A darázsölyv hazánkban általánosan elterjedt madár. Többségében hegy és dombvidéken fészkel, de síkvidéki erdőkben is megtelepszik. Elsősorban az elegyfajokban gazdag tölgyeseket kedveli, de sokszor költ bükkösökben is.
Rendszerint április utolsó napjaiban, május első felében érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A fiókák kirepülése után nagyon hamar, már augusztus végén, szeptember elején el is indul vissza a telelőhelyre.
A megérkezés után rögtön nekilát az előző évi fészek tatarozásának vagy új építésének, miközben jellegzetes „tapsoló” nászrepülést végez. A fészke kicsi és mivel a lombosodás után készül, így viszonylag nehéz a vegetációs időben megtalálni, de a keresését segítheti egy jó „kiülőhely” ahonnan rálátni a feltételezett fészek helyére. A tojó általában 2 tojást rak, amin a szülők felváltva kotlanak. Ha van a közelben váltófészke, akkor a hím azt is tatarozza, míg a tojó kotlik. A fiókák kikelése után a szülők méhek, darazsak lárváival etetik őket. A területen található lép darabok árulkodó nyomok a fészek gazdáinak beazonosításában még akkor is, ha a fészek csak a fészkelési idő után került felfedezésre.
A szakemberek a faj hazai állományát 500-650 párra becsülik. 2017-ben 126 párról sikerült valamilyen a fészkeléssel kapcsolatos adatot gyűjteni, ami jól mutatja, hogy milyen kevés információ áll rendelkezésre a hazai darázsölyv állományról.
A hazai állomány egészét érintő veszélyeztető tényezőről nincs tudomásunk. Gyakran tönkreteheti a fészkelését a vegetációs időben végzett erdészeti tevékenység, mely a tojások vagy a fiókák pusztulásához vezethet.
