Képes beszámoló a Rákosivipera-védelmi Központ egy napjáról

Mivel egy fotó általában önmagáért beszél, és messze többet képes elmondani a puszta szónál, képriportban mutatjuk be a Kiskunsági Nemzeti Park területén működő vipera központ egy hétköznapját. A nap legfontosabb feladata a két évvel ezelőtt született rákosi viperák vérvétele volt genetikai vizsgálatok elvégzése céljából, de amint látni fogjuk, ez korántsem egy "beugrom az irodába" típusú munka!

A vipera központ munkanapja attól jó 70 kilométerre, a fővárosi csúcsforgalomban való átvergődéssel kezdődik, majd az M5-ös autópályán folyatódik. A volánnál Halpern Bálint, a viperavédelmi-program vezetője.

A cél a Kiskunsági Nemzeti Park ...

... ember alig járta ...

... gyepes, homokbuckás világa.

Európai Uniós és hazai támogatással ...

... itt épült fel Európa egyik legritkább, legveszélyeztetettebb hüllő fajának védelmi, kutató és szaporító központja, ...

... ahol néhány hónapja Sólyom László köztársasági elnök úr telepítette vissza az első fogságban született viperákat.

A megérkezés után azonnal hozzálátunk a felszerelés kipakolásához ...

... a védelmi program terepjárójából.

Megérkezésünkkor a "helyi erőket" képviselő Herbót Erzsébet, oktatásszervező és Földi Angéla önkéntes éppen a frissen kaszált szabadtéri vipera terráriumokat gereblyézte (a fejük felet a ragadozó madarakat távolt tartó háló látható). Eközben ...

... nemcsak a fű között rejtőző viperákra, de a marásokat elkerülve a saját testi épségükre is vigyázniuk kell.

A vipera körletek központi elemét a földbe süllyesztett, ...

... égetett cserép anyagú búvó- és telelőüregek alkotják.

A vérvétel a rengeteg különféle ...

... eszköz, ...

... az adatrögzítést és -ellenőrzést segítő laptop, ...

... és az állatok egyedi azonosítását segítő fotóalbum kipakolásával kezdődik.

Ugyancsak elő kell készíteni a hőszigetelő burkolatában magunkkal hozott ...

... folyékony-nitrogén tartályt; ebbe kerülnek majd a levett vérminták.

Mire minden a helyére kerül, már alig van szabad hely a két asztalon.

A veszélyes állatokkal foglalkozó kutatásban mindenkinek nagyon észnél kell lennie, mert itt a magától értetődő dolgok gyakran nem azok, aminek látszanak. A terepi munka lényege a hatékonyság és a célszerűség, ezért itt gyakoriak a "sufnituningnak" tűnő, de igen jól működő megoldások. A képen két ilyen is látható: amint látni fogjuk, a viperák vizsgálatában nélkülözhetetlen a forgatható tálaló asztalka, és a fényképezőgép lencsevédő kupakja is plusz funkcióval bír. ...

... Oldalról szemlélve látható, hogy alatta pont elfér és nyugton marad ...

... a nap első vizsgálati alanya, egy nevelő bokszból kivett ...

... rendkívül tetszetős fiatal vipera. Miután ő átesett a nap folyamán még számtalanszor elvégzett procedúrán, ...

... az asztaltól visszatértünk a szabadtéri kifutókhoz, hogy újabb állatokat fogjunk be. A kép közepén a legkisebb állatok tartóhelyei láthatók, amiket azért kellet raser hálóval letakarni, mert egy szakirodalmat nem olvasó tövisszúró gébicset néhány nappal ezelőtt itt láttak rovarra vadászni a központ munkatársai. Ez az agresszív ragadozó azonban alkalmanként kisebb gyíkokat és kígyókat is elkap, ami a rákosi vipera szaporulat esetében drága mulatság lenne.

A szabadtéri terráriumok lényege, hogy a tenyészállomány és a természetbe történő kihelyezésre megszülető viperák természetes környezetben éljenek. A széltől is óvó laboratóriumokban felnövekvő állatoknak a való világgal történő találkozása olyan nagy váltást jelent, ami csökkenti a kitelepített állatok túlélési esélyét. Ráadásul ez a tartás részben önellátó, hiszen a gyep gazdag sáska populációjának ...

... tagjai - olasz és ...

... védett sisakos sáskák - rendszeresen berepülnek a viperákhoz, így a Fővárosi Állat- és Növénykertből (ez az intézmény is részt vesz a programban) hozott rendszeres tücsök szállítmányokat (a rákosi vipera elsősorban nagyobb rovarokkal táplálkozik) természetes zsákmányállatok is színesítik.

