Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya által 2022-ben elindított tavaszi fajspecifikus szinkronfelmérések a 2023-as évben is folytatódtak. Ennek során a három kiemelt jelentőségű vízimadárfaj – a barátréce, a cigányréce és a nagy goda – tavaszi vonulásának ún. vonulási csúcsán országos szinkronfelmérést szerveztünk hazánk legfontosabb vizes élőhelyein. A 2022-es évre jellemző, emberemlékezet óta nem tapasztalt aszály után 2023-ban a vártnál lényegesen több csapadék érkezett tavasszal, a vizes élőhelyek kedvező állapota pedig néhol látványos eltéréseket hozott a megfigyelt madarak számában a 2022-es évhez képest.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2021-ben újjáalakult Vízimadár-védelmi Szakosztályának fő céljai közé tartozott, hogy a természetvédelmi szempontból leginkább kiemelt jelentőségű vízimadárfajaink hazai vonulásáról pontosabb képet kapjunk. Három olyan vízimadárfajra – barátréce, cigányréce, nagy goda – esett a választásunk, melyek európai állománya az elmúlt évtizedek felmérései alapján jelentősebb csökkenésen ment keresztül, hazai költőállományuk pedig kifejezetten sérülékenynek számít. Hogy pontosabb képet kaphassunk e madarak hazai vonulásáról, a vonulási időszakok ún. vonulási csúcsán – amikor a legnagyobb számban tartózkodik az adott madárfaj hazánkban az adott vonulási időszak során – egy-egy országos szinkronfelmérést hirdetünk meg. Az egyidőben elvégzett felmérésekkel így minimálisra csökkenthető az esetlegesen átmozgó csapatok többszöri számbavétele.
A 2022-es első felmérési év kifejezetten szélsőséges állapotokkal indult. A tavaszi csapadék hiánya miatt a márciusi-áprilisi felmérések idejére a vizes élőhelyek jelentős része – különösen a szikes tavak, mocsárrétek, pusztai vízállások és belvízfoltok – szárazon álltak. Az egyre fokozódó csapadékhiány aztán a nyár közepére az elmúlt közel száz év legsúlyosabb aszályát eredményezte. A 2023-as év viszont kifejezetten csapadékosan indult, amely még a sekély vizű, általában a legkorábban kiszáradó vizes élőhelyeinken is igen kedvező vízállást eredményezett.
A vízimadarak tavaszi vonulását a vizes élőhelyek eltérő állapotai több módon is érinthetik. Kedvező vízállású évben a fentebb említett sekélyvizű élőhelyek bőséges táplálékbázisuk okán sokkal több átvonuló vízimadárnak nyújthatnak pihenő- és táplálkozóhelyet. Másrészről viszont e madártömeg lényegesen nagyobb területen szóródhat szét, amely megnehezíti a pontos számlálást. Száraz években a vízimadarak – a megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyek korlátozottabb száma miatt – valószínűleg gyorsabban hagyják el a Kárpát-medencét, viszont számolásukat nagyban megkönnyíti, hogy kevesebb vizes élőhelyre koncentrálódik az átvonuló vízimadarak tömege.
A szárazabb és csapadékosabb évek által okozott vízrajzi szélsőségek hatásai nem csak a vízimadárfajok költőállományaiban jelennek meg ún. évjárathatásként, de a vonulási időszakban elvégzett sztenderd szinkronszámlálások eredményeit is nagyban befolyásolják. Tanulságos eredmények születtek abból, hogy a három említett vízimadárfaj esetében a szakosztályunk által elindított tavaszi szinkronszámlálások első két éve két ennyire különböző, a vízrajzi állapotok tekintetében ennyire szélsőséges évben történt.
Barátréce (Aythya ferina)
A 2023-as év első fajspecifikus számolása a barátréce szinkronfelmérése volt március 17-20. között. A hagyományosan a Vonuló Vízimadár Monitoring (VVM) hóközepi számlálásával egyidőben meghirdetett szinkronfelmérésen idén 96 önkéntes felmérőnk 222 helyszínen végzett számlálást. A négy nap során összesen 9831 barátréce került távcső elé. Ez csak mindössze a fele a 2022-es évi tavaszi szinkronfelmérés során megfigyelt barátréce mennyiségnek (18.005 pld.). Idén a Balatonon a 2022-es számoknak (3092 pld.) csak töredékét (515 pld.) figyelték meg, a Tisza-tóról pedig a tavalyi felmérés során észlelt barátréce tömeg (8.680 pld.) teljesen hiányzott (125 pld.).
Hím barátréce ( Fotó: Tokody Béla)
Az idei szinkronfelmérés legnagyobb barátréce mennyiségeit a Hortobágyi Nemzeti Park területén található halastavak, különösen a Borsósi-tározó és Malomházi-halastó (1064 pld.), a Virágoskúti-halastó (925 pld.) és a Hortobágyi-halastó (755 pld.) adták. További jelentősebb csapatokat figyeltek meg a Begécsi- (784 pld.) és Biharugrai-halastavakon (595 pld.) illetve a tömörkényi Csaj-tavon (640 pld.).
