Képes beszámoló a Rákosivipera-védelmi Központ egy napjáról

Az, hogy kinek mi számít normálisnak, igencsak egyéni ízlés kérdése. Vannak olyan szakmák, ahol a mindennapi rutinfeladatok az emberek többségét az őrületbe vagy a világvégére kergetnének. Valószínűleg ilyen az a munka is, amit ezekben a napokban végeznek a viperavédelmi központ elhivatott munkatársai ... 


Mivel egy fotó általában önmagáért beszél, és messze többet képes elmondani a puszta szónál, képriportban mutatjuk be a Kiskunsági Nemzeti Park területén működő vipera központ egy hétköznapját. A nap legfontosabb feladata a két évvel ezelőtt született rákosi viperák vérvétele volt genetikai vizsgálatok elvégzése céljából, de amint látni fogjuk, ez korántsem egy "beugrom az irodába" típusú munka!


A vipera központ munkanapja attól jó 70 kilométerre, a fővárosi
csúcsforgalomban való átvergődéssel kezdődik, majd az M5-ös
autópályán folyatódik. A volánnál Halpern Bálint,
a viperavédelmi-program vezetője.

 
A cél a Kiskunsági Nemzeti Park ...

 
... ember alig járta ...

 
  ... gyepes, homokbuckás világa.

 
Európai Uniós és hazai támogatással ...

 
... itt épült fel Európa egyik legritkább, legveszélyeztetettebb
hüllő fajának védelmi, kutató és szaporító központja, ...


... ahol néhány hónapja Sólyom László köztársasági elnök úr telepítette vissza
az első fogságban született viperákat
.

 
 A megérkezés után azonnal hozzálátunk a felszerelés
kipakolásához ...

 
 ... a védelmi program terepjárójából.




 
 Megérkezésünkkor a "helyi erőket" képviselő Herbót Erzsébet, oktatásszervező és
Földi Angéla önkéntes éppen a frissen kaszált szabadtéri vipera
terráriumokat gereblyézte (a fejük felet a ragadozó madarakat
távolt tartó háló látható). Eközben ...

 
 ... nemcsak a fű között rejtőző viperákra, de a marásokat
elkerülve a saját testi épségükre is vigyázniuk kell.

 
 A vipera körletek központi elemét a földbe süllyesztett, ...

 
... égetett cserép anyagú búvó- és telelőüregek
alkotják.


 A vérvétel a rengeteg különféle ...

 
 ... eszköz, ...


 ... az adatrögzítést és -ellenőrzést segítő laptop, ...

 
 ... és az állatok egyedi azonosítását segítő fotóalbum kipakolásával
kezdődik.


 Ugyancsak elő kell készíteni a hőszigetelő burkolatában
magunkkal hozott ...

 
 ... folyékony-nitrogén tartályt; ebbe kerülnek majd a levett vérminták.

 Mire minden a helyére kerül, már alig van szabad hely a két asztalon.


A veszélyes állatokkal foglalkozó kutatásban mindenkinek nagyon észnél
kell lennie, mert itt a magától értetődő dolgok gyakran nem azok, aminek
látszanak. A terepi munka lényege a hatékonyság és a célszerűség, ezért
itt gyakoriak a "sufnituningnak" tűnő, de igen jól működő megoldások. A
képen két ilyen is látható: amint látni fogjuk, a viperák vizsgálatában
nélkülözhetetlen a forgatható tálaló asztalka, és a fényképezőgép
lencsevédő kupakja is plusz funkcióval bír. ...

 
... Oldalról szemlélve látható, hogy alatta pont elfér és nyugton marad ...

 
 ... a nap első vizsgálati alanya, egy nevelő bokszból kivett ...


 ... rendkívül tetszetős fiatal vipera. Miután ő átesett a nap folyamán
még számtalanszor elvégzett procedúrán, ...

