Miért pont ezek a fajok?
Az MME fajvédelmi tevékenységét több lépcsőben szervezi. Kiemelt fajvédelmi munkacsoportunk a Ragadozómadár-védelmi Szakosztály több száz aktivistájával együttműködve - civil szervezetként korlátozott forrásaink miatt - a majd' száz kedvezőtlen védelmi helyzetű fajból (ezekről részletesen olvashat itt >>) a legveszélyeztetettebbekkel tud kiemelten foglalkozni. Főállású munkatársaink koordinálják vagy segítik a parlagi sas, a kerecsensólyom, a kék vércse, a túzok és a rákosi vipera országos védelmét. Ezekhez kapcsolódva is foglalkozunk az országos madár állományfelmérésekkel, a madárgyűrűzés és vonuláskutatással, az elektromos hálózat madárvédelmi vonatkozásaival és a madár mérgezések elleni küzdelemmel.   

A Madárbarát kert program a mindennapi madárvédelem körébe tartozó, lakossági összefogással védendő, alapvetően a nem fokozottan védett fajokkal foglalkozik - szerencsére ide tatozik Magyarország madarainak túlnyomó többsége.

Az Év madara program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe és reális esélye van, vagy olyan létező érdekütközésekre, konfliktusokra hívja el a figyelmet, melyek csak a problémát feloldani szándékozó kommunikációval oldhatók meg. Az év madarának csak olyan fajt választunk, csak olyan fajt választhatunk, melynek folyamatos, tehát nem egy évig tartó védelmében egyesületünk tevőlegesen részt is vesz.

Az MME tisztában van azzal, hogy minden véges számú lehetőséget tartalmazó választás egyben korlátozó is. Tudjuk, hogy az év madarának választott fajnál szinte mindenki tudna "jobbat", a szívének kedvesebbet jelölni. A döntés az MME-vel szemben támasztott civil szervezeti és természetvédelmi szakértői elvárások alapján minden évben hosszas, több szakterület képviselőit tömörítő munkacsoporti egyeztetéseket követően születik meg.

Reméljük, a most választható három fajról összeállított rövid ismertetőt elolvasva, átgondolva szavazatuk leadásával sokan foglalnak állást arról, hogy - Melyik legyen a 2012. év madara?

Egerészölyv
Leggyakoribb ragadozómadarunk, a sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul. Nevét arról kapta, hogy előszeretettel vadászik egerekre és más rágcsálókra. Mivel táplálékforrása egész évben a rendelkezésére áll, hazánkban állandó madár, sőt állománya télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányokkal is. Az egerészölyveket gyakran látni forgalmasabb utak, autópályák mellett a szalagkorlátokon, vadkerítések tartóoszlopain ülni, hogy a kezelt gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják. A hazai egerészölyv populációra jelenleg a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés és a közelmúltban elharapódzott mérgezési hullám jelentik a legnagyobb veszélyt, melyek következtében az elmúlt években ölyvek ezrei pusztultak el. További veszélyforrást jelenthet a faj állománystabilitására nézve az a téves információkon alapuló törekvés, amely az ölyvek „túlszaporodására” és „károkozására” hivatkozva újra vadászhatóvá kívánja tenni a madarat.

Amennyiben az egerészölyvet választja a lakosság, az MME tagsága és a szakmai közösség a 2012. év madarának, a következő témákkal foglalkoznánk:

• Tudományosan alátámasztott tényekkel szeretnénk cáfolni a faj túlszaporodásáról és táplálkozási szokásairól elterjedt téves információkat, melyre hivatkozva a vadász lobbi a faj vadászhatóvá tételét szeretné elérni. Az országos Mindennapi Madaraink Monitoringja felmérések eredményei alapján az egerészölyv hazai állománya nem mutat lényeges változást az elmúlt 10 évben, azonban ennek még pontosabb megismerése érdekében országosan elindítjuk a Gyakori Ragadozómadár Monitoring programunkat, amelyhez jó alkalmat adhat az Év madara kampány. A korábbi célzott táplálékvizsgálatok azt mutatják, hogy az egerészölyv apróvadra és háziállatokra gyakorolt hatása elenyésző, míg komoly gazdasági hasznot hajt a mezőgazdálkodóknak rágcsálófogyasztásával. Ezen vizsgálatok eredményeit szintén további szisztematikus adatgyűjtéssel kívánjuk igazolni.
• Biztosítani szeretnénk az egerészölyv és az összes többi ragadozómadár-faj törvényes hazai védettségét, amelyre egyébként nemzetközi természetvédelmi egyezmények is köteleznek minket. Ez azért is nagyon fontos, mert a vadászok sokszor nem rendelkezek a nagy speciális gyakorlatot igénylő fajismerettel, így az egerészölyv lelövésének engedélyeztetésével nagy valószínűséggel számos más védett és fokozottan védett ragadozómadár is áldozatul esne.
• Az egerészölyv az áramütések és a mérgezések leggyakoribb áldozata, így kiválóan alkalmas ezen természetvédelmi problémák kommunikálására.
• Az egerészölyv az országos Sasszikronok során észlelt leggyakoribb ragadozómadár, így megválasztása esetén a 2012. évi Sasszikronon az ölyveket is pontosan számba vennénk (eddig ez nem volt kötelezően kitöltendő adat).

