Idén ismét szerveztünk herpetológiai tábort („Herptábort”) az érdeklődő iskolásoknak. A tavalyi tábor elsöprő sikere és a fokozott hírverés révén 2016-ban a létszám majdnem háromszorosára nőtt, 23 gyerek kísért el minket ezúttal a zempléni Hegyköz vidékére, a füzéri vár tövébe, Pusztafalura. A távoli helyszínre csaknem öt órát kellett utazni – azonban ez az idő a jó társaságban gyorsan elrepült.
Szálláshelyünk, az Öreg Bence Turistaház területén patakocska kígyózott keresztül, melyben főként szalamandralárvákat figyelhettünk meg. Kicsit lejjebb tavacska volt kialakítva, melyben nagy számban tanyáztak sárgahasú unkák és kecskebékák. Kis ügyességgel pettyes gőtét is lehetett benne fogni, nem is beszélve a különféle vízirovarok lárváiról. E két közeli helyet a táborlakók sokszor keresték fel önállóan, később kipróbáltuk itt a palackcsapdás mintavételezést is.
Napközben általában a környéken túráztunk, meglátogattuk Füzért és kisebb-nagyobb köröket róttunk Pusztafalu körül, többek között a Kormos–Bába Tanösvény mentén. Az erdőszéleken főleg zöld gyíkokkal, a lombsátor alatt erdei békákkal találkoztunk, a vidék lábatlan lakói, a kékpettyes kuszmák, erdei siklók és keresztes viperák sajnos nem mutatkoztak az egyre fülledtebb forróságban. A mi lelkesedésünk azonban nem lankadt, és hajnalban, napkelte előtt, valamint a kései sötétség beállta után nemegyszer tovább folytattuk a keresgélést. Ezek az éjszakai túrák több eredményt hoztak: az időjárás által éjszakai műszakra kényszerített vízisiklókat, zöld és barna varangyok kapitális példányait. Egyetlen erdei siklónk is így került meg – sajnos csak egy autó által frissen elgázolva.
Amikor elfáradtunk a terepen, előadásokkal folytatódott a program. A tavalyi évhez hasonlóan lehetett hallani a hazai kétéltű- és hüllőfajokról, a természetvédelem kérdéseiről, az állatok fotózásáról és Herptérképen zajló adatgyűjtésről. Ezúttal azonban nem csak a szervezők adtak elő, hanem két résztvevőnk, Takács Péter és Galántai Bálint is elmesélték a Szakosztály kötelékében végzett önkénteskedésük eddigi élményeit. Ezen előadásokat a többiek talán még fokozottabb figyelemmel hallgatták, mint a szervezőkét, és reméljük, hogy a jó példa még sokakat sarkall hasonló részvételre a Szakosztály munkájában. Ezúton is köszönjük Péter és Bálint lelkesedését!
A tavalyi táborhoz hasonlóan idén is magunkra főztünk – a népes csapatra való tekintettel főleg bográcsban, kondérban készíthető ételeket: például székelykáposztát, tarhonyás lecsót vagy slambucot szabad tűzön. Nem maradhatott el a szalonnasütés sem, és a tavalyi sikerre való tekintettel természetesen ismét készíteni kellett „a világ legfinomabb” túrógombócából – ez utóbbi étel több mint 6 kg szilárd alapanyagból és 20 tojásból állt össze – és ennek dacára elég gyorsan elfogyott. A konyhában el kellett a segítség – a táborlakók csapatokba szervezve, egymást váltva segédkeztek a főzésnél, mosogatásnál, terítésnél.
A csapatok a „szakmai” feladatok során is versenyben voltak, díjaztuk az értékes hozzászólásokat a terepen és az előadások során egyaránt. Utolsó nap pedig minden csapatnak fajvédelmi programot kellett önállóan kidolgoznia és bemutatni a rákosi vipera megmentése érdekében. A csapatversenyben végül a „Másnapos Tiszavirágok” nevű formáció érte el a legtöbb pontot.
Összességében az idei tábor is jól sikerült és a résztvevők értékes tudással, maradandó élményekkel és tartós barátságokkal gazdagodhattak. Akinek tetszett, jövőre is várjuk!
A szervezők: Babocsay Gergely, Balogh Diána, Becsei Katalin, Heltai Botond, Mizsei Edvárd, Péntek Attila, Vági Balázs
A képeket Balogh Diána készítette. További képei elérhetők ezen a linken.
