Az átvonuló godák hiánya ugyan nagyon szomorú, de a fészkelő állomány hiánya talán még látványosabb: nem is olyan régen szinte minden kisebb mocsárréten, szikes tó partján, elöntésen ott voltak a fészküket- fiókáikat jajgatva féltő godák, azonban mára a legtöbb helyről sajnos eltűntek. Eseményszámba megy, ha egy, az ideihez hasonlóan csapadékosabb tél után megjelennek újra a madarak korábbi költőhelyeiken, de egy átlagos évben bizony hiába keressük őket. Azonban nem csak a Kárpátmedencére jellemző trendről van szó, egész Európában vészesen fogyatkoznak a nagy godák.

Nagy goda a mórahalmi Nagyszéksós-tavon ( Fotó: Tokody Béla)

Kifejezetten veszélyeztetett, kihalással fenyegetett, a Vörös listán szereplő madárfajjá vált ez a valaha oly gyakori partimadár. Megkíséreljük bemutatni a számos veszélyeztető tényező számbavételével, hogy hogyan jutott idáig ez a szép madár.

Állomány és vonulás

Világállományát 614000-809000 egyedre becsülik (Wetlands International, 2016), míg a magyarországi állománya mindössze 80-320 párra tehető. A nagy goda világállománya 23%-kal csökkent az elmúlt 25 évben. Ez a Wetlands International szervezet felmérései alapján megállapított, viszonylag pontos becslés komoly aggodalomra ad okot. Különösen, ha csak az európai állomány alakulását nézzük, ami megdöbbentő tendenciát mutat: 25 év alatt (ami három generációt jelent) 30-49%-os csökkenést lehetett megfigyelni (BirdLife International, 2015).

A nagy goda hosszútávú vonuló faj, az európai állomány telelőterülete a Szaharán túl, a Száhel-övezetben, illetve a Közel-Keleten és a Földközi-tenger partvidékén található. 

Tavaszi vonuló goda-csapat a szegedi Fehér-tavon ( Fotó: Tokody Béla)

A tavaszi vonulásuk februártól áprilisig tart, az első éves madarak általában a telelőterületeken maradnak. A költésből kimaradó egyedek kisebb-nagyobb csapatokba gyűlve nyaralnak át lecsapolt halastavakon, elöntéseken és a ritkaságszámba menő, még működő alföldi rizstelepeken. Az őszi vonulás augusztustól egészen novemberig tart, ekkor a godák kisebb csapatokban láthatóak, elsősorban a lecsapolt halastavakon.

Élőhelye és költése

Magyarországon a költőállomány zöme az Alföldön él, a Dunántúlról már kipusztult. A vizes, enyhén tocsogós gyepeket részesíti előnyben, ahol olyan magas növényzetet talál, ahol a fészken ülő madár ugyan takarásban van, de nyújtott nyakkal jól be tudja látni a környezetét. A fészke nagyon egyszerű, általában zsombékra hordott növényi anyagokból alakítja ki a fészekcsészét, és oda rakja négy tojását. Sokszor laza telepekben költ több goda, akár 3 pár is egy hektáron. A költésből kimaradt egyedek gyakran kisebb csapatokban a kolóniák közelében maradnak. A hím és a tojó felváltva kotlanak, a fészekhagyó fiókák nevelése egy hónapig tart.

Nagy goda-pár Zsombón ( Fotó: Tokody Béla) 

Fenyegetettségek

Talán az egyik legnagyobb veszélyt a fészkelőhelyek fokozatos eltűnése jelenti, aminek az egyik fő oka az agrárgazdálkodás intenzívebbé válása. Ez a gyakorlatban a mocsárrétek, szikes gyepek feltörését és mezőgazdasági hasznosítását jelenti. A különböző szőrmés és szárnyas ragadozók populációinak szaporodása is igencsak kedvezőtlenül hat az állományra a tojás- és fiókapredáció miatt Európa-szerte.Nálunk az elszaporodott róka- és vaddisznóállomány jelent gondot.

A klímaváltozás okozta rendszeres aszály, ami a tavaszi vízborítást gyakran a minimumra csökkenti, időnként teljesen száraz gyepeket eredményez, ami költésre és táplálkozásra egyaránt alkalmatlan a partimadarak számára. Európán kívül óriási gondokat okoz az illegális vadászat, ami ugyan nagymértékű lehet, de a pontos számok nem ismertek.

A nyugat-afrikai telelőterületen a tengerparti vizes területek folyamatos kiszárítása, feltöltése zajlik – ami az európai godaállomány jelentős részét érzékenyen érinti – olyan gazdasági okok miatt, mint az agrártevékenység fejlesztése, a szélerőművek telepítése és a turizmus fejlesztése.

Nagy goda a mórahalmi Nagyszéksós-tavon ( Tokody Béla) 

Így a potenciális telelőterületek kiterjedése folyamatosan csökken. Mind a költő-, mind a vonuló- és telelőterületen számos negatív hatás éri a nagygoda-populációt, így ezek együttesen már eddig is katasztrofális következményekkel jártak.

Természetvédelem

Az ideális élőhelyeken (Pannon-szikes gyepek és mocsarak) meg kell valósítani a vízvisszatartás mellett az élőhely-kezelést (legeltetés). Ehhez az agrárkörnyezetgazdálkodási támogatásokkal kapcsolatban el kell érni, hogy a vízimadárbarát-gazdálkodást folytató gazdák közvetlenül kapjanak a tevékenységükért pénzügyi támogatást. Fontos lenne a faj számára ideális élőhelyeken speciális goda-rezervátumokat létrehozni, ahol a kezelés mellett a predátor-kontrollt is fent lehet tartani a területileg illetékes vadgazdálkodásra jogosulttal történő együttműködéssel.

Ellenkező esetben, sajnos, végig kell néznünk ennek az alföldre jellemző, szép partimadár végleges eltűnését.

dr. Tokody Béla

MME, Fajmegőrzési Osztály