Kezdődik az etetési szezon - ismerjük meg és segítsük az etetők asztalközösségét! | Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

2011-10-19 23:00

Az etetőre járó madarak egymástól markánsan eltérő módon táplálkozhatnak: vannak akkurátus magtörők, melyek gyakran csapatosan üldögélnek a maghalom közepén, a cinegék viszont egyesével viszik el és forgácsolják szét a "szotyit". Ez a stílusbeli változatosság nemcsak érdekes, de az áttelelő, magtörésre alkalmatlan csőrű rovarevők számára létfontosságú táplálékbázist is létrehoz.

Meggyvágó talajetetőn (Fotó: Orbán Zoltán).

Ezért az etetési szezon indulásakor érdemes megismerni ezt a jelenséget, melynek elősegítésével etetőinket még madárbarátabbá tehetjük! A tél közeledtével a madárvédők már alig várják az első fagyok beköszöntét, amikor végre ismét elő lehet venni és fel lehet tölteni az etetőket. Ilyentájt nagyon sok kérdés merül fel az alkalmazható eszközökről és eleségekről, ezért rengeteg új tartalommal bővültek a teljesen megújult madáretetési oldalak >>.

Mi is az az asztalközösség?
Az egymás mellett élő különböző élőlények akarva-akaratlanul hatnak egymásra, melynek számos formája létezik. Mindenki hallott már az élősködésről, ami az egyik fél (például a kullancs) számára előnyös, a másik fél (a példát folytatva a kullancs által "megtámadott" ember) számára negatív, tehát +,- kölcsönhatást jelent. A szimbiózis kölcsönösen előnyös (+,+), az asztalközösség (kommenzalizmus) pedig az egyik fél számára semleges, a másik számára pozitív viszonyt (0,+) ír le. Azért is fontos, hogy az etetőkön többféle módszerrel kínáljuk fel a változatos összetételű eleséget, hogy a lehető legtöbb, akaratlanul is egymást segítő madárfajt csalogassunk oda.

A nagytestű, talajon táplálkozó fekete rigó jelenléte akkor
létfontosságú a talajetetőkön, amikor elkezd esni a hó.
Csőrével ilyenkor olyan tisztásokat kapar a hóban,
ahol a többi madár is hozzáfér a táplálékhoz.

Az erős, kúpos csőrű magevők (meggyvágó) többnyire csapatban
járnak és szeretnek betelepedni az eleségmag-halom közepébe.
Maghántoló táplálkozásuk közben parányi magbél
darabkák hullanak a földre, amiket már a
gyengébb, magtörésre alkalmatlan
csőrű fajok is fel tudnak
csipegetni.

A cinegék, köztük a 2011. év madara, a széncinege is más madarakat
segítő táplálékbázis-képző faj. Mivel csőrük nem alkalmas a
maghéj gyors eltávolítására, egyesével viszik el ezeket
egy közeli ághoz, ahol az ujjaikkal leszorítják,
majd harkálymód kopácsolva lyukat
vágnak a termésen, miközben
szintén apró morzsák
képződnek.

Az erőteljes fekete rigó csőrének oldalazó mozgásával átforgatja
a tört, héjas diót, miközben felszínre kerülnek a kisebb termetű,
gyengébb fajok számára is hozzáférhetővé váló
héjból kihulló apró magbél-darabok.

Fagyott állapotában a cinkegolyó olyan kemény, hogy csak az
erősebb csőrű madarak tudnak apró falatokat leforgácsolni
belőle. Eközben rengeteg, más madarak számára
hasznosítható apró hulladék potyog
le a talajra.

Az asztalközösség haszonélvezőjeként a vörösbegy és a
hozzá hasonlóan filigrán csőrű rovarevők csipegetik
fel a magevők táplálkozásakor lehulló
magtörmeléket.

Az etetőkön többnyire a rendkívül kíváncsi cinegék jelennek
meg először, mint ahogy általában ők kóstolnak bele,
derítik fel elsőként a különböző táplálékféleségeket.
Ezzel a viselkedésükkel egyben a hely
veszélytelenségét és a táplálékforrásokat
is jelzik a többi madárnak.

Az áttelelő barátposzáták számára az alma jelenti az egyik
legfontosabb táplálékot. Ennek húsához azonban csak
akkor tudnak hozzáférni (hacsak nem vágunk rá
"ablakokat"), ha előtte egy nagyobb madár,
például egy fekete rigó megbontja
a szívós héjat.

Az etetők asztalközösségét nemcsak madarak, hanem
akár kisrágcsálók is ...

... színesíthetik.

A madarak etetőlátogatási szokásainak ciklikus változásairól és ennek okairól itt olvashat >>

Milyen madáreleségeket és hogyan kínáljunk fel?

Minőségi kritika és idegeskedés helyett örüljünk annak, ha a vásárolt napraforgóban sok a törmelék, mert ezt a gyengébb csőrű rovarevők is fel tudják csipegetni. Ezt azzal is elő tudjuk segíteni, ha a napraforgómag egy részét kalapáccsal, téglával egy kicsit megzúzva törmelékesítjük.
A napraforgó közé keverjünk apró szemű magokat, például az állatkereskedésekben kapható pinty magkeveréket, ezeket a kisebb testű rovarevők egészben is le tudják nyelni.
Különösen a kistestű rovarevők kedvelik a rendkívül magas energiatartalmú diót, melynek héját elegendő néhány erőteljes kalapácsütéssel megtörni, majd az ujjaink között szétmorzsolni.
A magvakat, magkeveréket a talajszint feletti etetők mellet lehetőleg a talajon is kínáljuk fel, mert az egyes madárcsoportok képviselői más-más táplálkozóhelyet részesítenek előnyben.
Mindig legyen az etetőn néhány szem alma, melynek oldaláról vékony szeletet levágva nyissunk ablakot az erős héjon. Az almát lehetőleg a talajon és a bokrok, fák ágaira szúrva kínáljuk fel (további részletek a madáretetés oldalon >>).
Harmadik nagy eleségtípusként tegyünk ki az etetőre állati zsiradékot is, alapvetően cinkegolyót, de ha ez nem áll rendelkezésre a vaj és egyéb alternatívák is megfelelőek >>
Az etetők közelébe helyezzünk ki madárodúkat is, mert néhány faj ezek védett mikrokörnyezetében szeret éjszakázni (részletek >>).
Az etetők nélkülözhetetlen kiegészítője az itató >>
Fagymentes téli napokon alkalmazható madár higiéniás eszköz az etetőknél a tálcás porfürdő >>
Etetni ablakpárkányon, emeletes házban is lehet (részletek >>)
A többszintű etetők alkalmazása és a felkínált eleségek változatossága létfontosságú a vonulás helyett az áttelelést választó madarak segítése szempontjából is (részletek >>)
A csapatosan járó verebek is magbontók, az eközben képződő magtörmelék fontos részét képezi az etetők asztalközösségének, ezért ne üldözzük, etessük a verebeket is >>
Tartós hóesés esetén a fedetlen etetőkről takarítsuk el a havat, amely elzárja az eleséget a madarak elől (részletek >>)

Az MME boltba is napokon belül megérkezik a napraforgó és elkezdjük a téli madáreleség árusítását. Ennek részleteiről egy külön hírben fogunk beszámolni.

Kapcsolódó oldalak