Fokozottan védett bagolyfajunk, amelyik főleg az alföldi tanyasi és mezőgazdasági területeken fordul elő. Részben nappal is aktív, ezért gyakrabban látni, mint a többi bagolyfajt. Röpte hullámzó, harkályszerű. Ha megzavarják, izgalmában le-fel billegeti magát. Főleg kisemlősöket, bogarakat és énekesmadarakat fogyaszt, de kisebb hüllőket, kétéltűeket is elkap.
Költőterülete Eurázsiában kelet felé a Koreai-félszigetig és az Amur vidékéig terjed. Észak- és Északkelet-Afrikában is fészkel. Európában általánosan elterjedt, de a Skandináv-félszigetről hiányzik. A törzsalak (Athene noctua noctua) elterjedési területe Észak-Olaszország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, valamint Északnyugat-Románia. Állandó madárfaj, nagyon területhű. Általában csak a fiatalok kóborolnak. Hazánkban a sík- és dombvidéken szinte mindenütt megtalálható: elsősorban a legeltetett gyepterületeken, állattartó telepek környékén. A középhegységek nagyobb kiterjedésű zárt erdőterületeit kerüli. Újabban külvárosi élőhelyeken is költ.
Teljes európai állománya összességében stabil, de az Európai Unió egyes tagállamaiban a populációk állománya 2000 óta jelentősen csökkent. A hazai állományt a 2000-es években 1500–2000 párra becsülték és csökkenő tendenciájú volt. Az elmúlt években az állományt 2000-4000 pár közöttire becsülhető, miközben nincsenek adataink az állományváltozásra vonatkozóan.
Több európai országban regisztrált egyedszám csökkenés következtében a faj védelme és kutatása egyre nagyobb természetvédelmi prioritássá válik. A Kárpát-medence egyes alföldi területein még napjainkban is üldözik ezt a babonák és népi mondások által „halálmadárnak” titulált, apró termetű bagolyfajt. A kuvik jellemző élőhelyei a legeltetett gyepek, fás legelők, öreg állományú gyümölcsösök, a folyóárterek füzesei és az öreg fasorok. A kotlási és fiókanevelési időszakban zavartalanságot igényel, ezért elsősorban az alföldi tanyák, istállók, juhhodályok, gazdasági épületek padlástere és tetőszerkezetbeli rései, valamint templomtornyok harang- és süvegterei alkalmasak megtelepedésére. Természetes költőüregekben (alföldi odvas fák csekély száma miatt) csak elenyésző számban, ritkán löszfalak és szalmabála-lerakatok réseiben költ. A kuvik jól alkalmazkodott a gazdasági épületek adta költőhelyi lehetőségekhez, de ezek több veszélyforrást is jelentenek számára. A költés sikerességét nagyban befolyásolják az épület-felújítások és lezárások, emberi zavarás, a padlásterekben gyakori nyestek fészekfosztásai. A tetőszerkezet héjazata alatti költéseknél a még röpképtelen fiókák gyakran kiesnek a hézagokon, így sokszor a hodályokban taposás vagy háziállatok áldozatává válnak. A kuvik számára megfelelő élőhelyek és költőhelyek jelentős része megszűnőben van, a mozaikos, táplálékban gazdag élőhelyek kiterjedése csökken. A tanyasi és gazdasági épületek gyorsuló ütemben válnak gazdátlanná, majd idővel összeomlanak. A régi épületek helyébe már új, modern, költésre és búvóhelyként általában alkalmatlan gazdasági épületek létesülnek.
A kuvikvédelem egyik legalapvetőbb feladata – az állomány fennmaradása és gyarapodása szempontjából – a megfelelő táplálkozó-területek védelme, a fészkelőhelyek biztosítása. A kuvik előszeretettel foglalja el a számára kihelyezett mesterséges fészekodvat. Fontos, hogy olyan jó táplálkozó- és élőhelyeken történjen az odútelepítés, ahol a megfelelő költőhelyek nem vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre. Az odúk telepítésével – a költések eredményességének és ellenőrizhetőségének javítása mellett – az épületekben tapasztalt veszélyeztető tényezők is kizárhatók, vagy jelentős mértékben csökkenthetők. A kuvik meglehetősen nagy berepülő nyílású (85 mm-es) odút igényel, ami manapság a természetben igen ritka. A mesterséges odú alakja egy elnyújtott téglatestre, hengerre vagy háromszög alakú testre hasonlíthat, típustól függően. Az eddigi hazai megtelepedések és sikeres költések döntő többsége mind hengertestes odútípusban történt.
A kuvik védelmi lehetőségeivel kapcsolatosan a kiskunsági területeken hosszú távú felmérések és kutatások zajlanak. Ezek mellett a védelmi tevékenység kiterjesztése érdekében folyamatosan bővül azon területek száma, ahol állományfelmérés és mesterséges odútelepítés zajlik. Napjainkban közel 30 különböző élőhelyen zajlik fajmegőrzési tevékenység. Országosan megközelítőleg 300 mesterséges odú fenntartásáról és ellenőrzéséről gondoskodunk. Az odúellenőrzési- és egyéb munkálatok az év során folyamatosan zajlanak. A kiskunsági törzsterületen a 2003-ban megkezdett fajmegőrzési programban eddig több mint 600 kuvikfiókára került gyűrű a kihelyezett odúkban.
A kuvik odúkkal ellátott és folyamatosan ellenőrzött területek számának növelése mellett a munkacsoport fontos célja a törzsterületen megkezdett kutatások folytatása (diszperzió/kóborlás; odúfoglalás és hatékonyság; limitáló tényezők; táplálkozásbiológia; előhely-preferencia) és azok publikálása, valamint a kutatási eredmények alapján az országos fajvédelmi terv kidolgozása.
A kuvikra vonatkozó további információk itt találhatók:
