2005-02-21 00:00
Fotó: Vasas András
A 130 hektáros terület a kelet-bihari régió egyik legfontosabb túzokélőhelyének kellős közepén található, ahol a gyenge minőségű, belvízérzékeny, ugarosodásra hajló szántó a túzokok számára fontos dürgő- és táplálkozóhely. A természetvédelmi szakemberek az ott tartózkodó őrkakasokból ítélve úgy vélik, hogy a madarak valószínűleg fészkeltek is a területen. Az erdőtelepítés és a vadvédelmi kerítés most kizárta innen a fokozottan védett túzokot.
Fotó:Motkó Béla |
A terület gazdájának, bár hajlott volna a természetvédelmi szempontokat figyelembe vevő gazdálkodásra, érthető módon nem volt türelme kivárni, a Bihari-sík Érzékeny Természeti Területté nyilvánítását és az ezzel járó támogatási lehetőségeket. A gyorsabban jövedelmező utat választotta, ami nem csak a hazai- és az uniós természetvédelmi törekvésekkel ellentétes, de hosszú távon saját érdekeivel is.
Az MME felhívja az FVM és a KvVM figyelmét arra, hogy a jelek szerint ez a veszélyes tendencia erősödni fog, amennyiben a természeti értékek megőrzését szolgáló támogatások nem válnak kiszámíthatóbbá.