Kipusztul a fogoly?

Beadványában a NABU rámutatott arra, hogy a fogoly (Perdix perdix) – e korábban Európa nagy részén gyakori, mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő madárfaj – németországi vadonélő állománya az EU madárvédelmi irányelvének hatálybalépése óta elképesztő mértékben, mintegy 91%-kal csökkent. A természetvédelmi szervezet szerint a visszaesés oka egyértelműen a faj számára alkalmas mezőgazdasági élőhelyek beszűkülése, feldarabolódása és az elérhető rovartáplálék megfogyatkozása.

A panasz elsősorban azt kifogásolja, hogy Németország – tagállami kötelezettségeit megszegve – nem tett meg minden tőle telhetőt a helyzet kezelése érdekében; jóllehet a fogolyállomány kedvező szintre való visszaszállításához kidolgozott és igazoltan működő fajmegőrzési intézkedések állnak rendelkezésre, Németország-szerte a szükséges beavatkozások mindössze 5%-át hajtották végre. A NABU azt is egyértelművé tette, hogy az irányelv be nem tartásának kudarca Németország valamennyi részére jellemző, így a fogoly csak egy példa a számos, hasonló sorsra ítélt madárfaj közül.

A fogoly magyarországi állományának alakulása ugyanezt a szomorú trendet követi. Míg az 1960-as években a vadászati statisztikák százezer példányt meghaladó hazai állományt becsültek, mára ez a szám alig tízezerre tehető – a csökkenés tehát legalább 90%. Ezt a tendenciát erősíti meg az MME Mindennapi Madaraink Monitoring Programja is: a fogoly hazánkban is végveszélyben van. Egykor jelentős apróvadfajunk korábbi élőhelyeinek jó részéről lényegében eltűnt, és célzott védelmi, illetve visszatelepítési programok nélkül a faj kipusztulása idehaza is egyre valószínűbb.

A fogoly különösen jó indikátora az agrár-ökoszisztémák állapotának: szorosan kötődik a mezőgazdasági területekhez, azon belül igényli a kis kiterjedésű természetes élőhelyekhez: táblaszegélyeket, mezsgyéket, bokorsávokat, így ezek eltűnése, beművelése közvetlenül szűkíti élőhelyét. Tápláléka gyommagvakból és rovarokból áll, ezért a növényvédőszerek és gyomirtók hatását első kézből tapasztalhatja. Mindezek mellett állandó madár, azaz állományának nagyságát a vonulási veszteség sem befolyásolja. Összefoglalva: ami a fogollyal történik, az történik általában a mezőgazdasági területeink természeti sokféleségével.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közelmúltban kiadott elemzése – amely 21 év adatai alapján értékeli a gyakori madárfajok állományváltozását és ezen keresztül hazánk természeti állapotát – arról számol be, hogy Magyarországon a gyakori madárfajok állománya nagyjából 2005 óta folyamatosan csökken. Az országos szintű felmérése 28 madárfaj esetében állapított meg jelentős fogyatkozást, és e fajok 70%-a főként agrárélőhelyekhez kötődik, azaz a mezőgazdasági területek természeti sokféleségét veszítjük el a legvészesebb mértékben. Olyan fajok tűnnek el a szemünk láttára, mint a mezei pacsirta, a jövő év madarának választott cigánycsuk, a füsti fecske vagy éppen a fogoly. A madarak mellett más élőlénycsoportokban is aggasztó változások tapasztalhatók: a mezei nyúl évtizedek óta tartó állománycsökkenésének okai ugyancsak a mezőgazdaságban keresendők, a beporzó rovarok, köztük a házi méh állományainak összeomlása egyes növényvédő szerek használatával hozható összefüggésbe.

A folyamat megállítása elemi érdekünk. Az emberi lét ezer szálon függ a természeti sokféleségtől ezért meg kell találnunk, és elterjedtté kell tennünk azokat a módszereket, amelyekkel a mezőgazdaság újból harmóniába kerülhet a természettel. A mezőgazdasági termelés fenntartható, természetkímélő pályára állítása nemcsak a sokféleség megőrzésének alapvető feltétele, de nélkülözhetetlen fontosságú a biztonságos és egészséges élelmiszerek előállításához, a vidék életben tartásához is. A téma fontosságnak és időszerűségének még inkább hangsúlyt adva a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület részletes javaslatcsomagot készített a Közös Agrárpolitika újratervezéséhez és partnerséget keres az érintett ágazatok között.