2011-11-19 17:25
Annak köszönhetően, hogy a Madárbarát kert program eszközei a közelünkbe, akár az ablakunk elé vonzzák a madarakat, rendkívül sok érdekes megfigyelésben lehet részünk. Ha egész évben itatunk, télen pedig az itató mellett etetünk és odúkat is kihelyezünk, olyan, mintha egyszerre három folyamatosan zajló természetfilmet nézhetnénk, ahol napról-napra, évről-évre a madarak életének újabb és újabb titkaiba kaphatunk betekintést.
Jól példázza ezt egy zöld küllő látogatása egy olyan fővárosi talajitatón, ahol eddig már legalább két másik harkályfaj fordult meg, lehetőséget kínálva a közelrokon madarak életmódjából adódó viselkedési hasonlóságok és eltérések megfigyelésére.
| Ebben a budapesti kertben már ötödik éve működik a Madárbarát kerti ablakles, a sok ezer itt eltöltött óra ellenére most sikerült először megfigyelni ezt a fantasztikus "zöld harkályt". Ez az esemény is igazolja, hogy megszokott környezetünk sok-sok év után is, folyamatosan tartogat új megfigyelési élményeket (Videó: Orbán Zoltán). |
A felvétel elején egy rendkívül érdekes, ritkán megfigyelhető jelenet látható, amikor a madár nyelvöltögetve iszik, ami a madárvilágban rendkívül ritka képesség. Ennek oka, hogy a madarak többségének rövid és kicsi nyelve van, ami nem nyújtható ki a csőrből. A harkályoknak ezzel szemben a hangyászokhoz, tobzoskákhoz, földimalacokhoz (hangya- és termeszevő emlősök) hasonlóan hosszan kiölthető, táplálkozást segítő nyelve van.
Ezzel piszkálják ki járataikból a farontó bogarak lárváit, amit a nyelv csúcsának sokágú szigonyhoz hasonló kialakítása segít. A madár erős, izmos nyelvét átpréseli a lárva teste és a járat fala között, majd amikor visszahúzza, a bicskaként kinyíló nyelvvégi szakállkák kampóként húzzák kijjebb és kijjebb a zsákmányt. Ez a nagy felületet biztosító "szőrös" végű nyelv a folyadékfelvételt, az ivást is segíti. A videó alapján úgy tűnik, hogy a küllő gyors nyelvöltögetést végez akkor is, amikor a csőrét a vízbe dugva iszik.
Több olyan harkályfaj is él a világban, mely a rovartáplálék mellett legalább az év egy részében fa nedvek nyalogatásával táplálkozik. A fák nedvkeringésének tavaszi megindulásakor a hazai harkályok is "gyűrűzik" az ágakat, azaz a kéreg keskeny, körkörös lehántásával nedvcsapoló helyeket készítenek.
 |
 |
| A madár csőréből elővillanó világos valami a mintegy a testhossz felének hosszúságában kiölthető nyelv (Fotók: Orbáén Zoltán). |
|
Még ennél is érdekesebbé teszi a Madárbarát kerti élményeket, ha a látottakat összehasonlítjuk egymással, ami remek környezeti nevelési lehetőség is egyben. Példaként nézzünk meg két másik, ugyan itt készült felvételt egy balkáni és egy nagy fakopáncsról és lássuk, hogy miről árulkodnak.
| Ugyanaz az itató két másik harkályfajjal: balkáni (Videó: Orbán Zoltán)... |
 |
| ... és nagy fakopánccsal (Fotó: Orbán Zoltán). |
Ha a képeket alaposabban megnézünk - különösen akkor, ha bele is nagyítunk a felvételekbe - feltűnik, hogy a két fekete-fehér harkály az itató peremén és a farkán támaszkodva "nem normális módon", míg a zöld küllő a földön üldögélve "rendes madárként" iszik.
 |
|
 |
 |
 |
|
| Nagy fakopáncs (fenti nagy kép), balkáni fakopáncs (középső sorban balra) és zöld küllő az itatótálcán (Fotók: Orbán Zoltán). |
|
A dolog magyarázata a harkályok és a küllők némileg eltérő életmódjával állhat összefüggésben. Míg előbbiek szinte kizárólag a fatörzsek függőleges világában keresik a táplálékukat, ahol a lábujjak és a faroktollak háromszög támasztéka akadályozza meg, hogy a madár hanyatt essen, addig a küllők a madárcsoportnál szokásos kéreglakó ízeltlábúak és farontóbogár lárvák mellett jelentős arányban fogyasztanak talajlakó hangyákat. Ezért a zöld küllő sokat tartózkodik, így otthonosabban, ügyesebben is mozog a talajon. Ettől azonban még nem lesz a fekete rigóhoz hasonlóan fürge és ügyes "talajlakó", hiszen futásra nem képes, a földön is olyan ugró-kúszó mozgást végez, mint a fatörzseken.
| Aki gyűrűzőtáborban, bemutató madárgyűrűzésen fogott már kézben harkályt vagy küllőt, az tapasztalatból tudja, hogy milyen elképesztően erős a szorításuk. A videót látva az ok is nyilvánvalóvá válik: a madarat ugyanis a nyolc tűhegyes karmot a fába szorító kapaszkodóerő tarja meg a felületen (Videó: Orbán Zoltán). |
 |
| A zöld küllőnek is támaszkodó farka van, amit még a földön állva is használ, bár kisebb mértékben, mint a fakopáncsok (Fotó: Orbán Zoltán). |
A képen jól látható, hogy a faroktollak a madár testtömegének jelentős részét hordozzák, ettől a terheléstől hajlanak meg. A harkályok erre csak azért képesek, mert a faroktollaik gerince (csévéje) a többi madáréhoz képest rendkívül erős. Ugyanezt a "mutatványt" egy rigó vagy egy vörösbegy nem lenne képes végrehajtani, mert nem erre a feladatra módosult, átlagos felépítésű tollaik eltörnének az igénybevételtől.
A kapaszkodó életmód a harkályok lábujjtartására is rányomja a bélyegét. Míg a madarak többségének "három ujj előre-egy hátra" állású lába van, addig a harkályoknak (például a baglyok és a papagájok mellett) vetélő ujjaik vannak. Ez azt jelenti, hogy a külső ujj mindkét lábon oldalra és hátrafordítható akár 180°-ban is, ami stabilabb fogást és kapaszkodást biztosít a madárnak.
 |
 |
 |
|
| Nagy fakopáncs ( balra fent és lent) és balkáni fakopáncs vetélőujjas lába és kapaszkodása (Fotók: Orbán Zoltán). |
|
Orbán Zoltán