A tavalyi évhez hasonlóan idén is külön felhívtuk a figyelmet megfelelő fényviszonyok és távolság esetén az ivararány minél pontosabb megadásának a fontosságára. Felmérőink idén a teljes megfigyelt barátréce mennyiség mintegy 72%-ánál (7102 pld.) voltak képesek megadni a hímek és tojók arányát. Ez alapján a hímek és tojók százalékos eloszlása idén 71:29 volt a hímek javára. 2022 márciusában ez az arány 79:21 volt (14.725 példány ivarhatározása alapján).
A 2022-es év tavaszi felmérésének számaihoz képest lényegesebb kevesebb barátréce mennyiség egyik fő oka minden bizonnyal a fent említett csapadékosabb tavasz volt. Különösen az Alföldön rengeteg olyan kis kiterjedésű és fragmentált vizes élőhely kerülhetett idén víz alá, amely a barátrécék néhány példányos csapatainak kiváló pihenő- és táplálkozóhelyet biztosítanak. E területek jelentős részére nem terjedtek ki a számolások. Azonban a szinkronszámolást megelőző hetek tapasztalatai alapján az is gyanítható, hogy az idei évben a március közepi felmérés idejére a barátrécék vonulása már lecsengőben volt, míg 2022-ben viszonylag a vonulási csúcs környékén történtek a számlálások. A madárvonulás dinamikájára általánosan jellemzőek az egyes évek közötti eltérések, bár a klímaváltozás hatására a tavaszi vonulás időpontja hosszú távon minden bizonnyal egyre korábbra fog tolódni a mérsékelt és hideg övezetben fészkelő madárfajok számára.
Nagy goda (Limosa limosa)
A barátrécék számlálását rögtön a nagy goda országos szinkronfelmérés követte március 31. és április 3. között. A godák számlálását ismét a hóközepi VVM területbejárásoktól elkülönülő időpontban hirdettük meg, amire a nagy goda és a két récefaj eltérő élőhelyigénye – és a véges felmérői kapacitás – miatt van szükség. A négy napos szinkronfelmérés során 84 önkéntes felmérőnk 239 helyszínen végzett felmérést, melynek során összesen 25.082 nagy godát figyeltek meg. Ez majdnem a duplája a 2022-es évi tavaszi szinkronfelmérés során megfigyelt godamennyiségnek (13.583 pld.).
Nagy goda ( Fotó: Balla Dániel)
Aszályos években, amikor a sekély vizű élőhelyek (szikes tavak, mocsárrétek, pusztai vízállások, belvizek) kiszáradnak, a nagy godák nem képesek a récékhez hasonlóan a nagy és mélyebb vízű tavakra összegyűlni. Számukra ilyenkor kizárólag a halastavak frissen lecsapolt tóegységeinek iszapos medre alkalmas táplálkozásra. Ezek korlátozott száma miatt azonban száraz években a godák jelentős része nem, vagy alig áll meg a Kárpát-medencében a tavaszi vonulás során. Idén annak ellenére sikerült majdnem kétszeres mennyiségű nagy godát megfigyelnünk 2022 tavaszához képest, hogy a kedvező vízállás miatt a madarak lényegesen nagyobb területen szóródhattak szét.
A nagy goda hazánkban a vonulás során túlnyomó többségében az Alföld sekély vizű élőhelyeit és lecsapolt halastavait keresi fel. A legnagyobb tömegeket szokásosan idén is a Hortobágyi Nemzeti Park területén figyelték meg. A legnagyobb csapatok az Elepi-halastavakon (3300 pld.), a Hortobágyi-halastavakon (2980 pld.) és a Darvasi-halastavon (2350 pld.) kerültek távcső elé. A Hortobágyi Nemzeti Parkon kívül a legnagyobb tömegeket a Begécsi-halastavakon (1420 pld.) és a Csanádi-pusztákon (1000 pld.) figyelték meg.
Az elsőre jelentősnek tűnő mennyiségek ellenére meg kell jegyezni, hogy hazánkban a nagy godának mind a költőállománya, mind az átvonuló madarak mennyisége drasztikus csökkenésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Ma már szinte ritkaságnak számítanak hazánkban az ezres példányszámot meghaladó csapataik, miközben 20-30 évvel ezelőtt még megszokott látványnak számított tavasszal a pusztai vadvizeken vagy a halastavak csapolásain.