Egerészölyv (Fotó: Imre Tamás).

Fekete rigó
Leggyakoribb rigónk az öreg hímek koromfekete színéről kapta a nevét, a tojók egész életükben, a fészket elhagyó mindkét nemhez tartozó fiatalok néhány hónapon keresztül olajbarna színűek. Ezek a madarak az 1900-as évek elején kezdtek el a településeinkre költözni, melynek köszönhetően a legnagyobb városainkban is általánossá váltak Magyarországon. A táplálékban és fészkelőhelyben gazdag, ugyanakkor a szárnyas ragadozóiban szegény városi környezetben a természetesnél nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, az erdőszéli bokros területekre jellemző hektáronkénti 0,5-3 pár helyett ennek többszöröse is lehet az állomány. Annak ellenére, hogy az éves országos állományfelmérések adatai alapján a fekete rigó hazai állománya stabil, nem csökken, sokan úgy érzik, hogy "kevesebb a rigó a városokban".

Amennyiben a fekete rigót választja a lakosság, az MME tagsága és a szakmai közösség a 2012. év madarának, a következő témákkal foglalkoznánk:

• A városokba újabban betelepülő szarkák és varjak valóban "kiirtják" a fekete rigókat? A válasz nem! A kóbor macska probléma sokkal nagyobb károkat okoz, és az Usutu vírus okozta megbetegedések helyi (például fővárosi) állománycsökkentő lehetősége is felmerült; de a lényeg az, hogy az évente megismételt országos Mindennapi Madaraink Monitoringja felmérések nem jelzik a faj csökkenését - sem a településeken, sem az agrár- és erdőterületeken.
• Kiemelt figyelmet fordítunk a szúnyog szezonban (május-október) bejelentett mérgezésszerű (kis területen jelentkező több, külsérelmi nyom nélküli tetem megjelenése) fekete rigó elhullásokra, törekedve arra, hogy az elhullott állatok eljuthassanak az Országos Állategészségügyi Intézet Usutu vírussal foglalkozó kutatócsoportjához.
• Városi zöldfelületek védelmének fontossága.
• Új,  akár panel erkélyeken is alkalmazható mesterséges fészkelőhely bevezetése.
• A költési és fiókanevelési szokásokkal összefüggésben miért nem kell "megmenteni" a május-júliusban talált fiókákat?!
• Madárgyűrűzés, vonuláskutatás: vonulnak egyáltalán fekete rigóink?
• A mediterrán térség énekesmadarakat is érintő vadászati problémái.
• A téli rigóetetés általános és speciális lehetőségei.

Fekete rigó (Fotó: Máté Bence).

Vörös vércse
A vörös vércse szintén gyakori ragadozómadarunk, amely a mezőgazdasági területek mellett számos városunkban, így Budapesten is szép számban költ. Hasonlóan rokonához, a kék vércséhez (a 2009-es év madarához) nem épít fészket, hanem más madarak, főleg a szarka és a dolmányos varjú nem használt fészkét foglalja el. Előszeretettel használja a kihelyezett mesterséges költőládákat is, amelyek segítségével olyan élőhelyekre is sikeresen visszatelepíthető, ahol a költőhelyek hiánya miatt megritkult. Elsősorban rágcsálókkal, főleg mezei pocokkal táplálkozik, de gyakran zsákmányol gyíkokat, kisebb termetű madarakat, és nagyobb termetű rovarokat is. A vörös vércsére a legnagyobb veszélyt szintén a középfeszültségű szabad légvezetékek jelentik, mivel a tartóoszlopokra rendszeresen felszálló madarak gyakran válnak áramütés áldozatává. Az MME által a korábbi években végzett felmérések szerint az így elpusztult madarak 15%-a volt vörös vércse. A szervezet az elmúlt években sokat dolgozott az áramütött madarak számának csökkentésérét, azonban a probléma még mindig jelentős. Ezért kampányunkkal ezen probléma fontosságára is szeretnénk a figyelmet felhívni.

