2014-06-06 23:55
A madártani könyvekben a kék vércsékkel kapcsolatban megemlített egyik alapinformáció, hogy ezek a telepesen költő, de saját fészket nem építő madarak akkor érkeznek meg az afrikai telelőterületekről, amikor a fészekalbérletet biztosító vetési varjak fiókái kirepülnek a fészekből.
Ezt olvasva a dolog egyszerűnek tűnik – a vércsék pikk-pakk beköltöznek a hazaérkezésükre pont megüresedő fészkekbe, ahol kényelmesen belekezdhetnek a költésbe.
Most induló és párhuzamosan futó cikksorozatunkban nemcsak arra keressük a választ, hogy ez a beköltözés valóban ilyen egyszerű-e, de végigkövetjük a madarak életét az őszi vonulásig, illetve a kékvércse-védelmi LIFE+ programban dolgozó kutatók, természetvédelmi szakemberek és önkéntesek munkáját is.
A kék vércsék hazánk és az Európai Unió kiemelt fontosságú védett természeti értékei. Megőrzésüket az Európai Bizottság LIFE+ természet alapja támogatja (további információ: falcoproject.eu). A cikksorozatunkban felvillantott kékvércse-kutatások alapvető célja − a tudományos megismerés mellett − a madarak minél hatékonyabb védelmi gyakorlatának megalapozása.
Négy tavaszi nap a Vásárhelyi-pusztán
A program „kamerája” május második hetében négy napra a Vásárhelyi-pusztára, a partner Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (KMNPI) területére látogatott. A négy napból másfél magányosan telt a kékvércse-megfigyelő lesben, ahonnan észrevétlenül, a madarak szemszögéből ismerhetjük meg a történéseket.
A zárt magasles-megfigyelőhely különlegessége, …
… hogy a csak bentről átlátható, használaton kívül letakart kitekintő ablakai ...
... elé szerelt költőládákba ...
…a lesből be is látni. A három láda közül kettőben ...
... csókák (Fotók: Orbán Zoltán), …
… egyben pedig erdei fülesbagoly költ (Videó: Orbán Zoltán).
A fészkelőhely nagy kincs
Amint arról korábban már beszámoltunk, a legfontosabb fészekgazda vetésivarjú-állomány a múlt század utolsó két évtizedében bekövetkező drámai összeomlásának következtében a magyarországi kékvércse-párok száma az 1949-1997 közötti évek 1.300-2.500 párjáról 2006-ra 558-ra csökkent. A 2004-ben alakult MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport első és legfontosabb feladata éppen ezért egy nagy léptékű, országos mesterséges fészkelőhely-hálózat kiépítése volt.
Még ma is szolgálnak azok a húsz éve, a faj fészkelőhely-pótlásának
hőskorában, a Vásárhelyi-pusztán kihelyezett, félbevágott műanyag
kannából készült fészektálcák, ...
… melyekben a bekészített fű fészekanyagon költenek a madarak.
A vércseláda-evolúció későbbi lépcsőfokát jelentették
a fekvő formátumú ...
... fészkelőládák (itt csókafészekkel).
Napjainkra a legelterjedtebbek a 2006-2009 között lezajlott első
kékvércse-védelmi LIFE projekt keretében kidolgozott, nagyméretű
"C" típusú odúhoz hasonlító vércseládák, ...
... melyek a tető belső felén lévő tükör segítségével a talajszintről is
ellenőrizhetőek, hogy lakottak-e. Erdei fülesbagoly tojásai
(Fotók: Orbán Zoltán).
A tavaszi ládakihelyezéseknek is köszönhetően idén már több mint 4.000 hasonló fészkelő alkalmatosság várta a – reményeink szerint akár – kétezernél is több hazatérő kék vércsét, melyek így – gondolhatnánk – még válogathatnak is a fészkelőhelyek között.
Nagy a versengés
Csakhogy nem egyedül a kék vércsék fészekalbérlők. A fákkal, facsoportokkal ritkán tarkított nyílt élőhelyen ritka kincs az üres fészek. A sólyomfélék pusztai környezetben élő többi tagja (vörös és kék vércse, kaba- és kerecsensólyom) mellett erdei fülesbagoly is pályázik a vetésivarjú-kolóniák, valamint a dolmányos varjak és a szarkák magányos (szoliter) fészkeire.