Cigányréce (Aythya nyroca)
A tavaszi fajspecifikus felmérések a cigányréce országos szinkronfelmérésével zárult április 14. és 17. között, a barátréce felméréshez hasonlóan a hóközepi VVM felmérésekkel egyidőben. A négy napos szinkronfelmérés során 84 önkéntes felmérőnk 211 helyszínen végzett felmérést, melynek során összesen mintegy 1924 cigányrécét figyeltek meg. Ez meghaladja a 2022-es évi tavaszi szinkronfelmérés során megfigyelt mennyiséget (1696 pld.).
Cigányréce ( Fotó: Tokody Béla)
Az egy helyszínen megfigyelt legnagyobb csapat kétségkívül az Alsó-Duna-völgyben, a Nagybaracskai-halastavakon került távcső elé (496 pld.). Általánosságban viszont a Tisztántúlon észlelték megfigyelőink a legnagyobb mennyiséget. Száz példányosnál nagyobb csapatokat figyeltek meg a Hortobágyi-halastavon, a kenderesi Telekhalmi-halastavon, a Biharugrai- és Begécsi-halastavakon illetve a nyíregyházi Szelkó-tavon.
Köszönetnyilvánítás
A 2022-es első évhez képest idén mind az önkéntes felmérők, mind a szinkronszámlálás során felmért területek száma jelentősen növekedett. Ezúton is szeretnénk megköszönni minden felmérőnk munkáját, akik egy vagy több faj országos számlálásában részt vettek 2023 tavaszán:
Ampovics Zsolt, Arnóth Júlia, Balázsi Péter, Bálint Gábor, Balla Dániel, Barna Péter, Becsei Zoltán, Berdó József, Bessenyei László Bence, Bodics Dániel, Bodor Ádám, Bognár Szabolcs, Borza Sándor, Bozsaky Bonifác, Cser Szilárd, Cserép György, Csesznik Bence, Csibrány Balázs, Csonka István, Csopják Tamás, Danku János, Dávid Jenő, Dénes János, Domján András, Ecsedi Zoltán, Emri Tamás, Engi László, Filep Attila, Fitala Csaba, Forintos Nikolett, Forintos Viktor, Gál Lajos, Gál Szabolcs, Gaszler Péter, Gebei Lóránt, Gilányi Gábor, Gyarmati Gábor, Gyömbér Zsolt, Győrig Előd, Gyukics Gellén, Habarics Béla, Dr. Hadarics Tibor, Hajdú Tamás, Dr. Halmos Gergő, Hanyicska Zsolt, Hegedűs Dániel, Ifj. Herczeg Ferenc, Hoffmann Károly, Ifj. Homoki Károly, Dr. Horváth Márton, Imre Kornél, Jordán Mária, Juhász Benedek, Juhász Gőz Szilvia, Kapocsi István, Kaposvári Marcell, Karcza Zsolt, Katona József, Kecskés József, Dr. Kelemen András, Kern Rolland, Kiss Ádám, Kiss János, Dr. Kiss Orsolya, Kókai Ákos, Dr. Kókai Károly, Kókai Szabolcs, Koleszár Sándor, Kónya Kata, Konyhás Sándor, Kovács Ágnes, Kovács Gergely Károly, Kovács Zoltán, Laczkó Szabolcs, Lovászi Péter, Lőrincz Marcell, Lukács Katalin Odett, Lukács Zoltán, Dr. Magyar Gábor, Makrai Gergely, Márton Marcell, Máthé Zsombor, Meiszterics Zoltán, Dr. Mester Béla, Mészáros Csaba, Mészáros József, Molnár Ádám, Molnár Attila, Molnár Márton, Molnár Máté, Monoki Ákos, Mórocz Attila, Nagy Dénes, Nagy Gábor, Nagy Ildikó, Nagy Miklós, Nagy Tamás, Nagy Tibor, Németh Ákos, Németvári Nóra, Nyáry Zsigmond, Oláh János, Oroszi Zoltán, Ölveczki Gyula, Pálinkás Csaba János, Pelenczei Ákos, Dr. Pigniczki Csaba, Pitó Andor, Polyák Ferenc, Pompola Krisztián, Radnai Míra Júlia, Rimóczi Árpád, Sári Gergő, Sári Mátyás, Schmidt András, Seres Nándor, Simay Gábor, Simon Orsolya, Szabó Máté, Szalontai Ferenc, Szász Előd, Szél László, Széll Antal, Dr. Szép Tibor, Szilágyi Attila, Szokács Krisztián, Szommer Tamás, Takács Ádám, Tamás Ádám, Tar István , Tar János, Tihanyi Gábor, Timon Dávid, Dr. Tokody Béla, Tőgye János, Ujfalusi Sándor, Vasas András, Vass Roland, Vassné Tóth Brigitta, Dr. Végvári Zsolt, Veszelinov Ottó, Vigné Priznicz Tünde, Zalai Tamás, Zöld Barna Mihály, Zsebők Tamás
Csibrány Balázs
MME Vízimadár-védelmi Szakosztály