 
 ... az asztaltól visszatértünk a szabadtéri kifutókhoz, hogy újabb
állatokat fogjunk be. A kép közepén a legkisebb állatok tartóhelyei
láthatók, amiket azért kellet raser hálóval letakarni, mert egy
szakirodalmat nem olvasó tövisszúró gébicset néhány nappal
ezelőtt itt láttak rovarra vadászni a központ munkatársai.
Ez az agresszív ragadozó azonban alkalmanként kisebb
gyíkokat és kígyókat is elkap, ami a rákosi vipera
szaporulat esetében drága mulatság lenne. 

 
A szabadtéri terráriumok lényege, hogy a tenyészállomány és a
természetbe történő kihelyezésre megszülető viperák természetes
környezetben éljenek. A széltől is óvó laboratóriumokban felnövekvő
állatoknak a való világgal történő találkozása olyan nagy váltást
jelent, ami csökkenti a kitelepített állatok túlélési esélyét. Ráadásul
ez a tartás részben önellátó, hiszen a gyep gazdag sáska
populációjának ...

 
 ... tagjai - olasz és ...

 
 ... védett sisakos sáskák - rendszeresen berepülnek a viperákhoz, így a
Fővárosi Állat- és Növénykertből (ez az intézmény is részt vesz a programban)
hozott rendszeres tücsök szállítmányokat (a rákosi vipera elsősorban
nagyobb rovarokkal táplálkozik) természetes zsákmányállatok is
színesítik.

 
 A munkát többek között a 40-es boksz viperáival kezdjük, a lábazaton ...


 ... az egyéni azonosításukat segítő mágnesfólia anyagú fotók láthatók.

 
 Brankovits Dávid, a központ egyik munkatársa felkészül az
"érzem, hogy élek" élményt kínáló kígyófogásra. 

 
 Aztán Bálint is megérkezik - stílusosan a 2010-es európai Biodiverzitás
Védelmi Év pólójában - és a mesterséges búvóüreg bejáratát árnyékoló
cserép felemelésével a legvalószínűbb kígyó búvóhellyel kezd.

 
 A perzselő hőségben a kellően felmelegedett testű hüllők
rendkívül fürgék, így jó reflexek szükségesek ahhoz,
hogy a lyukba bemenekülő állat farkát még el tudja
csípni az ember. Ezt persze nem könnyíti meg a
vastag munkavédelmi kesztyű, ...

 ... ami a gyakran agresszívan védekező kígyó ...

 
 ... marásaitól védi meg a kutatókat. Ennek a fajnak "gyenge" mérge van,
amitől szinte bizonyosan nem hal meg az ember, de ez nem ok
arra, hogy lépten-nyomon rendkívül fájdalmas marásokat
szenvedjünk el.

 

 Ezért is érdemes a használat előtt meggyőződni arról, hogy az
ember egy hibátlan fogókesztyűt, nem pedig egy lyukas
takarókesztyűt (lásd később) húzott a kezére.


A kézre került viperák jól szellőző vászonzsákokba kerülnek.


 Ezek szállításában magam is segédkeztem, nem
elfelejtve azt a "kígyász" körökben közismert
történetet, mely szerint egy magyar hüllőst
a hanyagul a hátára vetett vászonzsákon
keresztül mart meg egy mérgeskígyó
(Fotó: Brankovits Dávid).


 Az állatok befogását követően az azonosító kártyáikat is le kell szedni.

 
 A munkaasztalnál az állatok mély állatszállító dobozba, ...

 
 ... majd az asztal alá kerülnek. Innen egy hosszú szárú fémcsipesszel ...

 
 ... megfogva először a súlymérési dobozba ...

 
 ... kell beleerőltetni a viperát.


 Az állatokról időről-időre felvett adatok a fejlődés üteméről
adnak visszajelzés, ami a vadonélő állományok vizsgálatakor
fontos kor és ivarhatározási támpontokat is jelentenek.


 A következő lépés az állat azonosítási célú fotózása, ... 


 ... amihez ennek nyugodtan összecsavarodva kell(ene) feküdnie
a forgatható (tálaló) asztalon. 


