Hamvasrétihéja - védelmi Munkacsoport | Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

A fokozottan védett hamvas rétihéja kutatása hazánkban már az 1940-es években megkezdődött. Védelmük modernebb eszközökkel, az 1970-es években vált országossá. 1993 és 2005 között a hazai állományt 150–300 párra becsülték.

Fiatal hamvas rétihéja (Fotó: Kaufman Gábor)

A Fatér Imre által 2006-ban alakított, majd 2013-ban újraszerveződött Hamvas Rétihéja Munkacsoport egy átfogó felmérést végzett el, amely egyértelmű állománycsökkenést mutatott ki. A párok száma jelenleg 30–100 pár között ingadozik, hazai elterjedési területük egyértelműen csökkent. Ha ez a tendencia folytatódik, a faj hazai populációja rendkívül sérülékennyé válik. A hamvas rétihéja európai állományának csak kis része fészkel hazánkban.
Hazai viszonyok között azonban nehéz védelmi helyzetű, mivel földön fészkel.

A hamvas rétihéja néhány évtizeddel ezelőtt elsősorban a nagy kiterjedésű lápréteken fészkelt. Ezek fokozatos eltűnése miatt, napjainkban jellemzőbbek a gyepekben, kaszálókon megtelepedő párok. A 2000-es években még rendszeresen előfordult gabonatáblákon vagy lucernaföldeken történő költés is, de ez már visszaszorulóban van. A különböző invazív növények nagy arányú térhódítása miatt egyre több párt találhatunk homogén aranyvessző állományokban is. Ezeken a területeken a fészkek felderítése meglehetősen nehézkes és ha sikerül is behatárolni annak helyét, akkor sem lehet megközelíteni, mert ezzel veszélyeztetnénk a költés sikerét. Némiképpen megkönnyíti a gyakorlati védelmet, hogy egy-egy számukra kedvező területen akár több mint tíz éven keresztül is folyamatosan költhet néhány pár.

Az állomány fenntartása – fészkelési szokásai miatt – gyakorlati beavatkozásokat igényel. A csökkenés hátterében több ok is sejthető, tisztázásukhoz alapos kutatásokra van szükség a közeljövőben. A Munkacsoport a költőhelyek felderítésével, védelmével igyekszik biztosítani az egyes párok sikeres költését. A legnagyobb veszélyt a fészkek körüli mezőgazdasági munkálatok – aratás, kaszálások – jelentik. A költések megvédéséhez a fészkek pontos helyének ismerete kulcsfontosságú. Az emiatt szükséges rendkívül összetett és időigényes felmérő munkát táborokat szervezve valósítjuk meg, önkénteseink bevonásával és a nemzeti park igazgatóságokkal együttműködve. A fészkek körül kijelölt védőzónák mellett a nemzetközi gyakorlatban általánosan elterjedt gyakorlati védelmi eljárást, a körbekerítését is alkalmazzuk. Ennek az a célja, hogy a szőrmés ragadozókat távol tartsuk a tojásoktól, fiókáktól. A természetvédelmi kezelőket, gazdálkodókat pedig folyamatosan információkkal, szakmai javaslatokkal segítjük.

A hamvas rétihéják fészkeinek felkutatását néhány eset kivételével az MME és más civil szervezetek által koordinált önkéntesek végzik, vagy gazdálkodói bejelentések alapján kerülnek elő eseti jelleggel. Sajnálatos tény, hogy nem mindenhol folyik adatgyűjtés a faj észleléseiről, így a hamvas rétihéják védelme kimaradhat a tervezési folyamatokból.

Fiókák a Turjánvidékről (DINPI) (fotó: Turny Zoltán)

Földön fészkelő fajként nem hagyható figyelmen kívül a predátorok (vaddisznó, róka, aranysakál) állományának növekedése sem. Ez a probléma számos földön költő madárfajt érint, kezelése azonban nem oldható meg a Munkacsoport keretein belül. Mindenképpen szélesebb összefogásra lenne szükség, mert az apróvad mellett a túzok, a nagy póling és más fokozottan védett fajokat is súlyosan veszélyezteti.

A hamvas rétihéja életének nagyobb részét költőhelyeitől távol, vonulásban, telelő területeken tölti, így az ottani történések is jelentős hatást gyakorolnak az állomány egészére, beleértve a szélsőséges időjárást és az illegális vadászatot is.

2013 előtt, a körbekerített fészekaljakban lévő fiókák ornitológiai gyűrűvel történő jelölése rendszeresen zajlott. 2016-tól azonban már olyan világoszöld alapszínű gyűrűt is alkalmazunk, amelyik távcsővel nagyobb távolságból is leolvasható.

A munkacsoport tevékenységének kibővítése csak akkor lehetséges, ha újabb érdeklődők kapcsolódnak be a hamvas rétihéják védelmébe.