Egy kerecsensólyom halála

Rómeónak, a fiatal kerecsensólyomnak, csakúgy mint névrokonának Shakespeare drámájában, nem adatott hosszú élet. A sólyom egyike volt annak a 19 fiatal madárnak, amelyeket a magyar és szlovák szakemberek műholdas jeladókkal szereltek fel, hogy nyomon kövessék mozgásukat. Augusztus végén Rómeó keletnek vette az irányt, de szeptember elején nem érkezett róla több jel. Ekkor már Oroszországban volt.

Rómeó, a fiatal hím kerecsensólyom, 2008. június 10-én, a Rajka közelében lévő fészekben kapott műholdas jeladót, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóságának szakembereitől, a magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi LIFE program keretében. Pár napra rá kirepült, és elkezdte felfedezni a világot. Eleinte a fészek környékén próbálgatta a szárnyait, de másfél hónap múlva már egészen Ipolytarnócig merészkedett, hogy aztán visszatérjen a szülői fészek közelébe. Innen egy kis ausztriai kirándulást tett, de nem ment túl messzire: Bécstől néhány kilométerre délre töltött két hetet. Az utolsó, nagy kaland augusztus 19-én kezdődött, amikor a schwechati repülőtér közeléből elindult Rómeó kelet felé.

A következő két hétben Szlovákián keresztül Ukrajnába repült, majd Moldávia következett. Útját folytatva kelet felé, ismét Ukrajnába jutott, aztán Harkov közelében átlépte észak felé az ukrán-orosz határt. Mintegy 200 kilométerre megközelítette Moszkvát, de végül délkeletre fordult. Utolsó jelei egy Umet nevű városka közeléből jöttek szeptember közepén.

A jelek megszűnése után, a szakemberek felvették a kapcsolatot orosz kollégáikkal kértünk segítséget, akik egyszer már segítettek megtalálni egy másik magyar kerecsent, ami szintén Oroszországban tartózkodott. (Érdekesség, hogy az a madár – Barnabás „aki” jelenleg Ukrajnában van – is ugyanúgy Nyugat-Magyarországon repült ki a fészekből, sőt ugyanazoktól a szülőktől származik, azonban ő csak másodévesen jutott ilyen messzire.)

Végül, szeptember 28-án Igor Karjakin, orosz ornitológus, sikeresen eljutott arra a helyre, ahonnan Rómeó adója utoljára adott. Sajnos, Rómeónak már csak a lábait (a jelölőgyűrűkkel) és szárnyait találta meg egy középfeszültségű oszlop alatt, a megadott koordinátáktól néhány méterre. Az áramütéstől elpusztult madár többi részét valószínűleg egy róka vihette el, mert sem a madár teste, sem a jeladó nem került elő.

Az információ megerősíti azt a feltételezést, hogy az áramütés nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is komoly veszélyt jelent a fiatal kerecsensólymokra (és feltehetően más ragadozó madarakra is). Magyarországon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület jelenleg éppen azon dolgozik, hogy egy olyan térképet állítson össze, amelyen azonosíthatók a fokozottan védett és védett madarak szempontjából legveszélyesebb középfeszültségű vezetéksorok. A szigetelések során így ezekre a szakaszokra lehet majd koncentrálni a forrásokat.
Rómeó halála, bármennyire is rossz hír, segít megérteni, hogy merre járnak a kárpát-medencei kerecsenek, és milyen veszélyekkel kell szembenézniük a nagyvilágban. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által vezetett nemzetközi LIFE program során felszerelésre kerülő műholdas jeladók használatának fő célja ugyanis, a magyar és szlovák kerecsenek mozgásainak, és ezáltal a fő veszélyeztető tényezők feltérképezése, majd – lehetőség szerint – azok csökkentése.

Rómeón kívül, további 18 fiatal kerecsensólyom kapott jeladót 2008-ban. 16 Magyarországon és 2 Szlovákiában. Jelenleg 20 fiatal madáron működik az adó, a tavaly felszereltek közül még működő négy adóval együtt. A jeladók már eddig is sok újdonsággal szolgáltak a fokozottan védett kerecsensólymok életének részletesebb megismeréséhez, és valószínűleg még számos újdonságra derül fény a program végéig.

Minderre azért van szükség, mert a kerecsensólyom világszerte veszélyeztetett, állománya – Kárpát-medencét kivéve – az egész világon csökken. Európában hazánktól nyugatra már csak Ausztriában és Csehországban fordul elő kis számban ez a keleti elterjedésű faj, valamint néhány tucat fészkelő párból álló állomány él Szlovákiában, és Szerbiában. A kontinensen a faj fennmaradása nagyban függ a magyar állománytól, ami Európában a legerősebb, a maga mintegy 180-200 fészkelő párjával.
Főbb adatok Rómeóról és a megtett útról

Jelölés időpontja: 2008. június 10.
Jelölés helye: Rajka közelében
Kirepülés időpontja: (hozzávetőleg) 2008. június 14.
Indulás időpontja (Schwechat): 2008. augusztus 19.
Érkezés időpontja a megtalálás helyére (Umet, Oroszország): 2008. szeptember 1. (355 km Moszkvától)
Utolsó adás időpontja: 2008. szeptember 5.
Megtalálás időpontja: 2008. szeptember 28.
Távolság légvonalban (a kiindulási hely és az utolsó koordináta között): 1900 km
Ténylegesen megtett távolság: 2365 km
A ténylegesen megtett út időtartama: 13 nap
Átlagos sebesség az út során: 181 km/nap

A fajról és a programról további információkat a www.kerecsensolyom.mme.hu honlapon lehet találni.

Kapcsolódó hírek

A kakukk éneklő egyedeinek megfigyelési valószínűsége az év folyamán (forrás: MME Monitoring Központ)

A népi mondás szerint Péter-Pálkor, azaz június 29-én elhallgat a kakukk. Februárban írtunk arról, hogy a másik népi mondás szerint megszólal-e Zsuzsanna napján a pacsirta. Most megnéztük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központjának adatait a kakukkolásról is.

Az MME Ritkaságvadász Szakosztálya 2023. április 29-én ismét megszervezte a Skywatching Day-t. A rendezvény ismét az égrenézésről szólt: a madarászok egy-egy, jó panorámájú ponton figyelték az eget, várva és regisztrálva az átrepülő madarakat.

Tájékoztatunk titeket, hogy június 21-én rajtunk kívül álló technikai ok miatt zárva tart az MME központi irodája és az MME Bolt. Megértéseteket köszönjük!