Amennyiben a vörös vércsét választja a lakosság, az MME tagsága és a szakmai közösség a 2012. év madarának, a következő témákkal foglalkoznánk:

• A vörös vércse az áramütések  egyik leggyakoribb áldozata, így kiválóan alkalmas ezen természetvédelmi probléma kommunikálására.
• Hazai állományának pontosabb felmérése érdekében országosan elindítjuk a Gyakori Ragadozómadár Monitoring programunkat, amelyhez jó apropót adhat az Év madara kampány.
• A vörös vércse állományának növelését odútelepítéssel segítjük azokon az élőhelyeken, ahol az elérhető fészkelőhelyek száma limitálja az állományt.
• A vörös vércse az országos Sasszinkronok során észlelt második leggyakoribb ragadozómadár, így megválasztása esetén a 2012. évi Sasszikronon a vércséket is pontosabban számba vennénk.

Vörös vércse (Fotó: Máté  Bence).

{loadposition user9}

Kapcsolódó oldalak

• A 2011. év madara a széncinege >>    
• A 2010. év madarai a fecskék >>  
• Madárbarát mintakert tanösvény >>
  
   

A felső kis képen fekete rigó látható
Orbán Zoltán

Lakossági szavazás a 2012. év madaráról - döntsön Ön!

Szavazni 2011. február 10 - május 10. között lehet

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-óta választja meg az év madarát. 2012-ben három faj társadalmi  összefogású védelmét tervezzük, és azt, hogy melyik legyen ez a madár, melyikről szeretnének többet hallani, többet megtudni, melyikért szeretnének többet tenni az emberek, az ország lakossága dönthet. A május 10-ig tartó szavazás végén a legtöbb voksot kapott faj elnyeri a 2012. év madara címet és az MME ez alapján indítja el a jövő évi kampány előkészítését. Ismerkedjen meg a három fajjal, majd szavazzon Ön is! 

---

 

Miért pont ezek a fajok?
Az Év madara program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe van.

 

Egerészölyv
 

Egerészölyv (Fotó: Imre Tamás).

 

Fekete rigó
Leggyakoribb rigónk az öreg hímek koromfekete színéről kapta a nevét, a tojók egész életükben, a fészket elhagyó mindkét nemhez tartozó fiatalok néhány hónapon keresztül olajbarna színűek. Ezek a madarak az 1900-as évek elején kezdtek el a településeinkre költözni, melynek köszönhetően a legnagyobb városainkban is általánossá váltak Magyarországon. A táplálékban és fészkelőhelyben gazdag, ugyanakkor a szárnyas ragadozóiban szegény városi környezetben a természetesnél nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, az erdőszéli bokros területekre jellemző hektáronkénti 0,5-3 pár helyett ennek többszöröse is lehet az állomány. Annak ellenére, hogy az éves országos állományfelmérések adatai alapján a fekete rigó hazai állománya stabil, nem csökken, sokan úgy érzik, hogy "kevesebb a rigó a városokban". Amennyiben ez a faj lesz a 2012. év madara, erről, és az alábbi témákról tudunk beszélni:

• A városokba újabban betelepülő szarkák és varjak valóban "kiirtják" a fekete rigókat? A válasz nem! A kóbor macska probléma sokkal nagyobb károkat okoz, és a Nyugat-nílusi vírus okozta megbetegedések lehetősége is felmerült; de a lényeg az, hogy az országos állományfelmérő vizsgálatok nem jelzik a faj csökkenését. 
• Városi zöldfelületek védelmének fontossága.
• Új,  akár panel erkélyeken is alkalmazható mesterséges fészkelőhely bevezetése.
• A költési és fiókanevelési szokásokkal összefüggésben miért nem kell "megmenteni" a május-júliusban talált fiókákat?!
• Különböző madárvonulási stratégiák.
• Vonulnak egyáltalán a fekete rigóink?
• Madárgyűrűzés, vonuláskutatás.
• A mediterrán térség énekesmadarakat is érintő vadászati problémái.
• A téli rigóetetés általános és speciális lehetőségei.

Fekete rigó (Fotó: Máté Bence).

 

Vörös vércse

 

Vörös vércse (Fotó: Máté  Bence).

 

{loadposition user9}

A szavazó modul a szavazás végéig a honlap jobb oldali banner oszlopának alsó harmadában is megtalálható.

 

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz! A rendelkezéshez szükséges adószámot és tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot letöltheti itt >> Köszönjük!

 

Kapcsolódó oldalak

• A 2011. év madara a széncinege >>    
• A 2010. év madarai a fecskék >> 
   

 

A felső kis képen fekete rigó látható
(Fotó: Orbán Zoltán).