Túzoknász kezdődött a pusztákon

A dermesztő, komor téli napokra már senki nem akar emlékezni. Tavasz van, zsong a határ. Keleten még a horizont alatt lobog a nap, de a pacsirta éneke már a magasba emelkedik. A dűlőutak mellett lassan virágzik a kökény, és ahogy a kökény kibontja virágait úgy fordulnak habos-fehérbe a magyar Alföld madáróriásai, a túzok kakasok is.

A túzokdürgés titokzatos dolog; ahogy szeptemberi hajnalokon megborzong az ember a bőgő bikát hallgatva, úgy csodálja a szem ezeknek a nagy pusztai madaraknak a nehezen érthető és mérhető alakváltozását. Az bizonyos, hogy akik látták már az alföldi rónák csodáját, soha nem felejtik azt.

A dürgés fázisai (Fotó: Motkó Béla)

A dürgés során az addig peckesen lépegető kakas egészen döbbenetes alakváltozáson megy keresztül! A dürgő madár alig emlékeztet korábbi önmagára, egész megjelenése kibomlott fehér rózsára emlékeztet, bajusztollai a labdányira felfújt torokzacskó miatt az égnek merednek, nyakának két oldalán kékes sávban előtűnik a nyak bőre. A farok tollakat a hátára csapja, szárnyait úgy forgatja ki, hogy a fehér fedőtollak látszanak. A teljes dürgésbe átfejlődött kakas ezt követően ide-oda, illetve harmad-, negyed fordulatokkal körbe-körbe tipeg, közben kifordított szárnyai fel és alá himbálóznak, a felfújt torokzacskó közelről jól hallható buffanó hangot hallat. A dürgés minden esetben bonyolult szertartás, melynek célja a tojó csalogatása, vizuálisan és akusztikusan megmutatva a hím egyed utódnemzésre való alkalmasságát. A túzokdürgés megfigyelésére legalkalmasabbak a hajnali-kora reggeli és a délutáni-késő délutáni órák, a kakasok ezekben a napszakokban a legaktívabbak.

A kakasok már a tél utolsó hónapjában „átöltöznek”. Nyugalmi ruhájukat felcserélik a nászidőszak díszesebb mentéjére és elfoglalják ősi dürgő-helyeiket. „Tréningező” kakasokat már március elejétől láthatunk, de ekkor még nem történik párzás. Általában március derekán, végén már indul a dürgés főidőszaka, amely eltart április végéig, május elejéig. A párzások többsége is ebben az időszakban történik. Az ivarérett tojók a dürgő kakasokat maguk keresik fel, egyszerű, de a jó rejtőzködést tekintve éppen ideális összeállítású tollruhájukban. A túzokok nem ülnek hosszú lakodalmat. A sikeresen párzott tojók elhagyják a dürgő-helyeket és attól kisebb-nagyobb távolságban megkezdik életük legnehezebb, legveszélyesebb időszakát, a kotlást és majd a fiókanevelést.

Ha Ön is szeretné látni a túzokok fenséges nászát, tartson velünk ökotúráinkon!

Az MME ökotúrái itt érhetők el >>

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz! A rendelkezéshez szükséges adószámot és tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot letöltheti itt >> Köszönjük!

Fatér Imre
A fenti kis képen túzok látható
(Fotó: Motkó Béla)