 Ez kisebb példányok esetében a már látott lencsevédő kupakkal,
nagyobbaknál munkavédelmi kesztyűs letakarással, ...

 
 ... majd enyhe de határozott "lapogatással" érhető el. Némelyik vipera
annyira élénken, nem ritkán agresszíven viselkedett, hogy miután
többször is kitört a takarás alól, ...


 ... két kézzel kellet megfékezni őket.

 
 A sötétben egy idő után mindegyikük megnyugodott, némelyikük
békésen kukucskált ki a kesztyű alól.

 
 Ennek levétele után a forgatható asztalkával megfelelő ...

 
 ... fej iránti fényképezési pozícióba állítható a vizsgált állat.

 A faj magán hordozza a viperákra általánosan jellemző
markáns arcélet, függőleges pupillarést ...


 ... és széles fejet, melynek két oldalán a módosult nyálmirigyekből
kialakult méregmirigyek domborodnak ki.

 
 A fej lefényképezése után a friss képet össze kell vetni az azonosító
kártya fotójával. A fej pikkelyei - az ujjlenyomathoz hasonlóan - minden
egyednél egyéni módon helyezkednek el, ami lehetővé teszi
az egyes példányok elkülönítését.

 Ezt követően jön az igazán izgalmas rész, amikor védőkesztyű
nélkül, szabályos mérgeskígyó fejfogással kell megfogni
az állatokat. Ehhez először valamivel óvatosan de
határozottan le kell ...


 ... szorítani a kígyó fejét, ...

 
 ... majd hüvelyk- és a középső ujjal két oldalról, a mutatóujjal
felülről megtámasztva kell megragadni a fejet.

 
 A stabil "háromszög-ujj" tartás szavatolja mind a mérgeskígyó, mind az
őt tartó ember testi épségét.


 Amint azt az opálos szem jelzi, ez a kígyó éppen vedlés előtt áll.


 A viperák rendelkeznek a legfejlettebb méregfoggal a kígyók világában.

 
 Az injekciós tűhöz hasonlóan működő csöves méregfogak nyugalmi
helyzetben a felső állkapocshoz simulnak, harapáskor pedig bicskaként
kinyílnak (a képen a fedő hártyából kibukkanó méregfogak vége látható).
A kígyó tudatosan használja ezt a páros eszközt, olyan száraz
figyelmeztető marásra is képes, amikor csak a fejével megüti az őt
piszkáló embert vagy állatot. Az is előfordul, hogy a méregfogak
áthatolnak a bőrön, de az állat nem bocsát mérget a sebbe
- ez már valóban a legutolsó visszavonulásra késztető
figyelmeztetés, ami után már nedves marás következik.
A világ leghosszabb, akár 5 cm-es méregfogaival egy afrikai
rokon, a gaboni vipera rendelkezik.

 
 Az állat stabil kézbevételét követően a teljes test-, ...

 
 ... majd a farokhossz kerül lemérésre. Előbbi a növekedési
görbék felállítását, utóbbi az ivarhatározást teszi lehetővé.

 
 Végül az utolsó biometriai adatvételezésként a fej szélességének
megmérése következik.

 
 Természetesen minden adatot rögzíteni kell a naplólapokon.


 Azoknál a kígyóknál, melyek még nem estek át a vérvételen
(az újszülöttek túl kicsik ehhez), ez a következő lépés. Ez azért
nélkülözhetetlen, mert a vércseppből elvégezhető genetikai
vizsgálattal lehet ellenőrizni az állomány genetikai változatosságát,
elkerülve a végzetes beltenyésztés kialakulását.


 
 Ebben a stádiumban már nincs szükség az állat fejének kézben
tartásához, ezért a kígyó feje egy jóval marásbiztosabb
műanyag tubusba kerül.

 
 Ebben a vipera támadásra kész tátogó feje és méregfogai nem
veszélyeztetik a kutatókat.

 
 Jól mutatja ezeknek az életerős, remek kondícióban lévő állatoknak
az erejét, hogy a támasztékot kereső farkukra ...


