A darvak vonulását könnyedén megfigyelhetjük, még a nagyvárost sem kell elhagynunk ahhoz, hogy megpillantsuk őket. Trombitáláshoz hasonló, krúgató hangjuk messziről elárulja jelenlétüket, s nagytestű madarak lévén könnyen észrevehetjük V formációban repülő csapataikat.
Nem csak a kutyák, de nem is csak emlős állatok adhatnak ki ugató hangot.
A legérdekesebb talán az, amikor madaraktól hallunk ilyesmit…
Mindenfelé látható, mégis kevesen ismerik, a vonulás megindulása előtt azonban még van egy kis időnk megfigyelni.
Azt hinnénk, hogy a fehér- és a fekete gólyák hasonlóan viselkednek, hiszen közeli rokonságban állnak egymással. A két faj viselkedésében azonban számottevő különbségek vannak, melyek közül néhány már fióka korban megmutatkozik.
Ugyan a trópusi vidékek bővelkednek a legszínesebb madarakban, azért hazánkban is akad néhány igencsak szemet gyönyörködtető faj.
A pókok többségének hálószövési képességeivel tisztában vagyunk, azonban némely tehetséges hernyó ilyen irányú törekvéseit már lehet, hogy kevesebben ismerjük, pedig igazán nagy dolgokra is képesek.
Ha mostanában a természetben járunk, gyakran hallhatunk kakukkszót. Ezek a madarak nemrég érkeztek Afrikából, és most aktívan hallatják hangjukat, melynek segítségével a hím és a tojó könnyedén megtalálja egymást.
A napokban egy ártéri erdőben hallgattam az öreg tölgyek lombkoronájából felém szálló póling hangokat. A póling hamarosan átváltott ölyvbe, majd sárgarigóba, végül a strófa a fekete harkály hangjával fejeződött be.
A szőrmók szó hallatán biztosan az emlősök jutnak eszünkbe elsőként, ez a történet azonban növényekről fog szólni.
Oldalak
