A 2000. évben végzett felmérések alapján a fekete gólya magyarországi állománya az elmúlt évtizedben emelkedni látszik. Míg 1996-ban 150-200 párra volt tehető a fészkelő fekete gólyák száma, 2000-ben 250 párról biztosan tudtunk. Ennek okai részben a folyamatos védelmi tevékenységre, részben az ország területén a kutatások kiterjesztésére, részben pedig egyéb tényezőkre vezethetőek vissza.
A hazai populáció csak az öreg erdőkkel és a vizes élőhelyekkel együtt őrizhető meg. Az öreg erdőkre nehezedő - egyre fokozódó mértékű - gazdasági nyomás miatt, a korábban tapasztaltakkal ellentétben, ma már sok feketególya-pár csak néhány évig használja fészkét, a zavarás miatt évről évre újat épít. A védelmi terv számba veszi a veszélyeztető tényezőket, amelyek a következők: fészkelő- és táplálkozóterület megszűnése, emberi zavarás, fészekleszakadás, ragadozók fiókapusztítása. Ajánlásokat fogalmaz meg a legszükségesebb teendőkre vonatkozóan, melyek közül kiemelkedik a fészkelőhelyül szolgáló öreg erdők hosszú távú megőrzése és a fészkek körüli nyugalmi zóna kialakítása.
ELTERJEDÉS
A fekete gólya Nyugat-Európában a Pireneusi-félszigeten, Franciaországban, Belgiumban, Németországban fészkel, és állománya ezeken a területeken növekszik. Újabban látványosan terjeszkedik Ausztriában, s a Kárpát-medencétől északra Szlovákia, Csehország, és Lengyelország területén. Kelet-Európában Szentpétervár szélességi körétől délre fordul elő, az Urál, a Kaszpi- és a Fekete-tenger által határolt területen. A faj eddigi ismereteink szerint legnagyobb létszámban a Baltikumban fészkel, ahol - részben az élőhelyek tönkretétele miatt - létszámában csökkenő tendencia mutatható ki. Ázsiában Mongóliáig terjed fészkelő területe. Rendszeres vonuló, ezért a fészkelőterületeken kívül is megfigyelhető. Magyarországon a középhegységi és dombvidéki, valamint a síkvidéki folyó menti erdeinkben egyaránt fészkel. Az utóbbi években elszórtan a Duna-Tisza közi hátságon is ismertünk lakott feketególya-fészkeket.
VÉDELMI HELYZET
A fekete gólya egész fészkelőterületén veszélyeztetett faj. Magyarországon a fokozottan védett fajok kategóriájába tartozik, eszmei értéke 500 000 Ft. Szerepel a magyar Vörös Könyvben is a közvetlenül veszélyeztetett fajok között. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. A BirdLife International (madárvédők világszervezete) szerint az ún. ritka fajok közé tartozik, amelynek állománya nem Európában koncentrálódik (SPEC 3). Az IUCN a ritka fajok között tartja számon. A Berni Egyezmény II. függelékbe, a fokozottan védett fajok közé tartozik. A Bonni Egyezmény szintén a II. függelékben tartja számon. Az Európai Unió Madár Direktívája szerint az I. függelékbe tartozik.
ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A fekete gólya legkedveltebb élőhelyei a csendes vízfolyásokkal, tavakkal váltakozó erdős területek, melyekből nem hiányoznak az idős hagyásfák vagy az egykori legelőerdőkből visszamaradt öreg kocsányos tölgyek. Síkvidéken legtipikusabb fészkelőhelyei a fiatal fák sűrűjében megbújó évszázados kocsányos tölgyek. Hegyvidéken elsősorban az öreg bükkösökben vagy fenyvesekben fészkel. Öreg tölgyek hiányában más fafajokon is költhet, melyeknél a legfontosabb, hogy idős egyedek legyenek és biztonságos fészekrakási lehetőséget nyújtsanak. Ismereteink szerint a következő fafajokon fészkel: erdei fenyő, bükk, szil, kőris, fűz, fehér nyár, ritkán vadkörte, illetve akác. Hegyvidéken, sziklán is fészkel. Előfordult már olyan eset is, amikor használaton kívüli magaslesen vagy földön költött.