A kék vércsék nyílt, pusztai élőhelyén a fészkelésre alkalmas fa ritka kincs,
amire sok lakó pályázik. Ezért is fontos a meglévő hagyásfák, facsoportok és
mezővédő erdősávok kiemelt védelme, ...
... illetve telepítése (kékvércse-védelmi LIFE+ program – Bükki Nemzeti
Park Igazgatóság Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet).
A ragadozómadarak (például a rétihéják) mellett a baglyok között is akad
néhány faj, például a Vásárhelyi-pusztán idén inváziós létszámban
látható réti fülesbagoly, mely a talajon költ, így függetlenítette magát a
fészkelőhelyért zajló küzdelemtől.
Ott, ahol már egy-egy nagyobb bokorra is több faj, egyedek tucatjai pályáznak,
egy ilyen kisebb facsoport nyüzsög a madaraktól és minden fának megvan
a maga egy vagy több fészkelője.
Minden hely elkelt. Vörösvércse-fészekalj fatörzs üregében. A hét tojás …
… és a négyzetméterenként akár tucatnyinál is több …
… mezeipocok-lyuk sokat elárul a Vásárhelyi-puszta idei, szinte
korlátlan táplálékkínálatáról.
A megfelelő fák hiánya a mesterséges fészkelőhelyek telepítésénél is érezteti
hatását. Bár ennek a fának egyetlen függőleges törzsszakasza sincs, ...
... a kényszerűségből ferdén kihelyezett költőládákba
is beköltöznek a madarak.
A fészkelőhelyekért folytatott versenyt az is jelzi, hogy nem ritkák az olyan
összetojások, amikor egy fészekben két faj, itt csókák világos és
vörös vércsék sötét tojásai (Fotók: Orbán Zoltán), …
… itt pedig kék (balra) és vörös vércsék tojásai is megtalálhatóak
(Fotó: Dr. Palatitz Péter).
Az ilyen kevert fészekaljak kialakulását az is segíti, hogy az érintett madárfajok a kotlást nem az első, hanem a második vagy a későbbi tojások lerakását követően kezdik el. Addig a tojó a fészket csak a tojásrakás idejére, néhány percre keresi fel, majd távozik. Figyelembe véve, hogy a vércséknek, csókáknak és erdei fülesbaglyoknak akár 7-8 tojásuk is lehet, és a vércsék csak kétnaponta tojnak, a fészkek napokon keresztül az idő nagyobb részében őrizetlenek. Az összetojások általában az egyik madárfaj, többnyire a vércsék győzelmével, ezt követően pedig a saját tojások és fiókák gondozásával zárulnak.
Ritka kivételként azonban előfordulhat, hogy a pár mindkét faj fészekalját
gondozza. Ebben a költőládában a nyertes vörös vércsék a
sajátjuk mellett (balra) …
… az erdei fülesbagoly tojásából kikelt fiókát is nevelték (Fotók: Dr. Palatitz Péter).
Ráadásul a madaraknak alkalmanként szokatlanabb riválisokkal, itt éppen
házi méhekkel is versengeniük kell (Videó: Orbán Zoltán).
A telepek nem üresek!
Az eddig látottak már sejtetik, hogy a bevezetőben felvázolt helyzet korántsem olyan egyszerű, mert a kék vércséket nem üres ládatelepek fogadják. Az itt lakó többi madárfaj életének és szociális viszonyainak megismerése pedig tovább árnyalja a képet.
Vörös vércsék
A rokonánál árnyalattal nagyobb „vörösöknél” is elsősorban a tojók feladata a kotlás. A hímek sokszor leváltják őket, illetve vadásznak kettejükre is, és amikor a telepen vannak, fél szemüket mindig a párjukon tartják.
Vörös vércse hím mezei pockot …
… és gyíkot hoz kotló párjának.
A táplálékot a tojó sokszor…
… a költőláda küszöbén fogyasztja el.
Ha szükségét érzi egy kis mozgásnak, láb- és szánynyújtóztatásnak, …
… akkor egy közeli ágra viszi a zsákmányt és ott eszi meg. Eközben a hím veszi
át a kotlás és a fészek közvetlen őrzésének feladatát.
