2017-08-22 10:34
Legnagyobb hazai bagolyfajunk az uhu (Bubo bubo) nem idegenkedik a városi környezettől, Európa számos országában már régebb óta kisszámú, de rendszeres fészkelőként szaporodik különböző nagyvárosok lakott területein is.
Ezek az uhupárok a túlszaporodott városi galambállomány és a különböző betegségeket terjesztő vándorpatkányok rendkívüli mennyiségű zsákmányolásával pótolhatatlan hasznot hoznak a városi közösségek számára! Örömteli hír, hogy 2017-ben Budapest közigazgatási határán két uhupár is fiókákat nevelt, összesen öt fióka repült ki sikeresen az ismert költőhelyeken.
Az egyik költőhelyen 2017-ben három fióka nevelkedett egy mesterséges, csapadéktól védett költőhelyen, melyet Turny Zoltán alakított ki a baglyok számára 2016-ban. A faj megtelepedése óta itt idáig ez volt a legnépesebb szaporulat. A fiókák fejlődését Belső Angéla, Hencz Péter és Turny Zoltán MME-tagok dokumentálták. A másik, néhány kilométerrel arrébb található, szintén lakóövezetben élő uhupár 2010-es megtelepedése óta 2017-ig még egyetlen alkalommal sem nevelt fel sikeresen fiókákat. Itt Becze László önkéntes polgárőr óvta a madarak nyugalmát. 2015-ben Kossuth Levente preparátor és önkéntes ragadozómadárvédő alpin-technikával egy biztonságos és nehezen észlelhető költőhelyet alakított ki számukra, jelentősen növelve ezzel egy sikeres költés esélyét. Ennek meg is lett az eredménye, mert 2017-ben több év sikertelen próbálkozását követően két hím fióka nevelkedett a mesterséges költőhelyen, melyek májusban ornitológiai gyűrűt kaptak Benei Béla és Benei Zsolt gyűrűzők (MME) jóvoltából. Szerencsére a természetközelibb élőhelyekhez képest is nagyszámú veszélyforrás ellenére mind az öt uhufióka sikeresen elérte a röpképes kort, bár a szülők egy ideig még hordanak számukra zsákmányt.
Benei Zsolt, Kossuth Levente és Benei Béla MME-tagok
Budapest határán gyűrűzött uhufiókákkal
A 2017-es évben gyűjtött táplálékmaradványok elemzésének eredményei alapján a főváros környéki párok leginkább vándorpatkányt és házi galambot, valamint különböző rovarevő emlősöket és mezőgazdasági károkat okozó kisrágcsálókat (pl. mezei pocok) zsákmányoltak. A közbeszéddel ellentétben a magyarországi uhupárok esetében még egyetlen házimacska-vagy kutya hiteles maradványa sem került elő a táplálékmaradványokból és köpetekből, melyek rendszeres begyűjtése, valamint tartalmuk elemzése a fajvédelmi munka szerves részét képezi.
Ez az impozáns bagolyféle tíz éve még jóval ritkább volt az országban, akkor Pest-megyében összesen nem kelt ki annyi uhufióka, mint most a főváros határán. Bár a nyolcvanas évek elején az uhu ideiglenesen teljesen kipusztult a megyéből, a kilencvenes évek első felében újból megtelepedett egy költőpár, napjainkban pedig már egy lassú terjeszkedés észlelhető a régióban.
Felnőtt uhu (Fotó: Lendvai Csaba)
2017-ben Pest-megyében összesen tizenhárom uhufióka repült ki, mely a faj kilencvenes évekbeli újbóli megtelepedése óta messze a legnépesebb szaporulat volt a megyehatáron belül! Az idén tapasztalt költési siker többek között számos évek óta sikertelenül próbálkozó pár eredményes fészkelésének is köszönhető. Ez utóbbi részben annak a regionális szintű védelmi munkának az eredménye, mely a költési siker növelését célozta meg az ismert veszélyeztetett költőhelyek esetében, s melyet zömében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának önkéntesei végeztek az elmúlt években kitartó munkával! Fáradozásaikat elismerés és köszönet illeti!
Schwartz Vince