 ... csomót kötve még a nehéz ...

 
 ... ollót is képesek megtartani.


 A vérvétel előtt a lég- és vízmentesen záródó műanyag
kapszulára fel kell íni az állat azonosító számát.

 
 A vérvétel a farokból történik ...

 
 ... injekciós tű és fecskendő szívásával, ...

 
 ... vagy a szúrást követően a sebből kibuggyanó vércsepp ... 

 
... pipettával történő ...

 
 ... felszívásával.

 
 A minta a műanyag tartályba kerül, ami a légmentes lezárást
követően azonnal, még a vér megalvadása előtt ...


... le kell fagyasztani a folyékony nitrogén tartályban, ahol ... 


 ... a szobahőmérsékleten cseppfolyós gáz - 200 C° körüli
hőmérsékleten várja a hűteni való mintát. Ez az anyag a
a 232
C°-al melegebb levegő ...


 ... és a mintatartó műanyag hengerrel érintkezve forrásba
kezd, így"füstölve" visszaalakulva gáz halmazállapotúvá.

 
 A vizsgálat végén filccel meg kell jelölni minden állatot, ...


 ... hogy a következő befogáskor tudjuk, ez az egyed már átesett
a kötelező adatfelvételezésen.


 Ezt követően a lemért, a faj védelme szempontjából kincset érő állatok
a vászonzsákokban kerütnek vissza a kifutókba, ...

 
 ... ahol villámgyorsan elrejtőztek a fű között.

 
 A méréseket követően még nem volt vége a
munkanapnak, mert kimentünk a központ
melletti, egykor erdős terület helyén
visszaalakított gyepes vipera élőhelyre
(Fotó: Brankovits Dávid), ... 

 
 ... hogy csőkamerával ellenőrizzük a ...


 ... a mesterséges vipera búvóhelyeket.

 A csőkamera markolata egyben adó egység is, ami az ...

 
 ... üregek ...

 
... mélyéről ...

 
 ... a levehető mobil képernyőre küldi az élőképet, ...


amiről egy gombnyomással fénykép vagy videó felvétel is készíthető.


 Az egyik búvóhelynél nagy meglepetés ért minket, ...


 ... mert egy vízisiklót ...


... és az egyik visszatelepített rákosi viperát együtt pihenve
találtuk a bejáratot árnyékoló
cserép alatt
(Fotók és szöveg: Orbán Zoltán).


Látogasson el Ön is a Rákosivipera-védelmi Program honlapjára, ahol részletesen információkat talál a faj védelméért folytatott tevékenységekről!


Kapcsolódó oldalak

 

 
A rákosi vipera programot  a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium,
valamint az Európai Unió LIFE-Nature alapja
támogatja
(LIFE04NAT/HU/000116 és LIFE07 NAT/H/000322 sz. pályázatok).



  

 Az MME honlapjának fejlesztése az Európai Unió
támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával
valósult meg a TÁMOP-2.5.1-07/1-2008-0098 projekt
keretében

 

Kapcsolódó hírek

A kakukk éneklő egyedeinek megfigyelési valószínűsége az év folyamán (forrás: MME Monitoring Központ)

A népi mondás szerint Péter-Pálkor, azaz június 29-én elhallgat a kakukk. Februárban írtunk arról, hogy a másik népi mondás szerint megszólal-e Zsuzsanna napján a pacsirta. Most megnéztük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központjának adatait a kakukkolásról is.

Az MME Ritkaságvadász Szakosztálya 2023. április 29-én ismét megszervezte a Skywatching Day-t. A rendezvény ismét az égrenézésről szólt: a madarászok egy-egy, jó panorámájú ponton figyelték az eget, várva és regisztrálva az átrepülő madarakat.

Tájékoztatunk titeket, hogy június 21-én rajtunk kívül álló technikai ok miatt zárva tart az MME központi irodája és az MME Bolt. Megértéseteket köszönjük!