Költés
Az egyes párok területhűsége rendkívül változó. Vannak olyan párok, amelyek hosszú évek óta azonos fán és fészekben költenek évről-évre, és vannak olyanok, amelyek évente újabb fészket építenek. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha komolyabb zavarás nincs, a nyugodt helyekre a pár évről-évre visszatér. A legérzékenyebbek a zavarásra megérkezésüktől a fiókák kikeléséig, ami általában május hónapra tehető. Tavasszal március elején jelennek meg az első fészkelőpárok, míg őszi vonulásuk csúcspontja Magyarországon szeptember elejére esik. Fészeképítésre az öreg fák vízszintesen kinyúló oldalágait, törzselágazásait választja, de ferdén megdőlt fákon is több ízben találták fészkét. A fészek általában lapos, nagy kerek építmény, amelyik a megfelelően zavartalan helyen a többéves lakottság után néha különösen nagyméretűvé válhat. A fészek általában viszonylag alacsonyan, 10-15 méteres magasságban helyezkedik el. A párok március elejétől már megfigyelhetők a fészkek környékén, vagy a fészken álldogálva. A tojásokat lombfakadás idején, április első harmadában rakják le, gyakran már az első tojás lerakása után megkezdődik a kotlás. Nászrepülésüket a tojásrakást megelőző időben látni legtöbbször. Ilyenkor gyakran köröznek a fészket rejtő erdő felett. A tojó és a hím felváltva kotlik. A minimum 30, maximum 40 napi kotlás után kikelő fiókákat mindkét szülő eteti. Az öreg madarak rejtve, feltűnés nélkül járnak táplálék után. A fiatalok 65-70 nap elteltével repülnek ki. A fekete gólyák augusztusban a táplálkozóhelyeken csapatokba verődve gyülekeznek. Az egy fészekből származó fiókák nem maradnak kirepülés után sem a szülőkkel, sem együtt, a csapatok összetétele és létszáma változik. Az ivarérett madarak általában előbb hagyják el a fészkelőterületeket, mint a fiatalok.
Táplálkozás
Leginkább az erdőkben csendesen folydogáló patakokban, tocsogókban vagy az erdők övezte tavak mentén keresi táplálékát. Követi a patakok folyását s a mederben gázolva szedegeti össze az apró halakból, békákból, rovarokból álló táplálékát. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén a zátonyokon sétálva keresi táplálékát.
Vonulás
A fekete gólya vonuló madár, az őszi gyülekezés után laza csoportokban dél felé repülve, az európai állomány nagyobb része a Boszporuszon, kisebb része a Gibraltári-szoroson át hagyja el Európát. A legtöbb fekete gólya a török partok mentén és a Sínai-félszigeten keresztül jut el Afrikába. 1984-ig nem álltak rendelkezésre gyűrűzött madarakról visszajelzések. 1994 óta a Magyarországon színes gyűrűvel megjelölt példányok közül 21-et figyeltek meg Izraelben.
VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Fészkelőterület megszűnése
A fekete gólyák az öreg faállományú erdőkben fészkelnek. Mivel ezeket folyamatosan kitermelik, megsemmisül fészkük vagy fészkelőhelyük. Tavasszal a telelésről visszaérkező párok nemritkán napokig keringenek megszüntetett fészkelőhelyük fölött. Később rászánják magukat újabb fészeképítésre vagy másutt keresnek fészkelőhelyet. Ha a fakitermelés költési időben történik, az a költés megsemmisülését eredményezi. Gyakran azért szűnik meg fészkelőterületük, mert a fészket magába foglaló erdőt véghasználat után nem honos fafajokkal, hanem faültetvényekkel újítják fel. Az új erdőtörvény szerint azonban ez a tevékenység 1997. január 1-től tilos ott, ahol a természetes erdő felújításának termőhelyi feltételei adottak.
Táplálkozóterület megszűnése
A vizes területek évszázadok óta tartó lecsapolása sokhelyütt a fekete gólyák számára alkalmas táplálkozóterületek megszűnését eredményezte. A nyár elejére szárazzá váló patakmedrekben vagy meleg, poshadt vizű sekély tavakban egyre nehezebben találják meg táplálékukat.
Erdőgazdálkodás
A fekete gólya, a nem közvetlen ellene irányuló emberi zavarásra kevésbé érzékeny. Gyakran épül fészke erdei út menti fán vagy vadászház közelében. A fészkelőterületen végzett erdészeti munkákat követően azonban gyakran elhagyják a környéket és oda többé nem térnek vissza.
Fészek leszakadása
Igen gyakori ennél a fajnál, hogy a fészek leesik vagy leszakad a fáról. Az évtizedes használat alatt ugyanis gyakran elkorhad a fészket tartó egyik ág vagy a rárakódott hótól félrebillen. Éppen ezért fészkeit évről évre rendszeresen figyelemmel kell kísérni, s ha szükséges, meg kell erősíteni.
Ragadozók fiókapusztítása
Gyakran előfordul, hogy az apró fiókákat ragadozómadarak, illetve emlősök rabolják el. Ez a veszély különösen nagy a sziklákon fészkelő párok esetében. Magyarországon az emlősök közül a nyuszt, a nyest, a ragadozómadarak közül pedig valószínűleg a héja a legfőbb fiókapusztító.
VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Az MME célja, hogy hosszú távon stabilizálja a jelenlegi fészkelő állományt.
FELADATOK
Jogi szabályozás
A védett területen kívüli fészkelőhelyek körzetében egyedi hatósági korlátozásokkal kell biztosítani a költések zavartalanságát és a fészelőhely hosszú távú fennmaradását. A védett területen a kezelési tervben kell meghatározni a fekete gólya lakott és váltófészkeinek körzetében szükséges korlátozásokat. A fekete gólya jelenlegi fokozottan védett jogi státuszát fenn kell tartani.
