2017-02-27 08:47
Dr. Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem professzora vezetésével a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Svájci Madártani Intézet munkatársainak közös kutatócsoportja a világon elsőként alkalmazott sikeresen kistömegű, mindössze 0,6 g-os geolokátort két hazai fecskefaj esetében a vonulási és telelési terület megismerésére.
A hosszú távú, a Szaharától délre vonuló madárfajok közel kétharmada drámai csökkenést mutat Európában és Magyarországon. Ezek közé tartoznak a fecskék is: a Tisza közel 600 km-es hazai szakaszán a partifecske állomány az 1990-es 30 ezer párról 3 ezer párra, 10%-ára, molnárfecskéinké pedig országosan 50%-ára csökkent 2015-re.
A megfogyatkozás okainak feltárásához nélkülözhetetlen, hogy megismerjük a vonulási és telelési területeket és a madarakat ott érő hatásokat is. A klasszikus madárgyűrűzés azonban a legtöbb kistestű vonuló madárfaj esetében - az alacsony megkerülési esély miatt - sajnos kevés információval szolgál. Szemléletes példáját adják ennek a fecskék. A partifecske esetében a Kárpát-medencében meggyűrűzött több százezer példány közül napjainkig három megkerülés ismert a Szaharától délre lévő afrikai telelőterületekről. A molnárfecske esetében ilyen adatunk nem is volt (!), de hasonló információhiány jellemző Európa más térségeiben is, amit jól jelez, hogy a német állományból csak 6, míg Nagy-Britanniából csak egy megkerülés ismert az afrikai telelőterületről.
A vonuló madárfajok többségének testtömege 20 g alatti, így a nagyobb testű madaraknál látványos eredményeket mutató, jelenleg 5 g körüli jeladók ezeknél nem használhatóak, mert a méretük lényegesen meghaladja a madarakra felhelyezhető, a testtömeg maximum 4-5%-át elérő határt. A kutatás egyik célja éppen ezért a geolokátorok olyan mértékű miniatürizálása volt, hogy a 13-17 grammos fecskefajok esetében is használható legyen.
A madár hátára kis hátizsákként felhelyezett (egyébként hatósági engedélyeztetésen átesett) geolokátor 2-5 percenként rögzíti a kis eszközt ért fény mennyiségét, amely adatokat a madár Afrikából való visszatérése és ismételt befogása után a kutatók letöltik. Az így kapott adatok alapján megállapítható a napfelkelték és napnyugták időpontja minden napra, amely alapján kb. 200 és 300 km pontossággal meghatározható, hogy milyen földrajzi hosszúságon és szélességen volt az adott nappal/este a madár.
Geolokátorral felszerelt parti- és molnárfecske (Fotók: Szép Tibor).
Geolokátoros molnárfecske fiókáját eteti a fészkénél
(Fotó: Nagy Károly).
Az elsőként visszafogott geolokátoros partifecske 2013-ban Szabolcs község térségben,
és a terepi munkában részt vevők öröme. Balról jobbra: Pelenczei Ákos, Nagy Zsolt
és Dr. Szép Tibor. A geolokátorral jelölt madarak megfigyelése és következő évi,
tehát egy teljes őszi-tavaszi vonulási periódust követő visszafogása azt
is jelzi, hogy az eszköz nem befolyásolta az állatok mindennapi
életét (Fotó: Nagy Károly).
Az így megjelölt öt molnárfecske és négy partifecske által szolgáltatott adatokból kiderült, hogy ezek a kistestű madarak a tavaszi vonulás során napi 620-1080 km-t repülnek. Még ennél is fontosabb, hogy a tudomány történetében először szerezhettünk adatokat a Kárpát-medence molnárfecskéinek Közép- és Dél-Afrikában található telelőterületeiről.
Természetvédelmi szempontból különösen azok az információk nélkülözhetetlenek, melyek a madarak azon afrikai és európai pihenőhelyeit mutatják meg, ahol rövid idő alatt kell a madaraknak pótolni a kimerítő repülés tápanyagveszteségét. Nem véletlen, hogy e madárfajok esetében igen alacsony az éves túlélési aránya. A Tiszán végzett kutatási alapján, a partifecskék esetében egy átlagos vonulási-telelési időszak során a fészkelő egyedek 60%-a elpusztul, jelentős része a tavaszi vonulás során, és hasonló értékek jellemzőek a molnárfecskék esetében is.
A geolokátorok által rögzített fényadatok azt is feltárták, hogy a molnárfecskék az afrikai telelési időszakban üregeket, odvakat is használnak éjszakázásra, ami fontos magyarázattal szolgálhat a hagyományos gyűrűzéssel jelölt madarak rendkívül alacsony afrikai megkerülésének okáról.