Váltás előtt, elsősorban a tojásrakás időszakában, alkalmanként
párzásra is sor kerül, …
… majd a tojó igyekszik vissza a fészekre, ...
… ahol óránként több alkalommal is forgolódva …
… pozíciót változtat.
Mivel a területen idén rengeteg a kiadós táplálékot jelentő kisrágcsáló, a hímeknek
sok a szabadideje, amit jórészt tollászkodással …
… és üldögélve-figyelve pihenéssel töltenek (Fotók: Orbán Zoltán).
Kotló vörös vércsék kékvércse-ládatelepen (Videó: Orbán Zoltán).
Csókák
Az idei évben a les közelében lévő költőládák felében vörös vércsék, a fennmaradókban pedig csókák költenek. Ezek a rendkívül intelligens varjúfélék profi fészeképítők, nem szorulnak más fajokra. A pusztai élőhelyeken egyre ritkább öreg, odvas fák hiánya miatt azonban számítani kell arra, hogy egyes területeken mind gyakoribb vendégei lesznek a kékvércse-ládatelepeknek.
Ottjártunkkor a les látóterében fészkelő három csókapár eltérő kotlási fázisban tartott. Kettő tojásos, egy pedig kisfiókás fészekaljat nevelt. Megfigyelési szempontból ez különösen előnyös helyzetet teremtett, mivel kiderült, hogy a párok a fészekalj fejlettségétől függően alapvetően másképp viselkednek.
Az egyik tojásos ládában szinte folyamatosan ugyanaz a madár
(valószínűsíthetően a tojó) kotlott, …
… miközben párja táplálékot hordott neki.
Amikor a hím nem élelmet hozott, fészekanyaggal kedveskedett, melynek
ajándékozása és közös beépítése (lásd alább videón is) fontos
párösszetartó szerepet tölt be.
Csakúgy, mint a fészken való közös üldögélés, miközben a melegben elbóbiskoló
hím feje úgy bukott előre (az alábbi videón 01:00-tól), mint az elpilledt
utasoké a vonaton.
Még ennél is elképesztőbb volt látni, hogy a tojó miként próbált némi izgalmat
csempészni a kotlás unalmába (az alábbi videón 01:29-től). Amikor már
elege volt a nyugalomból, fél testtel elemelkedett a tojásokról és fejét
a láda küszöbe felett lelógatva a fa alatti területen történteket
szemlélte (Fotók: Orbán Zoltán).
A kotló csókák a vörös vércséknél jóval ritkábban váltották egymást a fészken,
mivel a hímek a torokzacskójukból egyből lenyelhető, apró táplálékkal
etették párjukat (Videó: Orbán Zoltán).
A les oldalán lévő egyik ládában fészkelő csókapárnak 4-5 napos fiókái voltak, így ezeknek a szülőknek már nem kellett egymást váltva folyamatosan a fészken tartózkodniuk.
Az eleség gyűjtése és az etetés közti hosszú szüneteket a láda melletti fákon
üldögélve töltötték, az idő mintegy felében egymás társaságában.
A párkapcsolatot megerősítő fészekanyag-ajándékozás …
… rájuk is jellemző volt (Fotók: Orbán Zoltán).
Az egyik legelképesztőbb jelenet az volt, amikor a megajándékozott madár
(valószínűleg a tojó) akkor dobta el a fészekanyagot, amikor párja éppen
nem figyelt (01:06-nál). Az eldobott fészekanyag-ajándékot egy mezei
veréb szinte azonnal hasznosította, bár amikor el akart repülni
(01:18-tól), az ágba akadt szálak nem engedték ezt
(Videó: Orbán Zoltán).
Délutánra a telep madarai, a vörös vércsék és …
…a csókák is egyöntetűen halálosan unták már a pihenést, és elfoglaltságot
kerestek maguknak.
A fiókás csókapár azzal szórakozott, hogy folyamatosan kiszedték az építkező
mezei verebek fészekanyagát a sekély odúból, így szerencsétlen madarak
alig haladtak a munkával.
Még ennél is nagyobbat „alakított” az a két csóka, mely azzal foglalta el magát, …
… hogy megpróbálta kipiszkálni az ágvilla odújában fészkelő seregély fiókáit.