Gyakorlati védelem
A fészkelőhelyek védelme, hosszú távú megőrzése a legfontosabb védelmi feladat. A fészek körül minimum 100 m sugarú körben meg kell tiltani mindennemű erdészeti tevékenységet. A fészkelési időszakban a terepadottságokat is figyelembe véve kell maghatározni a védőzónát. Mivel a kezeletlen erdő fogalma ma még nehezen egyeztethető össze az erdőgazdasági gyakorlattal, ezért a fészek körüli védőzónára vonatkozóan ideiglenesen termelési korlátozásokat kell bevezetni. Indokolt esetben a fészek körüli erdőrészt védetté kell nyilvánítani. A táplálkozóterületek védelme szintén nagyon fontos. A fészkelőhelyek közelében lévő ilyen területekre különös figyelmet kell fordítani. Biztosítani kell a táplálkozóhelyül szolgáló vízfelületek folyamatos fennmaradását. A táplálkozóterületen történő gazdasági tevékenységet úgy kell irányítani, hogy amellett a fekete gólyák is megtalálják életfeltételeiket. A műfészkekkel történő megtelepítéssel először Észak-Európában próbálkoztak, s e tapasztalatok alapján Magyarországon is megkezdődött kihelyezésük. A megcsúszott fészek stabilizálása is nagyon fontos feladat. A fakivágások áldozatává vált fészek közelében megfelelő helyre kitett műfészeknek még nagyobb jelentősége van. A sziklán fészkelő pároknál fokozott a ragadozó emlősök fiókarablásának veszélye. Ezeken a helyeken gondoskodni kell arról, hogy a ragadozók ne tudjanak a fészek közelébe kerülni.
Kutatás és monitoring
A fészkelő és vonuló feketególya-állomány évenkénti felmérése és a költés menetének folyamatos ellenőrzése a legfontosabb feladat. A kutatásoknak a megtelepedést, a költést, valamint a költés sikerességét vagy sikertelenségét befolyásoló tényezőkre kell koncentrálniuk.
Tudatformálás és propaganda
A fekete gólya élete fehér rokonáétól eltérően nem az emberek szeme előtt zajlik, ezért sokan nem is ismerik vagy szabadban még nem is látták. Nagyon fontos, hogy ott, ahol költ, a gazdálkodók tudjanak róla, ismerjék a veszélyeztető tényezőket. A műfészek kihelyezése és az öreg fák védelme jó lehetőséget kínál az egyesület madárvédelmi tevékenységének széles körben történő propagálására. A védelem célját és lehetőségeit összefoglaló információs anyagot kell készíteni a fekete gólya fészkelőhelyein gazdálkodók számára, bemutatva a veszélyeztető tényezőket és azok elhárításának módjait.
EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
A fekete gólya védelme elválaszthatatlan a fészkelő- és a táplálkozóterületeken tevékenykedő gazdálkodókkal történő együttműködéstől. Ennek megfelelően folyamatosan kapcsolatot kell tartani a természetvédelmi, erdészeti és vadászati hatóságokkal, valamint a tulajdonosokkal, kezelőkkel. Az egyesületi tagságot elsősorban a téli fészek-feltérképezési munkákba, továbbá a költési időszakban történő ellenőrzésekbe kell bevonni.
IRODALOM
Frank, T. -Szegedi, Zs. (2002): Fekete gólya a zempléni erdőkben
MME Kiadvány 32. pp.
Homonnay N. (1943): Beitrage zur Kenntnis der Nistplatze und der Verbeitung des Schwarzen Storches (Ciconia nigra L.) in Ungarn - Frag. Faun. Hungarica, 6, 9-19. p.
Jadoul G. (ed, 1998): Science & Nature - Le Magazine de l�Environnement - Spécial: Cigogne noire; Bruxelles, Belgique, ISSN: 0987-0717,
Kalocsa B.- Tamás E. (1996): Nesting of Black Storks in the Gemenc floodplain forest. Conferencia International sobre la Cigüena negra Trujillo, Spain Abstracts, In print.
Kalocsa B.- Tamás E. (1996): The Black Stork in Hungary: Population status and conservation. -Conferencia International sobre la Cigüena negra Trujillo, Spain Abstracts, In print.
Schröder, P.- Burmeister, G. (1974): Der Schwarzstorch. - Wittenberg Lutherstadt, Die Neue Brehm-Bücherei 468.
Strazds, M. (1996): Status of the Black Stork in the world - Conferencia Internacional sobre la Cigüena negra Trujillo, Spain Abstracts, 10-11. p.
Strazds, M., van den Bossche, - W., Sackl, P.- Tsheckin, A. (1996): Population trends of the Black Stork in Europe - Conferencia Internacional sobre la Cigüena negra Trujillo, Spain Abstracts, 31. p.
Van Den Bossche, W. (1996): Wintering of the Black Stork in Israel. - Conferencia Internacional sobre la Cigüena negra Trujillo, Abstracts,. 104-105. p.
