül adott egy időtartam, ami az áramütés megtörténte és a tetem megtalálása között eltelik. Ez alatt a „dögevők” megehetik, vagy elvihetik a madártetemet, ezért a halálozások számát alábecsüljük (Olendorff et al., 1981).
2007-2017 között dokumentált madárpusztulások a középfeszültségű
oszlopfejek felmérése kapcsán.
Egy áttekintő munka szerint a tetemek eltűnésének átlagos valószínűsége 75 %, figyelembe véve a különböző éghajlati és földrajzi viszonyokat (DeVault et al., 2003). Ferrer és munkatársai (1991) Spanyolországban úgy találták, hogy az áramütéstől elpusztult madarak tetemeinek csak 37 %-a volt megtalálható – azaz 63 %-a tűnt el – az áramütést követő egy hónapon belül. Az első hazai ilyen irányú felmérés 2007 januárjában a Hevesi Füves Puszták TK területén húzódó vezetékszakaszok mentén történt. Ennek során a felmérést végző szakember 45 db fácán, gyöngytyúk és fiatal pulyka tetemét helyezte ki. A kihelyezést követő második napon már csak 29 db (64,4 %), a hetedik napon 7 db (15,5 %), a tizennegyedik napon 3 db (6,6 %), míg végül a harmincadik napon már csak 2 db (4,4 %) tetemet talált meg az oszlopok alatt (2. ábra). A felfalás/elhurcolás harminc nap alatt megfigyelt 95,6 %-os valószínűsége jóval magasabb, mint amit más kutatók tapasztaltak (Tóth, 2007). Természetesen az ország különböző területein a dögevők általi elhurcolás intenzitása lényegesen különbözhet, azonban nagy valószínűséggel mindenhol jóval nagyobb mint korában gondoltuk. Ha egy minimális elhurcolási arányt veszünk figyelembe az eddigi felmérések alapján úgy becsüljük, hogy országszerte évente minimálisan mintegy 30’000 madár eshet áldozatul áramütésnek, melyek természetvédelmi értéke az egy milliárd forintot is meghaladja!
A vezetéknek repülő madarakról és ezen probléma természetvédelmi súlyosságáról sokkal kevesebb rendszerezett adattal rendelkezünk, hiszen Magyarországon ez idáig nem történt ilyen irányú célzott adatgyűjtés. A szórványosan ismertté vált esetekből is kiderül azonban, hogy a természetvédelmi szempontból egyik legjelentősebb madárfajunk, a túzok (Otis tarda), legfontosabb mortalitási okai közé tartozik a vezetéknek ütközés. A túzok-védelmi LIFE-Nature projekt során 2004 és 2008 között országszerte 36 vezetéknek ütközött elpusztult példányt találtak meg a szakemberek, és természetesen a valós esetek száma itt is lényegesen nagyobb lehet. A túzok mellett a daru (Grus grus) a másik ütközések által leginkább érintett faj, amelynek több tízezres gyülekezőcsapatai szintén veszteségeket szenvedhetnek (pl. a Szegedi Fehér-tó és a Kardoskúti Fehértó közötti területen, a 2016-os télen is közel 150 példány pusztult el, de a Hortobágy területéről is több korábbi eset ismert. Az ütközések által szinte valamennyi madárfaj érintett lehet, azonban az esetek gyakoriságát tekintve a fenti két fajon kívül még a vízimadarak (lúd- és gólyalakúak) esetében lehet jelentős természetvédelmi problémáról beszélni. A probléma kezelésében aktív szerepet vállal a természetvédelemért elkötelezett Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaság, közismertebb nevén a MAVIR Zrt. Saját fejlesztéseket kezdeményezve igyekszik segíteni az ütközéses madárpusztulás felszámolását, de elkötelezett a hazai kerecsensólyom-állomány védelmében is, amit az átviteli hálózat oszlopain elhelyezett tartós, stabil mesterséges költőládák szolgálnak.
A madarak és vezetékek konfliktusai nem csak a természetvédőket aggasztják, mivel az áramszolgáltató vállalatoknak is sok gondot és anyagi kárt okoznak a madarak által előidézett zárlatok. Az áramellátás biztonságát veszélyeztetve pedig közvetetten a fogyasztók is érintettek, egy-egy madár által keltett áramkimaradás súlyos anyagi veszteségeket erdményezhet például egy ipari üzemben.
