A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera (Vipera berus) ritkán támad. Leggyakrabban már a közeledtünkre elmenekül, mielőtt még észrevennénk. Azonban sarokba szorítás és szándékos háborgatás esetén, másik viperánkkal, a rákosi viperával (V. ursinii rakosiensis) ellentétben hamar támadásba lendül, melyet illik komolyan venni, hiszen mérge rendkívül hatásos, valójában össze nem hasonlítható ez utóbbi mérgével. Hazánkban szinte szokássá vált alábecsülni e faj mérgének hatékonyságát s a marása által előidézett mérgezés súlyosságát, lehetséges következményeit. Sajnos több helyütt téves információk láttak napvilágot, melyek erős kiegészítésre és helyesbítésre szorulnak. A faj elterjedési területén belül az egyes állományok marása által elődidézett mérgezések tünetei részben eltérnek egymástól, ezért az alábbiakban egy általános képet próbálunk adni a mérgezésről bár a teljesség igénye nélkül, s röviden kitérve a hazai állományok marására jellemző tünetekre.
A keresztes vipera mérge alapvetően a keringési rendszert támadja, akár kritikusan alacsony vérnyomást és szívritmuszavarokat előidézve (mind pitvari mind kamrai arythmiák), amely az egyik legveszélyesebb ún. szisztémás (a teljes szervezetre kiterjedő mérgezés) tünetegyüttese lehet a mérgezésnek. Marása után gyorsan kialakuló fájdalmas, feszes duzzanat jelenik meg bőrpírral vagy bőrpír nélkül.
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy előfordulhat a jellegzetes, ún. kettős fognyomok hiánya, amelyet alapvetően a viperamarás biztos ismérveként tartanak számon. Ez a jellegzetes harapásnyom, akár már fél óra elteltével is eltűnhet a marás után a kialakult helyi ödéma miatt (az ödéma egyszerűen összenyomja a fogak ejtette apró szúrt csatornát), s nem egy esetben, mire a beteg orvoshoz kerül, már csak az ödéma látszik harapásnyom nélkül. Továbbá, az állat fogváltása okozhat 3 vagy akár 4 fognyomot is, mely szintén nem a köztudatban élő tipikus viperamarás fognyomaira emlékeztet, így szintén megtévesztő lehet.
Nagyobb méregmennyiség bejutása esetén az ödémás folyamat akár az egész végtagot is érintheti. A regionális nyirokcsomók olykor fájdalmasan megduzzadhatnak. Egyes állományok mérge bőr alatti bevérzéseket idéz elő a megmart végtagon, ami az ödémához hasonlóan akár a törzsre is kiterjedhet. A hazai állományok marására azonban nem jellemzőek a bőralatti bevérzések - ha kialakul, általában csak lokális - így ezek nem indikátorai a súlyos mérgezésnek.
Szisztémás mérgezéseknél szinte általánosan lép fel hányinger és szédülés. A hányás, alhasi görcsök, hasmenés és ájulás megjelenése már kórházi felvételt indokol. Némely hazai állomány (dél-dunántúli, és egyes felső-tiszaháti állományok) mérge hat a perifériás idegrendszerre is, így ezek marása után a mérgezés súlyosságát jelzi a megjelenő látászavarok (kettős látás, homályos látás), kancsalság, és/vagy a szemhéjak ernyedt csüngése, orvosi ellátás késlekedése vagy hiánya esetén pedig nehézlégzés, légszomj alakulhat ki. Egyes hazai állományok egyedei okozta marás után előfordulhat, hogy az alacsony vérnyomás helyett magas vérnyomás lép fel, szintén szívritmuszavarokkal, mely ugyancsak a közepes és súlyos mérgezések szív- és érrendszeri tünete.
A tévhittel ellentétben, a keresztes vipera által okozott mérgezésekre nem igen jellemzőek a vérzési zavarok, sok esetben a vérzési idő a normális határértékek között marad. Ha mégis kialakul, akkor is általában enyhék. A vérképben megjelenő eltérések közül azonban a mérgezés súlyosságára utalhat a magas fehérvérsejt-szám, a csökkent vörösvértest-szám és haemoglobinszint, emelkedett szérum kreatin-kináz- és transzaminázszint, valamint a vérlemezkék alacsony száma. A magyarországi állományok által okozott marásoknál fehérje- és/vagy vérvizelés nem várható még a súlyosabb eseteknél sem, ellentétben más, észak- és közép-európai állományokkal. Noha egyes hazai állományok mérge különösen erősnek számít, a fajra jellemzően ezek méregtermelése is meglehetősen alacsony más, például a Mediterránemuban vagy a Közel-Keleten előforduló viperákhoz képest.
Magyarországon a keresztes viperák által okozott marások összehasonlíthatatlanul ritkábbak, mint Európa egyéb területein. Hazai viszonylatban véve évente hozzávetőlegesen 3-4 eset fordul elő, bár olykor évek telnek el baleset nélkül, mely híven tükrözi az állományok alacsony egyedszámát is. Hasonlóan más mérgeskígyófajokhoz, a keresztes vipera sem szereti „pazarolni” mérgét, ezért marásainak jelentős hányada (kb. 10-20%) nem okoz sem lokális, sem szisztémás tüneteket (ún. „száraz” marások). Sokszor csak igen keveset juttat be egy marás alkalmával, amely csak helyi tünetek kialakulásához vezet (ún. riasztó marások). Napjainkban a halálos kimenetelű keresztes vipera marások száma a fejlett kórházi ellátásnak és a rendelkezésre álló ellenszérumoknak köszönhetően Európa szerte igen alacsony. Hazánkban e viperafaj az elmúlt 60 év alatt mindössze két alkalommal okozott halálos balesetet, s az utolsónál a dramatikus tünetek megjelenésében jelentős szerepet játszott a megmart egyén fehérjeallergiája, mely végül a tragédiához vezetett.
Mindettől függetlenül, keresztes vipera marása esetén az orvosi felügyelet feltétlenül indokolt, hiszen egy súlyosabb mérgezés kórházi ellátást igényel!
Írta: Malina Tamás
Ajánlott irodalom
Warrell D.A. 2005. Treatment of bites by adders and exotic venomous snakes. BMJ. 331: 1244–1247.
Karlson-Stiber C., Salmonson H., Persson H., 2006. A nationwide study of Vipera berus bites during one year-epidemiology and morbidity of 231 cases. Clin. Toxicol. 1: 25-30.
Malina T., Krecsák L., Warrell D.A. 2008. Neurotoxicity and hypertension following European adder (Vipera berus berus) bites in Hungary: case report and review. QJMed. 101: 801-806.
Malina T., Krecsák L., Jelić D., Maretić T., Tóth T., Šiško M., Pandak N. 2010. First clinical experiences about the neurotoxic envenomings inflicted by lowland populations of the Balkan adder, Vipera berus bosniensis. NeuroToxicology [in press, doi: 10.1016/j.neuro.2010.11.007]
