Az uhu (Bubo bubo) Magyarország legnagyobb termetű bagolyfaja. Fokozottan védett madár, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
Hazánkban 1925-től teljes körű védelmet élvez, 1954-től pedig rendeletben rögzítették fokozott védelmének szükségességét, de valójában 1982-ban kapta meg a mai értelemben vett fokozottan védett státuszt.
Az uhu felmérésével és védelmével kapcsolatos teendőket Magyarországon a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Ragadozómadár-védelmi Szakosztály koordinálta. A gyakorlati tevékenység 1985-től egy kötetlenebb formában működő „uhu-védelmi munkacsoport”, később pedig az uhu-munkacsoport keretében valósult meg. Az uhu hazai költőállománya a hetvenes évekre fokozatosan lecsökkent, gyakorlatilag a kipusztulás szélére került. A nyolcvanas évek védelmi törekvéseit követően az akkori, tíz ismert párból álló magyarországi költőállomány lassú növekedésnek indult, mely 2004-től valamelyest felgyorsult.
Az uhu fajmegőrzési programban megfogalmazott elsődleges feladat a hazai költőállomány alakulásának monitorozása az évenként elvégzett felmérések alapján. Az uhu hazai állományának döntő többsége manapság a magyar középhegység területén és azok előterében költ, ezen kívül a Győri-medencében található még egy jelentősebb fészkelési gócpont. A hazai költőállomány az elmúlt évek felmérései szerint évente változó számú, de összességben lassú ütemben növekszik. Az ezredforduló utáni években a faj kis számban egyes folyóink árterén is megjelent fészkelőként, ezen kívül néhány esetben alföldi területeken is sikerült bizonyítani megtelepedését, költését. Az évenként végzett felmérések intenzitása hosszú ideje változó, ami a populációdinamikai megállapításokat is befolyásolhatja, emiatt arra nem tudunk reálisan következtetni, hogy a hazai szaporulatnak ténylegesen mekkora szerepe lehet az állomány növekedésében. A költőállomány alakulásának pontosabb nyomon követése intenzív terepmunkát és megfelelő szintű szakmai felkészültséget kíván!
Jelenleg önkéntes felmérők és az egyes nemzeti park igazgatóságok munkatársai vesznek részt a programban. 2017-ben a MME felmérői 106 territóriumban észlelték a faj jelenlétét, de minden évben csupán az állomány egy része költ, így 2017-ben csupán 59 párnál történt tojásrakás, és ezeknek is csak egy része költött sikeresen. Az elmúlt évekből több adatot szereztünk arra vonatkozóan, hogy egyes régiókban a pár nélkül maradt hímek akár évekig nem találnak maguknak tojót, emiatt is mutat relatív magas értéket a pár nélkül maradt territóriumot foglaló példányok száma. Napjainkban a tényleges költőállomány 68%-a működő, illetve művelésből kivont kőbányák területén fészkel, így az aktív védelmi intézkedések is elsősorban ezekre az élőhelyekre összpontosulnak.
A MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály uhu fajmegőrzési programjának keretében folyamatosan monitorozzuk az ismert veszélyeztetett tényezőket is és amennyiben lehetséges, segítjük azok megszüntetését. A működő kőbányákban élő uhuk fészkelésére az érvényben lévő jogszabályok mellett manapság már nem is a bányaművelés jelent közvetlen potenciális veszélyt, hanem az ásványanyag készletekből kimerült bányatelkek rekultivációja. Ez a hatóságok által kötelezően előírt intézkedés akár egy évtizedek óta lakott vagy éppen potenciális fészkelőhely megszűnését is eredményezheti. Hasonló esetekben a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságok munkatársaival és az illetékes vállalkozóval történő szoros együttműködés keretében, elsősorban mesterséges költőüreg kialakításával lehet fenntartani, vagy megteremteni a biztonságos fészkelést lehetőségét.
Napjainkban elsősorban a középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopain bekövetkező áramütés tizedeli a hazai állományt, különösen a kóborló fiatal példányokat. Kis számban autóval vagy vonattal történő ütközések miatt, illetve kerítések szögesdrótján fennakadva is elpusztulnak az óvatlanabb példányok.
Az uhu védelmi program keretében folyamatosan elemezzük a magyarországi uhupárok táplálkozását. Az elmúlt évtized adatai alapján jelenleg az uhuk táplálékának döntő többségét az éjszaka is igen aktív és könnyen zsákmányolható vándorpatkány (Rattus norvegicus) képezi.
A fészkelő állomány megőrzése szempontjából kiemelten fontos az uhu aktuális védelmi státuszának fenntartása, a faj védelmével kapcsolatban jelenleg is érvényben lévő jogi szabályozás fenntartása, illetve a fészkelőhelyek körzetében az áramütés megakadályozása érdekében a veszélyes oszlopok szigetelése vagy az oszlopfejek madárbaráttá alakítása.
