2004-04-07 00:00
Egy 2003. szeptember 13-án, az Ócsai Madárvártán megjelölt kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) tetemét találták meg Portugália déli partvidékén, ez év március 1-én. Ez a megkerülési adat a közel 100 éves hazai madárgyűrűzési adatbázisban jelenleg a negyedik külföldi vonatkozású ismert megkerülése a madárfajnak.
A korábbiak közül kettő Oroszországban (1961) és Észtországban (1983) jelölt fióka, amelyek Magyarországon kerültek meg, egy pedig Komárom-Esztergom megyében jelölt (1990) madár volt, amelyik 17 nap múlva Dél-Franciaországban került meg, 1359 km-re a gyűrűzés helyétől.
1974 óta hazánkban valamivel több, mint ötezer kormos légykapót jelöltek meg, a legtöbbet - az összes mennyiség egy harmadát - éppen az Ócsai Madárvártán. Az eddig megjelölt kormos légykapók 80%-át az őszi vonulás alatt (augusztus - szeptember) sikerült befogni, ám ez elsősorban annak köszönhető, hogy a legtöbb hazai madárgyűrűző tábor éppen ebben az időszakban működik, és csak részben tükrözi a költő és az átvonuló madarak arányát. Magyarországon a legkorábban megfogott példány március 31-én, a legkésőbbi pedig október 20-án került hálóba.
A változatos típusú erdei élőhelyeket benépesítő kormos légykapó elterjedési területe Nyugat-Szibériától Észak- és Közép-Európán át Burgundiáig folytonos, Délnyugat Európában és a Brit-szigeteken elszórt állományai vannak. Elterjedésének déli határa nagyjából a Kárpát-medence magasságában húzódik.
A kormos légykapó nagy számban vonul Európa szerte, leginkább délnyugati irányban, az Ibériai félsziget felé, ahol a Gibraltári szoroson keresztül éri el Afrikát. Telelőterülete Nyugat-Afrika szavannai övezete, elsősorban a Guienai-öböl partvidékén. A hazai megkerülések, bár számuk elenyésző, szépen jelzik a vonulásuk irányát.
Kapcsolódó információk:
Ócsai Madárvárta: 1983-tól standard módszerekkel működő madárvonulás-kutató tábor. Egész éven át működik, a tavasz és az őszi vonulás idején folyamatosan.
Egyik hazai megkerülésünk Radetzky Jenő nevéhez fűződik, aki a Velencei-tó és élővilágának neves ismerője és az agárdi Madárvárta megteremtője volt.