A csókák legalább két órán keresztül, egymást felváltva …
… próbáltak bejutni a számukra túl szűk odúnyílásba (Fotók: Orbán Zoltán).
A felvételen jól látszik, hogy az etető seregélyek egyre idegesebbek lesznek.
Többször nem is mennek be az odúba, hanem a bebúvónyíláson benyúlva
etetik meg a fiókákat, miközben riasztóhangot adnak
(Videó: Orbán Zoltán).
Mindazonáltal a csókák sem érezhették magukat biztonságban, mert a nagy
hangoskodásra felfigyelő hím vörös vércse pedig azzal szórakozott, hogy
amikor nem figyeltek, hátulról rájuk csapva beléjük rúgott. Így a nyertesek
végül a seregélyek lettek, mert a csókák inkább felhagytak a
„feltűnősködéssel”, és a kedélyek megnyugodtak
(Fotó: Orbán Zoltán).
Harc a fészkelőhelyekért
A több ezer kilométeres tavaszi vonulásból megérkező kék vércsék tehát olyan környezetbe érkeznek, ahol a költőládák legalább fele még hetekig vagy akár másfél-két hónapig is foglalt. A párhuzamos cikkben bemutatott megfigyeléses vizsgálatok egyik célja éppen annak kiderítése, hogy a „kékek” miként kezelik ezt a helyzetet.
Madarainknak nem kell túlzottan sietniük a költés megkezdésével. Mivel évente csak egy fészekaljat nevelnek (szemben a kisebb testű énekesmadarak akár évi három költésével), akkor is jó eséllyel nevelhetik fel fiókáikat, ha június közepén kezdik meg a kotlást.
Figyelembe véve, hogy a tavaszi érkezés első hulláma április második felében és május elején lezajlik, a madaraknak akár másfél–két hónapja is van a párválasztásra és a fészkelőhely-keresésre. Ez az idő a problémák jelentős részét megoldja, hiszen a fészkekből ki tudnak repülni az előző lakók fiókái.
Vérmérséklettől függően azonban a kék vércsék nem feltétlenül ilyen türelmesek. Fantasztikus röpképességüknek, harciasságuknak és a pár együttműködésének köszönhetően, különböző stratégiákat alkalmazva – az alábbiakban erre látunk két példát –, ki is tudják ebrudalni az útban lévőket.
A felvételen jól érzékelhető a ragadozómadaraknál általános méretbeli különbség
a nagyobb tojók (hátul) és a kisebb hímek között.
A telelőterületen lecserélt evezőtollak a hím kék vércséknél (ez a madár
a 8 éves „Fabó”) opálosan visszatükrözik a napfényt, ezért a dominanciát
jelző madarak lógatják a szárnyukat, hogy ez a tükröző felület minél
nagyobbnak tűnjön. A párhuzamos cik végén, a viselkedés-kódolást
bemutató videókban ez a pozíció a „toporgás”.
A fényvisszaverő szárnytükör a lombok között üldögélő kék vércse jelenlétét is jelzi.
Az első lesben töltött nap délelőttjén a „Fabó” nevű hím és párja pszichológiai
hadviseléssel próbálkozott. A korábban megismert, tojásos fészekaljat
gondozó csókapár költőládája közelében …
… pózoltak (a tojó a kép jobb felső részén), …
… és fenyegető magatartásukkal megpróbálták felriasztani a kotló csókát.
Eközben gyakran váltogatták pozíciójukat és …
… egyre jobban megközelítették a ládát.
Ezt a viselkedést látva már érthető, hogy a csókáknál és vörös vércséknél a kotló
madár mellett a párja is miért tölti a lehető legtöbb időt a fészek közelében
őrködve (Fotók: Orbán Zoltán).
A délelőtt eseményeit összefoglaló kisfilmen jól érzékelhető, hogy a kék vércsék
keltette hangulatot és zűrzavart még a viharos erejű szél is fokozta, ami a lest
és a hangminőséget is alaposan próbára tette (Videó: Orbán Zoltán).
