A vándorsólyom az 1960-as években a DDT miatt bekövetkezett mérgezések, illetve a szaporodását gátló hatások miatt Európa és Észak-Amerika nagy részéről, így Magyarországról is kipusztult.
A faj 33 év távollét után, 1997-ben költött ismét hazánkban, azóta folyamatosan emelkedik az állománya. 2017-ben már 63 revírt foglaló párt regisztráltunk, amely legalább 106 fiókát repített (nem minden párnál tudtuk megállapítani a fiókák pontos számát). A faj visszatelepülése, 1997 óta összesen 487 fiókára került gyűrű, illetve színesgyűrű, ami a minimálisan becsült 702 kirepült fiatal 69%-a. A tényleges fiókaszám ennél bizonyosan magasabb, mivel egyrészt nagy valószínűséggel vannak nem ismert párok, másrészt nem az összes ismert költés esetében sikerült minden évben pontosan megállapítani a fiókák számát.
Vándorsólyom fióka. (Fotó: Prommer Mátyás)
A vándorsólyomról további hasznos információk a Magyarország Madarai oldalon találhatók.
Más ragadozómadár-fajokhoz hasonlóan, a vándorsólyomra is az egyik legnagyobb veszélyt az áramütés jelenti. A középfeszültségű vezetékek (KFO) tartóoszlopainak szigeteletlen fém kereszttartóira ülve ugyanis, le- és felszállás közben könnyen hozzáérhetnek a vezetékhez és áramütést szenvednek. Legtöbbször azonnal elpusztulnak, de előfordul, hogy ez csak napokkal később következik be. Az áramütést kevés madár éli túl és ezek közül egy-egy példány mentőhelyre kerül. A KFO felmérések során feltérképezzük és lehetőség szerint cseréltetjük vagy szigeteltetjük a fészkek közelében lévő veszélyes oszlopokat.
Vadászati módjából adódóan, a vándorsólymok talán az ütközés veszélyének vannak leginkább kitéve. A zsákmány üldözése közben előfordul, hogy vezetéknek, épületnek, járműnek ütköznek, ami pusztulást, vagy maradandó sérülést okoz. Az ütközéses balesetek elsősorban a kóborló, saját revírrel még nem rendelkező, tapasztalatlan fiatal madarakra jellemzőek, de alkalmanként ivarérett madár is szenvedhet balesetet.
A fokozottan védett vándorsólymok visszatérésének nem mindenki örül. Tapasztaltuk már azt is, hogy vannak, akik a sólymok szándékos elpusztítására törekednek. Gyűrűzéskor többször találtunk a fészekben arra utaló jeleket, hogy méreggel, illetve egyéb módon próbálták meg elpusztítani az öreg madarakat és a fiókákat, akár a letöltendő szabadságvesztést is kockáztatva. Fontos tudni, hogy a vándorsólyom fokozottan védett faj, ezért szándékos elpusztítása természetkárosítás bűncselekményének minősül. A tettesek felderítése érdekében fontos, hogy minden ilyen esetre fény derüljön, és azok az illetékes nemzeti park igazgatóság munkatársainak tudomására jussanak és elkezdődjön a hatósági eljárás, illetve a nyomozás.
Veszélyeztetheti a fiókák életét a költési időszakban történő zavarás is. Tavasszal a nagyobb városaink környéke megtelik kirándulókkal, akik sok esetben a fészkek környékén telepednek le hosszabb-rövidebb időre. Ilyenkor előfordul, hogy az öreg madár otthagyja a fészket, és hangosan kiabálva kering, magasan a túrázók felett. Ha ilyet tapasztalunk, gyorsan folytassuk utunkat, és ne zavarjuk tovább a fészkelést! A kiemelten zavart fészkeknél alkalmi vagy rendszeres fészekőrzéseket szervezünk.
A természetes veszélyek közül az növekvő uhu (Bubo bubo) állományt kell elsősorban megemlíteni, amely hasonló élőhelyeket kedvel, mint a vándorsólyom, viszont annál nagyobb, és erősebb. Az uhu univerzális ragadozó, ami gyakorlatilag mindent képes zsákmányul ejteni. A vándorsólyom fiókák és a kifejlett madarak is szerepelnek az uhu étlapján, így ahol az megjelenik, a vándorsólyom általában nem marad meg a környéken. Németországban és Spanyolországban már vannak olyan régiók, ahol a növekvő uhuállomány miatt a vándorsólymok az elmúlt évtizedben beköltöztek a városokba. Könnyen elképzelhető, hogy ez a jelenség a jövőben Magyarországon is bekövetkezik.
Mivel a faj „magától” tért vissza hazánkba, és állománya továbbra is emelkedőben van, a védelmi tevékenység a folyamat nyomon követésére összpontosul, és aktív védelmi beavatkozás csak egyes kiemelt esetekben történik. A nyomon követés a fészkelőállomány éves felmérését, a fiókák gyűrűzését és színesgyűrűzését, és amennyiben lehetséges, a fészkelő párok tagjainak évenkénti azonosítását jelenti. Utóbbi főleg a fészekhez kihelyezett mozgásérzékelős kameracsapdák (vadkamerák) segítségével történik, ami egy igen hatékony módszer a párban bekövetkező változás, megfigyelésére. Nem mellékesen sok érdekes információt szolgáltat az egyes párok étrendjéről, viselkedéséről is. A konkrét védelmi tevékenységek között említhető a veszélyeztetett fészkek őrzése, a rossz minőségű fészkek megerősítése.
Fiókák gyűrűzése. (Fotó: Prommer Mátyás)
Annak érdekében, hogy a faj visszatelepedését részletesen megismerjük, színesgyűrűs programot indítottunk, amelynek keretében a hazai állomány fiókáira az ornitológiai mellette színesgyűrű is kerül. A messziről is jól leolvasható színesgyűrűk segítik az egyedek azonosítását. A fészkelő párok leolvasott gyűrűi információkat adnak arról, hogy hány madár éli meg az ivarérett kort, a kirepülés helyétől milyen messze állnak párba, mennyi ideig élnek, váltják-e a fészkelőhelyeket, cserélődnek-e a párok, stb. A fiókák gyűrűzése egyben fontos adatokat szolgáltat az állomány változásáról is.
Mesterséges költőláda traverzen. (Fotó Prommer Mátyás)