Egy speciális probléma merül fel gólyáink védelmével kapcsolatban. A hazai gólyaállomány legnagyobb része a hagyományosan használt kémények és fák helyett ma már elektromos vezetékek oszlopaira építi fészkét. Ehhez a települések belterületein található kisfeszültségű, 10 kV-os hálózat oszlopait használják a madarak. Ez a körülmény számos probléma forrása mind a gólyák, mind az áramszolgáltatók számára. A gólyákat áramütés érheti a fészek építése közben, de áramütés érheti a fészekből kieső fiókát, vagy kirepülést követően a fiatal madarakat a környező oszlopok bármelyikén. Ezzel együtt a fészek anyaga zárlatot okozhat, fokozott korróziót idéz elő az elektromos felszerelésben, és egy évek óta használt, nagy méretű fészek súlya alatt le is szakadhatnak a vezetékek. Volt már példa arra is, hogy zárlat következtében kigyulladt a fészek, vagy áramfogyasztóként működött. Ennek a problémának a megoldására való közös törekvés az MME és az áramszolgáltatók között több évtizedes múltra tekint vissza, és jelentős eredmények születtek.
A probléma megoldásában a kilencvenes évek elejétől fokozatosan javuló együttműködés figyelhető meg az áramszolgáltatók, az állami és a civil természetvédelmi szervezetek között, ami elsősorban középfeszültségű oszlopok szigetelésével kapcsolatos. Ennek során mintegy 50’000 elektromos oszlop utólagos madárbarát szigetelése történt meg az állami és civil természetvédelmi szervezetek, valamit az áramszolgáltató vállalatok együttműködésében.
A hosszú távú, végleges megoldások irányában azonban egészen 2008-ig nem történt megnyugtató előrelépés. Aggasztó például, hogy az említett időszakban megjelentek olyan új oszloptípusok, amelyek szigetelés nélkül a vezetőelrendezés miatt a madarakra még nagyobb veszélyt jelentenek, mint a korábbi fejszerkezetek. Ráadásul az utóbbi évek áramütéssel összefüggő középfeszültségű oszlopfelmérései bizonyítják, hogy számos esetben utólag szigetelt oszlopokon is szenvednek madarak áramütést.
Egyre több országban születnek olyan jogszabályok, melyek kötelezik az áramszolgáltató cégeket berendezéseik madárbarát kialakítására. Remélhetőleg a közeljövőben Magyarországon is kialakul a szükséges jogi szabályozás a probléma megoldásához. Ez annál is inkább aktuális, mert a Bonni Egyezmény (Egyezmény a Vadon Élő Vándorló Állatfajok Védelméről) aláíró országai – köztük Magyarország is - 2002 szeptemberében elfogadtak egy új határozatot, melynek értelmében a Részes Felek lépéseket tesznek a madarak szabadvezetékek mentén történő áramütésének megszüntetése érdekében (Részes Felek 7. Konferenciája, COP7, Bonn, 2002. szeptember 18-24).
Az MME a probléma kezelése érdekében készítette el ezt
a részletes tanulmányt is – letöltéshez katt a képre
vagy ide >>
Akadálymentes Égbolt Megállapodás
A három hazai áramszolgáltató vállalat (E.On, ELMŰ-ÉMÁSZ, DÉMÁSZ), a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM), valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2008. február. 26-án aláírta az Akadálymentes Égbolt Megállapodást. Az önkéntes Megállapodásban a részes felek elkötelezik magukat a védett madarakat érő áramütés és vezetéknek ütközés által okozott természetvédelmi kár lehető legkisebb mértékre való csökkentése mellett. A megállapodás alapján 2008. március 31-ig a természetvédelmi szervezeteknek el kellett készíteni a középfeszültségű vezetékszakaszok madárvédelmi szempontú besorolását. Az előzetes tervek szerint az I. prioritás a különösen veszélyes szakaszokat tartalmazza, amelyek madárbarát átalakításának ütemtervét már 2008. május 31-ig el kellett volna végezni. A II. prioritás az egyéb veszélyes szakaszokat tartalmazza, amelyek első 50%-ának ütemtervét 2009. március 31-ig, míg a második 50%-ának az ütemtervét 2011. március 31-ig tűte ki célul a dokumentum. Az I.-II. prioritásszakaszok átalakításának legvégső határidejét pedig 2020. január 31-ében állapítja meg.