Geolokátorral jelölt négy partifecske
(A): őszi vonulás előtt használt területei (a), az őszi vonulás feltételezett útvonala
(szaggatott vonal) és telelőterületei (w), a Felső-Tiszán fészkelő
egyedek ismert őszi megkerülések helyei (&)
(B): tavaszi vonulás megkezdésének helye (w), azonosított pihenőhelyei (s)
és útvonala (szaggatott vonal), a Felső-Tiszán fészkelő egyedek ismert tavaszi
megkerülések helyei a Felső-Tiszán fészkelő egyedek ismert őszi megkerülések helyei (●).
Geolokátorral jelölt öt molnárfecske
(C): őszi vonulás előtt használt területei (a), az őszi vonulás feltételezett útvonala
(szaggatott vonal) és telelőterületei (w)
(D): tavaszi vonulás megkezdésének helye (w), azonosított pihenőhelyei (s) és
útvonala (szaggatott vonal).
A Felső-Tiszán, Szabolcs-Gávavencsellő térségben lévő két telepen fészkelő és 2013-ban visszafogott négy partifecske, valamint a Nagyhalász-Homoktanyán lévő telepen fészkelő és 2013-ban visszafogott öt molnárfecske az őszi vonulásra a Kárpát-medencében, illetve Balkán félsziget északi részén készült fel augusztus során. Görögország térségben kelt ált Földközi-tengeren Líbia felé szeptemberben. A négy partifecske a fészkelőterülettől 4000 km-re lévő, a közép-afrikai Csád-tótól délre lévő kb. 700 km sugarú területen belül telelt (Kamerun, Csád, Nigéria) ahova szeptember végén érkeztek. Az egy telepen fészkelő öt molnárfecske három egymástól több mint ezer kilométerre lévő telelőterületet használt (4300 km-re Közép-Afrika és Kelet-Afrika, 8000 km-re Dél-Afrika), ahova szeptember végén-október elején érkeztek meg.
A kutatás során a geolokátorok által rögzített fényadatok közvetlen elemzése alapján kifejlesztett új adatszűrési eljárások révén elsők között nyerhetünk közvetlen betekintést a fecskék tavaszi vonulásának megdöbbentő részleteibe.
A négy, 13 g tömegű partifecske a több mint 4000 km-re lévő telelőterületeikről átlagosan 14 nap alatt tért vissza a Szahara és Földközi-tenger középső területein áthaladó, az őszi vonulástól eltérő útvonalon, amely átlagosan napi 350 km repülést jelent. Az adatok alapján ugyanakkor megállapítható, hogy e 14 nap alatt 5-6 alkalommal álltak meg átlagosan 1,5 napra, átlagban összesen 6 napot töltöttek pihenéssel, így a tényleges vonulási sebességük átlagosan 620 km/nap volt!
Az öt 17 g tömegű molnárfecske esetében korábban nem ismert útvonalon, Arab-félsziget/Törökország, tért vissza a két Kelet-Afrikában telelt egyed, míg három másik társuk a partifecskéknél feltárt útvonalon. A molnárfecskék rövid idő, átlagosan 10 nap alatt tették meg a több mint 4800 km-re lévő területekről tavaszi vonulásukat, ami átlagosan napi 590 km-t jelent. Az adatok alapján megállapítható volt ugyanakkor, hogy 3-7 helyen tartottak pihenőt a vonulás során, átlagosan egy napot. A 10 napos tavaszi vonulás során átlagosan összesen 4 napot töltöttek pihenéssel, így a tényleges vonulási sebességük átlagban elérte a napi 1080 km-t!
A vizsgált két faj 9 egyede esetében a fészkelőterületre való visszaérkezés ideje nem a telelőterület távolságától, hanem a tavaszi vonulás megkezdésének napjától függött, ami az afrikai telelési körülmények jelentőségére hívja fel a figyelmet a szaporodási sikert nagyban meghatározó visszaérkezés idejét illetően.
A 2012-2013-ban zajló vizsgálatokról beszámoló tudományos cikk a Journal of Avian Biology nemzetközi madártani szaklap 2017 évi első számában jelent meg.
A fecskék védelmében a lakosság is sokat tehet, ennek lehetőségeiről itt olvashat >>
A geolokátorok beszerzését a „Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program 2007-2013” támogatásával zajló „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” című HUSK/1101/2.2.1/0336 projekt támogatta.
A kutatás során szerzett tapasztalatok és eredmények alapján a kutatócsoport a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával zajló „A klímaváltozás hatásainak mérése a hosszútávon vonuló madárfajoknál: esettanulmány a magyar partifecske (Riparia riparia) állomány alapján” pályázata (NKFI/OTKA K 120348, 2016-2020) keretében folytatja a vonuló madarak csökkenését kiváltó, a klímával és az élőhelyi változásokkal kapcsolatos, e fajok teljes életciklusára kiterjedő vizsgálatait, amely fontos információkkal szolgál mind az alapkutatások, mind a természetvédelem számára.
Kérjük, ne felejtse, hogy az MME tagság mellett többféle támogatással és a
személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásával is segítheti egyesületünk
munkáját. Köszönjük!
Szép Tibor
