Hatalmas elterjedési területe – az északi részek kivételévek – kiterjed szinte egész Európára, miközben Ázsiában a palearktikus részeken éppen úgy megtalálható, mint a déli csapadékos vidékeken. Afrikában a Szahara térségének kivételével mindenütt találkozhatunk vele. Európai állománya 64 000 – 100 000 pár közötti, amely a világállománynak mindössze 5-24%.
Magyarországon a barna kánya az 1960-as évekig általánosan elterjedt, gyakori fészkelő madár volt. A Bakony, a Pilis, a Börzsöny, a Bükk stb. hegységekben éppen úgy fészkelt, mint a folyó menti erdőkben. Az 1980-as évek elejére a fészkelő párok száma drasztikusan lecsökkent, miközben már szinte csak az ország déli részein és a nagyobb folyók mellett maradtak meg kis számú állományai. Fontos tudni azonban azt is, hogy nagyjából ebben az időben, egész Európában jelentős fogyatkozás következett be.
Napjainkban a hazai fészkelő párok száma az egyes években tapasztalt ingadozást is beszámítva 130-170 pár közötti.
A barna kányáról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.
A Barna kánya Munkacsoport legfontosabb célkitűzése az országos állomány folyamatos számbavétele, a költés sikerességének biztosítása, illetve a kirepült fiatalok számának megállapítása. A 2014-2017 között ellenőrzött fészkek közül 103-nál sikerült megállapítani a kirepült fiókák számát, amely 1,9/pár/év volt. Ez az érték teljes mértékben azonos a térségünk országaiban tapasztaltakkal és semmiképpen sem utal arra, hogy az állomány növekedés elmaradásának a költési sikertelenség lenne az oka.
Eddigi tevékenysége során a munkacsoport nem tárt fel olyan eseményeket, történéseket, amelyek alapján magyarázatot lehetne adni arra vonatkozóan, hogy miközben pl. a barna kányával többnyire azonos fészkelőhelyeket kedvelő rétisas állománya jelentősen növekedett, a kányák száma miét nem változik. A faj nem tudja visszafoglalni egykori fészkelőhelyeit. Mivel hazánkban sem az élőhelyvesztés, sem lelövés, fészekkiszedés, vagy mérgezés nem történt a barna kányával kapcsolatban, azt feltételezzük, hogy a vonuló úton vagy a telelőterületen érik olyan negatív hatások, amelyek kizárják az állománynövekedést.
Legfontosabb célkitűzésünk, a következő években is az, hogy a teljes hazai fészkelő állományt sikerüljön felderíteni és folyamatosan megfigyelés alatt tartani. Tervezzük, hogy néhány egyedet műholdas nyomkövetővel látunk el, annak érdekében, hogy információkat szerezzünk arra vonatkozóan, hogy hol töltik az őszi elvonulás és a tavaszi érkezés közötti időszakot, illetve mi történik velük a telelőterületeken.
A munkacsoport várja a programba bekapcsolódni szándékozó érdeklődőket.