A megállapodás egyik nagy előrelépése volt, hogy az elosztói engedélyesek vállalták, az épülő új elektromos szabadvezetékeket minden esetben a madárvilág biztonságát figyelembe véve építik meg. Ez az előírás a természet védelméről szóló törvénybe is beépült. A megállapodás aláírói évente rendszeresen összeülnek, megvitatják a tapasztalatokat, közös terveket. Ennek hosszú évek óta a 2013-ban az aláírókhoz is csatlakozó MAVIR Zrt. ad otthont. Nincs ilyen, a szolgáltatókkal ennyire érdemi, és évekig élő közös platform máshol Európában, sokkal inkább mások veszik át a példát (pl. Horvátország) tőlünk.
Közös siker, hogy korábbi időszakokban épült, madarakra veszélyes vezetékek madárbaráttá alakítása terén több országrészben is zajlottak nagyszabású projektek (többszáz-millió forintos, vagy akár milliárdos nagyságrendben, európai uniós és áramszolgáltatói közös finanszírozással) a vezetékek madárbarát átalakítására. Összesen 3446 km hosszú vezetékszakaszon történt meg az oszlopfejek szigetelése (áramütés elleni védelem), 120 km hosszú légkábelt cseréltek le földkábellel és 2724 láthatóság-növelő eszközt helyeztek ki az ütközéses balesetek csökkentése érdekében. Gyakorlatilag teljesen sikerült felszámolni a problémát a Hortobágyi Nemzeti Park belső törzsterületein (HNPI projektek), a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben és a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben (BNPI projektek a megállapodás aláírói között is ismert Agria Ökoszisztéma Kft. jelentős műszaki szerepvállalásával).
Az elmúlt 4 évben az események lelassúltak (gazdasági érdekek és közeg változása, pályázati kötöttségek változásai kapcsán). A szolgáltatók saját végrehajtásban vállalt átalakításai alacsony mértéket öltöttek, és az aláírók, a MAVIR Zrt. kivételével végül sorban visszaléptek több közös projektek ötletétől a gazdasági terhekre hivatkozva.
Az időközben készülő műszaki tervcsomagok (iránytervek – 2011 és 2013) kidolgozásában való aktív részvétel mellett az MME 2013 őszén műszaki tervezésekhez is egyértelműen fogalmazta meg aktuális madárvédelmi elvárásait. Ez aztán beépült a 2016-ban, a minisztérium által a hatósági eljárásokhoz készíttetett tanulmányba, amely műszaki rajzokkal és a madarak szempontjából biztonságot jelentő paraméterek megadásával segíti a tervezők és a hatóságok munkáját.
Aktív fellépés a madarak érdekében
Az MME, tapasztalva a fent ismertetett helyzetet, bár változatlanul bízik az áramszolgáltatók aktív szerepvállalásában, felelősségtudatában és együttműködésében, határozottan kíván fellépni a hazai madárvilágot veszélyeztető talán legnagyobb horderejű kérdés megoldása érdekében:
2018. márciusában minden 2007-2017 között dokumentált madárpusztulás adatot elküldünk a területileg illetékes természetvédelmi hatóságok, nemzeti park igazgatóságok és áramszolgáltatók irányába. Fontos kiemelnünk: nem feljelentést teszünk! Eljuttatjuk, bejelentjük az összes konkrét információt a természetvédelmi és műszaki oldal felé, hogy azokat természetvédelmi horderejüknek megfelelően érvényesíteni lehessen.
A hazai hatóságok mindezek alapján egységes alapelvek szerint alakíttatják át a veszélyes szakaszokat.
Mit tehet, ha szeretne segíteni a probléma felszámolásában?
A hatósági eljáráshoz első lépésként az alábbiakat kell közösen biztosítanunk:
- a megtalálás pontos helyét és időpontját,
- fényképeket az oszlop fejszerkezetéről és
- a tetemekről, lehetőleg egyértelmű azonosíthatóságuk szintjéig részletezve.
A helyszín azonosításához nem kell feltétlenül kézi GPS készülékkel rendelkeznie. Természetesen jó, ha adott ez a lehetőség, de kiváló pl. a mai mobiltelefonos GPS alkalmazásokkal felvett koordináta, belterületen akár utca, házszám megjelölés, külterületen esetleg egy google térkép megjelenítés kimentett képe is, hiszen ez is segít, hogy biztosan az adott oszlophoz jussunk (mi is koordinátákkal dolgozunk, és az áramszolgáltató is így tartja nyilván az oszlopai helyét).