A munkát többek között a 40-es boksz viperáival kezdjük, a lábazaton ...

... az egyéni azonosításukat segítő mágnesfólia anyagú fotók láthatók.

Brankovits Dávid, a központ egyik munkatársa felkészül az "érzem, hogy élek" élményt kínáló kígyófogásra.

Aztán Bálint is megérkezik - stílusosan a 2010-es európai Biodiverzitás Védelmi Év pólójában - és a mesterséges búvóüreg bejáratát árnyékoló cserép felemelésével a legvalószínűbb kígyó búvóhellyel kezd.

A perzselő hőségben a kellően felmelegedett testű hüllők rendkívül fürgék, így jó reflexek szükségesek ahhoz, hogy a lyukba bemenekülő állat farkát még el tudja csípni az ember. Ezt persze nem könnyíti meg a vastag munkavédelmi kesztyű, ...

... ami a gyakran agresszívan védekező kígyó ...

... marásaitól védi meg a kutatókat. Ennek a fajnak "gyenge" mérge van, amitől szinte bizonyosan nem hal meg az ember, de ez nem ok arra, hogy lépten-nyomon rendkívül fájdalmas marásokat szenvedjünk el.

Ezért is érdemes a használat előtt meggyőződni arról, hogy az ember egy hibátlan fogókesztyűt, nem pedig egy lyukas takarókesztyűt (lásd később) húzott a kezére.

A kézre került viperák jól szellőző vászonzsákokba kerülnek.

Ezek szállításában magam is segédkeztem, nem elfelejtve azt a "kígyász" körökben közismert történetet, mely szerint egy magyar hüllőst a hanyagul a hátára vetett vászonzsákon keresztül mart meg egy mérgeskígyó (Fotó: Brankovits Dávid).

Az állatok befogását követően az azonosító kártyáikat is le kell szedni.

A munkaasztalnál az állatok mély állatszállító dobozba, ...

... majd az asztal alá kerülnek. Innen egy hosszú szárú fémcsipesszel ...

... megfogva először a súlymérési dobozba ...

... kell beleerőltetni a viperát.

Az állatokról időről-időre felvett adatok a fejlődés üteméről adnak visszajelzés, ami a vadonélő állományok vizsgálatakor fontos kor és ivarhatározási támpontokat is jelentenek.

A következő lépés az állat azonosítási célú fotózása, ...

... amihez ennek nyugodtan összecsavarodva kell(ene) feküdnie a forgatható (tálaló) asztalon.

Ez kisebb példányok esetében a már látott lencsevédő kupakkal, nagyobbaknál munkavédelmi kesztyűs letakarással, ...

... majd enyhe de határozott "lapogatással" érhető el. Némelyik vipera annyira élénken, nem ritkán agresszíven viselkedett, hogy miután többször is kitört a takarás alól, ...

... két kézzel kellet megfékezni őket.

A sötétben egy idő után mindegyikük megnyugodott, némelyikük békésen kukucskált ki a kesztyű alól.

Ennek levétele után a forgatható asztalkával megfelelő ...

... fej iránti fényképezési pozícióba állítható a vizsgált állat.

A faj magán hordozza a viperákra általánosan jellemző markáns arcélet, függőleges pupillarést ...

... és széles fejet, melynek két oldalán a módosult nyálmirigyekből kialakult méregmirigyek domborodnak ki.

A fej lefényképezése után a friss képet össze kell vetni az azonosító kártya fotójával. A fej pikkelyei - az ujjlenyomathoz hasonlóan - minden egyednél egyéni módon helyezkednek el, ami lehetővé teszi az egyes példányok elkülönítését.

Ezt követően jön az igazán izgalmas rész, amikor védőkesztyű nélkül, szabályos mérgeskígyó fejfogással kell megfogni az állatokat. Ehhez először valamivel óvatosan de határozottan le kell ...

... szorítani a kígyó fejét, ...

... majd hüvelyk- és a középső ujjal két oldalról, a mutatóujjal felülről megtámasztva kell megragadni a fejet.

A stabil "háromszög-ujj" tartás szavatolja mind a mérgeskígyó, mind az őt tartó ember testi épségét.

Amint azt az opálos szem jelzi, ez a kígyó éppen vedlés előtt áll.

A viperák rendelkeznek a legfejlettebb méregfoggal a kígyók világában.