Az ilyen madármegfigyelő-leshelyek legnagyobb előnye, hogy az állatok testközelsége miatt olyan jelenségeket is észrevehetünk, amit távolról, távcsővel vagy teleszkóppal nem. Erre szemléletes példa a párzás, ami a madaraknál kapaszkodó, támaszkodó kéz hiányában meglehetősen ingatag mutatvány. A rengeteg billegést és egyensúlyozó szárnycsapkodást figyelve könnyen elsiklik az ember a ragadozómadarak esetében felmerülő további „nehezítés” mellett. Ezeknek az állatoknak nemcsak kezük nincs, de párjuk hátán állva életveszélyes karmaikkal is „csinálniuk kell valamit”.
„Jolánka”, a JK8-as színes jelölőgyűrűs tojó kék vércse és párja …
… bemutatja a megoldást. A sérülések elkerülése érdekében a hím oldalra,
befelé fordítja karmos ujjait, …
… miközben a tojó nem csak az egyensúlyozás érdekében tárja szét a szárnyait,
hanem azért is, hogy a hím a vállhajlatban megtámaszthassa behajlított lábait
(Fotók: Orbán Zoltán).
Dél környékén „Fabó” és párja felhagyott a kitartó csókapár tesztelésével és némi pihenést, illetve egy-egy mezei pocok elfogyasztását követően új stratégiával, új célpont ellen indult harcba.
A délutáni események helyszíne a les frontablaka előtt …
… lévő költőláda volt.
Ebben egy látszólag üres csókafészek volt, amit naponta egy-két alkalommal
látogatott meg egy-egy csóka.
A láda tetejére szerelt tükörben (fent, középen) alig látszott, hogy a fészekanyagba
majdnem teljesen eltemetve csókatojások vannak (Fotók: Orbán Zoltán).
A fészkelőhely birtoklásáért folytatott harc a délelőtti próbálkozáshoz képest sokkal
közvetlenebb volt, a vércsék és a csókák a fizikai küzdelmet is vállalták. A
felvételeken jól látható, hogy az egyik csóka gyakran a láda tetejéről próbálta
csőrével elérni a betolakodókat, és amikor ez nem sikerült, erős koppintással
ijesztgette őket. A küzdelem gyakran olyan heves volt, hogy az
összekapaszkodó madarak a telep alatti magas fűbe esve
folytatták a harcot (Videó: Orbán Zoltán).
Az aznapi csatározást a csókák nyerték, de még ennél is elképesztőbb volt, …
… hogy a látszólag magára hagyott fészket az eltemetett tojásokkal a madarak
két nappal későbbre rendbe tették, …
…és a fiókák is elkezdtek kikelni (Fotók: Orbán Zoltán).
Többek között ezek azok az események, melyeket a kékvércse-kutatók a párhuzamos cikkben bemutatott módszerekkel megpróbálnak a tudományos elemzésekre alkalmas módon megfigyelni és rögzíteni.
A lesfigyelős alkalmak alapesetben is izgalmasak, amit tovább fokoznak az olyan
körülmények, mint a létra hiánya, amikor úgy lehet lejutni a 4 m-es magasságból,
hogy Solt Szabolcs kolléga a terepjáró tetején állva képez élő lépcsőfokot
(Fotók: Dr. Palatitz Péter).
Köszönet a kollégáknak a helyszíni beszámoló elkészítéséhez nyújtott segítségért!
Kotymán László – KMNPI tájegységvezető
Dr. Palatitz Péter – Kékvércse-védelmi LIFE+ projekt vezetője
Solt Szabolcs – MME Kékvércse-védelmi Program
Horváth Éva – MME Kékvércse-védelmi Program
Fehérvári Péter – MTTM
Dr. Fuisz Tibor István – MTTM
Folytatása következik …
Orbán Zoltán
MME Kékvércse-védelmi Program
A ”Kék vércse védelme a Kárpát-medencében” (LIFE11 NAT/HU/000926)
programot az Európai Unió LIFE alapja támogatja.
A ”Kék vércse védelme a Kárpát-medencében” (LIFE11 NAT/HU/000926) program
partnerei: a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (projekt koordinátor),
a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság,
a Magyar Természettudományi Múzeum, a Raptor Protection of Slovakia és a
The State Nature Conservancy of the Slovak Republic