Fontos ezek mellett az időpont. Utóbbinál a digitális fotó(k) mentési időpontja is lehet támpont, ha jól van beállítva a készülék, amivel az oszlop és tetem(ek) képét rögzíti.
Minden bejelentést tartunk annyira fontosnak, és minden elpusztult madarat olyan üzenetként kezelünk, hogy a rendelkezésünkre álló információkkal segítsük a későbbi madárpusztulások megelőzését.
A későbbiekben az elindult eljárásról, annak kimeneteléről és fejleményeiről is igyekszünk értesíteni a bejelentőinket.
Az ügyek átfutása a szükséges átalakítások műszaki tervezésének igénye, az áramszolgáltató cégek belső ügyrendje miatt nem egy-két hét, hanem reálisan minimum néhány hónap a kivitelezéssel együtt.
Mostantól minden információ, amelyről a szükséges részletek (időpont, pontos helyszín adatai az oszlop azonosításához, fotók a tetemről a faj azonosításához és az oszlopról a műszaki értékeléshez) rendelkezésre állnak, egyben a hatósági ügyek elősegítése érdekében az MME Monitoring Központon átfutva jut el a területileg érintett hatósághoz éves összesítéseken keresztül.
Így biztosítható, hogy - reményeink szerint - minden érdemi probléma kezelhető legyen, és idővel képesek is legyünk visszajelzést adni a bejelentők felé, akik munkát/időt/odafigyelést nem sajnálva joggal várják, hogy történjen is valami a problémásnak bizonyult oszlopokkal.
Hivatkozott és ajánlott irodalmak:
Avian Power Line Interaction Committee (APLIC) 1996. Suggested Practices for Raptor Protection on Power Lines – The State of the Art in 1996. Edison Electric Institute and Raptor Research Foundation. Washington, D.C.
Dudás, M. 1999. Távvezetékek és madárpusztulás. Élet és tudomány 23: 720-721.
Demeter, I., Bagyura, J., Lovászi, P., Nagy K., Kovács, A. & Horváth, M. (2004): Középfeszültségű szabadvezetékek és madárpusztulás Magyarországon - Tapasztalatok, természetvédelmi követelmények és javaslatok. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), Budapest. 30 pp.
Devault, T. L., Rhodes, Jr. O. E., Shivik, J. A. (2003): Scavenging by vertebrates: behavioral, ecological and evolutionary perspectives on an important energy transfer pathway in terrestrial ecosystems. Oikos 102: 225-234.
Janss, G.F.E., and M. Ferrer 2001. Avian electrocution mortality in relation to pole design and adjacent habitat in Spain. Bird Conservation International 11: 3-12.
Lehman, R. N., Ansell, A.R., Garrett, M. G., Miller, D. A., Ollendorff, R. R. 1999. Suggested Practices for Raptor Protection on Power Lines: The American Story, Pages 125-144 in M. Ferrer and G. F. E. Janss, eds. Birds and power lines: collision, electrocution, and breeding. Quercus, Madrid, Spain.
Olendorff, R. R., Miller, A. D., Lehman, R. N. (1981): Suggested Practices for Raptor Protection on Power Lines: the State of the Art in 1981. Raptor Research Foundation, St. Paul, Minnesota. 111 p.
Tóth, P. 2007. Középfeszültségű elektromos szabadvezetékek okozta madárpusztulás a Hevesi Füves Pusztákon. Szakdolgozat; Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Természetvédelmi, Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék, Debrecen.
Kapcsolódó oldalak:
- Együttműködési megállapodás a MAVIR és az MME között a ragadozómadarak védelmében >>
- Mostantól a lakosság is bekapcsolódhat a madarak áramütése elleni munkába>>
- Teljes energiával a madárvédelemért! - MAVIR és MME megállapodás a ragadozómadarak védelmében >>
- Áramütéstől pusztult el János, a jeladós kerecsensólyom >>
- Kerecsensólyom-gyűrűzés nagyfeszültségű vezeték alatt >>
- Madarak és légvezetékek - elkészült az MME konfliktuselemzési kiadványa >>
- Az MME is ott volt az MVM Családi Napján >>
