2009-02-25 00:00
2009. február 25.
A kecskeméti Széchenyi-városi varjútelep múlt csütörtöki vízágyúzása nagy vihart kavart a természetbarát emberek körében. A sajtóhírekre érkező reakciók nagy többsége elítéli a beavatkozást. Ugyanakkor érthető, hogy a lakosság közvetlenül érintett része mielőbbi beavatkozást sürgetett.
A városba költözött vetési varjak fészektelepe akár az adott település színfoltja is lehetne, ám a körülöttük élő lakóknak számos kellemetlenséget (zaj, piszok) kell elviselniük, s ennek kapcsán nem csoda, ha esetenként elfogy a türelmük. A vetési varjak az ezredfordulót megelőző évtizedekben folytatott intenzív gyérítés elől menedéket keresve költöztek az emberi településekre. Ez idő alatt hazai költőállományuk 90%-kal csökkent! Ezt követően, 2001-ben védelem alá helyezték a fajt, de állománya az óta sem heverte ki a nagy veszteséget, sőt, lassú ütemben tovább apad. Az állomány fogyásával párhuzamosan a fészektelepek területileg is átrendeződtek az országon belül. A varjak szempontjából érthető, hogy ragaszkodnak a számukra nyugalmas városi telepekhez, hiszen igen tanulékony madarak, és az üldöztetés alatt megtanulhatták, hogy hol lehetnek biztonságban. Ne várjuk hát tőlük, hogy most egyik napról a másikra feladják „végváraikat”!
A kecskeméti református temető fáiról 2007 tavaszán kezdődött a varjak kilakoltatása, ami csupán azt eredményezte, hogy egyetlen nagy telep helyett most már városszerte elszórtan, több kisebb telepen költenek – és piszkolnak – a madarak, de eszük ágában sincs a települést elhagyni. A probléma nem ismeretlen a természetvédelmi szakemberek előtt sem. Már a kezdetektől bekapcsolódtak a helyzet feltárásába, és ismertették szakmai álláspontjukat az önkormányzat és a lakosság képviselőivel. Ez a kecskeméti eset annyiban egyedi, hogy a helyi önkormányzat az érintett lakók rendkívül erős nyomására és megnyugtatására kénytelen volt - legjobb meggyőződése ellenére - azonnali lépést tenni. A területileg illetékes természetvédelmi felügyelőség is ennek szellemében állt kötélnek, mikor engedélyt adott a védett madarak védett fészkeinek leverésére.
Ezzel azonban a probléma nem szűnt meg, sőt! Arra kell számítanunk, hogy a madarak hamarosan megkezdődő költési szezonjukban a néhányszáz méteres körzeten belül alkalmas helyen új fészkeket építenek, s ezzel tovább aprózódik a városi állomány; az sem lehetetlen, hogy kicsit arrébb alakul ki egy újabb nagy telep. A szakemberek régóta és folyamatosan keresik a megoldást, hogy a varjútelepek a város szélén vagy olyan helyen jöjjenek létre, ahol a városlakókat már nem zavarják. A helyzet megoldásán a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársai saját projektekben és együtt is dolgoznak. (Az MME-nek idén két programja, a Kék vércse LIFE Nature és az Év madara kapcsolódik a témához.)
A tartós megoldáshoz türelemre van szükség. Reméljük, hogy a vetési varjak tanulékonysága ezúttal az alkalmazandó módszerek sikeréhez járul hozzá. A gyakorlati tapasztalatok eredményeiről folyamatosan tájékoztatjuk a közvéleményt.
További információ:
Palatitz Péter,
MME, Kék vércse LIFE, program koordinátor LIFE, (kék vércse),
20 564 28 17, palatitz.peter@mme.hu
Solt Szabolcs,
MME Kék vércse LIFE, (vetési varjú),
20 569 84 36, solt.szabolcs@mme.hu
Béltekiné Gál Anikó,
MME, Kék vércse LIFE, kommunikációs munkatárs,
20/555-7906 gal.aniko@mme.hu
 |
| Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül. |
