2015-04-13 13:22
Kétség nem fér hozzá, hogy az embereket teljesen lenyűgözi a seregélyek több ezres vagy akár több százezres csoportjának égi műsora. Jól bizonyítja ezt a videómegosztó oldalon közzétett kisfilmek nézettsége.
De a gomolygó madártömeg nem a mi szórakoztatásunkat szolgálja – valószínűleg a túlélésben van szerepe.
A kutatók próbálják megfejteni a jelenséget, hogy jobban megértsék, milyen előnyökkel járhat ez a madarak számára. Arra jutottak, hogy a hipnotizáló légi parádé talán legalább annyira a madarak védelmét biztosítja, mint amennyire csodálatos látvány.
Széles körben elfogadott az a nézet, hogy a seregélyek „morajlása” már csupán a jelenség puszta méretének köszönhetően is védelmet nyújt a madaraknak. A tömegben lévő madaraknak a raj belseje minden bizonnyal a ragadozók támadásaitól való biztos megmenekülést jelenti. Egyes kutatók azt gondolják, hogy a középre kerülés iránti szándék okozza a gomolygás folyamatos áramlását, ahogy a madarak állandóan „finomhangolják” repülési irányukat annak érdekében, hogy elérjék a lehető legbiztonságosabb helyet. Ez hoz létre egy kiszámíthatatlanul hömpölygő, középpont nélküli tömeget.
Talán azt gondolnánk, hogy pont az ellenkezőjét érjük el céljainknak, ha egy ilyen tömeggel akarunk bújócskát játszani, de a gyülekező azt is jelenti, hogy több szem többet lát ‒ több száz szem figyeli a ragadozókat, nem csak kettő. Kutatások bebizonyították, hogy a hömpölygő seregélysereg hamarabb észreveszi a ragadozókat, mint a magányosan repülő madarak.
Tehát mit tesz a raj, ha észrevesz egy közeli ragadozót? A legújabb felfedezések szerint a madárfelhőben megjelenő fekete hullámok nem úgy vannak a madarak segítségére, mint ahogyan azt előzetesen gondoltuk. Ezek az ún. „agitációs hullámok” akkor látszódnak, ha egy ragadozó, például egy sólyom túl közel kerül a tömeghez, így kialakul egy gyorsan mozgó hullám, mely akár 13 m/s gyorsasággal haladhat át a tömegen távolodva a ragadozótól. Messziről ez úgy néz ki, mintha a seregélyek egymáshoz közelítenének.
Egy számítógépes program segítségével megfigyelték, hogy a seregélyek nem kerülnek ilyenkor egymáshoz közelebb, csupán annyi történik, hogy elfordítják testüket annak érdekében, hogy a szárnyuk széltében látszódjon. A más szögből látható madártestek pillanatnyilag úgy tűnnek, mint egy áthatolhatatlan massza, ezért az egyes madarakat nehezebb kiemelni a tömegből.
Ahogy minket is megtéveszt, úgy a ragadozókat is elbizonytalaníthatja ez a hirtelen változás, nem tudják mivel is állnak szemben.
A biztonság mellett ezek a nagy rajok meleget is nyújtanak.
Az egyedüli repüléshez viszonyítva nem csoda, hogy a madarak inkább a tömeget választják, akaratlanul felkínálva egy csodás látványt a földről szemlélődőknek.
Az egyik kedvenc amatőr videónk megtekintéséhez kattintson ide
Cikk forrása: https://www.audubon.org/news/what-makes-starlings-gather