Az injekciós tűhöz hasonlóan működő csöves méregfogak nyugalmi helyzetben a felső állkapocshoz simulnak, harapáskor pedig bicskaként kinyílnak (a képen a fedő hártyából kibukkanó méregfogak vége látható). A kígyó tudatosan használja ezt a páros eszközt, olyan száraz figyelmeztető marásra is képes, amikor csak a fejével megüti az őt piszkáló embert vagy állatot. Az is előfordul, hogy a méregfogak áthatolnak a bőrön, de az állat nem bocsát mérget a sebbe - ez már valóban a legutolsó visszavonulásra késztető figyelmeztetés, ami után már nedves marás következik. A világ leghosszabb, akár 5 cm-es méregfogaival egy afrikai rokon, a gaboni vipera rendelkezik.

Az állat stabil kézbevételét követően a teljes test-, ...

... majd a farokhossz kerül lemérésre. Előbbi a növekedési görbék felállítását, utóbbi az ivarhatározást teszi lehetővé.

Végül az utolsó biometriai adatvételezésként a fej szélességének megmérése következik.

Természetesen minden adatot rögzíteni kell a naplólapokon.

Azoknál a kígyóknál, melyek még nem estek át a vérvételen (az újszülöttek túl kicsik ehhez), ez a következő lépés. Ez azért nélkülözhetetlen, mert a vércseppből elvégezhető genetikai vizsgálattal lehet ellenőrizni az állomány genetikai változatosságát, elkerülve a végzetes beltenyésztés kialakulását.

Ebben a stádiumban már nincs szükség az állat fejének kézben tartásához, ezért a kígyó feje egy jóval marásbiztosabb műanyag tubusba kerül.

Ebben a vipera támadásra kész tátogó feje és méregfogai nem veszélyeztetik a kutatókat.

Jól mutatja ezeknek az életerős, remek kondícióban lévő állatoknak az erejét, hogy a támasztékot kereső farkukra ...

... csomót kötve még a nehéz ...

... ollót is képesek megtartani.

A vérvétel előtt a lég- és vízmentesen záródó műanyag kapszulára fel kell íni az állat azonosító számát.

A vérvétel a farokból történik ...

... injekciós tű és fecskendő szívásával, ...

... vagy a szúrást követően a sebből kibuggyanó vércsepp ...

... pipettával történő ...

... felszívásával.

A minta a műanyag tartályba kerül, ami a légmentes lezárást követően azonnal, még a vér megalvadása előtt ...

... le kell fagyasztani a folyékony nitrogén tartályban, ahol ...

... a szobahőmérsékleten cseppfolyós gáz - 200 C° körüli hőmérsékleten várja a hűteni való mintát. Ez az anyag a a 232 C°-al melegebb levegő ...

... és a mintatartó műanyag hengerrel érintkezve forrásba kezd, így"füstölve" visszaalakulva gáz halmazállapotúvá.

A vizsgálat végén filccel meg kell jelölni minden állatot, ...

... hogy a következő befogáskor tudjuk, ez az egyed már átesett a kötelező adatfelvételezésen.

Ezt követően a lemért, a faj védelme szempontjából kincset érő állatok a vászonzsákokban kerütnek vissza a kifutókba, ...

... ahol villámgyorsan elrejtőztek a fű között.

A méréseket követően még nem volt vége a munkanapnak, mert kimentünk a központ melletti, egykor erdős terület helyén visszaalakított gyepes vipera élőhelyre (Fotó: Brankovits Dávid), ...

... hogy csőkamerával ellenőrizzük a ...

... a mesterséges vipera búvóhelyeket.

A csőkamera markolata egyben adó egység is, ami az ...

... üregek ...

... mélyéről ...

... a levehető mobil képernyőre küldi az élőképet, ...

amiről egy gombnyomással fénykép vagy videó felvétel is készíthető.

Az egyik búvóhelynél nagy meglepetés ért minket, ...

... mert egy vízisiklót ...

... és az egyik visszatelepített rákosi viperát együtt pihenve találtuk a bejáratot árnyékoló cserép alatt (Fotók és szöveg: Orbán Zoltán).

Látogasson el Ön is a Rákosivipera-védelmi Program honlapjára, ahol részletesen információkat talál a faj védelméért folytatott tevékenységekről!

Kapcsolódó oldalak

• A Rákosivipera-védelmi program honlapja >>
• Elkészült a Rákosi vipera programról szóló kisfilm >>
  

 

A rákosi vipera programot  a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint az Európai Unió LIFE-Nature alapja támogatja (LIFE04NAT/HU/000116 és LIFE07 NAT/H/000322 sz. pályázatok).

  

Az MME honlapjának fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg a TÁMOP-2.5.1-07/1-2008-0098 projekt keretében