Mint neve is mutatja, amerikai kóborló, mely rendkívül ritka vendég Európában. Hazánkban néhány alkalommal figyelték meg, terepen nagyon nehezen különíthető el az aranylilétől, és még nehezebben az ázsiai pettyeslilétől, amivel sokáig egy fajba sorolták. Ritkasága miatt hazánkban a fajnak nincs természetvédelmi jelentősége. Tovább...

Az alföldi pusztákon, vizes élőhelyeken, legelőkön, szántókon gyakori tavaszi és kisszámú őszi átvonuló. Szeptember és december, valamint március és április között figyelhető meg, főleg csapatosan. Európában nagy számban fészkel, nem ismertek az egész állományt veszélyeztető folyamatok. Tovább...

Nagyon ritka kóborló, két hazai előfordulása ismert, Európa többi részén is kuriózumszámba megy megjelenése. Nehéz elkülöníteni az aranylilétől és a közeli rokon amerikai pettyeslilétől. Ritka előfordulása okán hazánkban természetvédelmi szempontból kevésbé jelentős faj.

Élőhelye, költése:

Ázsia északi és Alaszka nyugati részén tundrai környezetben költ. Tovább...

Jellegzetes bóbitájáról könnyen felismerhető, közkedvelt madárfaj. A hazánkban is költő partimadarak közül messze a leggyakoribb. Gyakori fészkelő nedves réteken, szikes területeken, árasztásokon, vizes környezetben lévő szántókon. Mivel részben az agrárkultúrákban is megtalálja életfeltételeit, az extenzív mezőgazdasági környezethez még tudott alkalmazkodni, de a vegyszerek negatívan hatottak állományára. Elterjedési területének legnagyobb részén vonuló. Tovább...

Észak-amerikai kóborló, két alakalommal figyelték meg hazánkban, 1986-ban és 1992-ben. Amerikában az egyik leggyakoribb partimadár. Nálunk rendkívüli ritkasága miatt nincs természetvédelmi jelentősége. Tovább...

Kisszámú, de rendszeres átvonuló, főleg leeresztett halastavakon, belvizeken, árasztásokon, szikes tavakon lehet megfigyelni magányos példányait, vagy kis csapatait, sokszor más partimadarak társaságában. Európai állománya stabil, hazánkban a halastavakon és természetes vizeken megfelelő táplálkozó és pihenőhelyet talál, a faj hazánk részéről nem igényel különösebb természetvédelmi intézkedést. Tovább...

Magyarországon ritka kóborló, legtöbbször bíbiccsapatokhoz csapódik egy-egy példánya. A lilebíbictől hosszabb sárga lába és röptében látható homogén fehér farka alapján lehet legkönnyebben elkülöníteni. A hazai megfigyelési helyei többnyire védettek voltak, a faj ritkasága okán nem igényel külön védelmi intézkedéseket. Tovább...

Rendszeres átvonuló, a Hortobágyon található egyetlen tradicionális pihenő és vedlőhelye. A kiégett, túllegeltetett szikes pusztai növényzet habitusában a lilék költőhelyére emlékeztet, ezért fordul elő nálunk csak szórványos és speciális élőhelyeken. Leginkább ősszel, augusztus és november között lehet megfigyelni, tavaszi vonuláson ritka. Tovább...

Hazánkban rendszeres fészkelő, jellemzően a nagyobb folyók zátonyain telepszik meg. Európai és hazai állománya stabil. Költését a hirtelen áradások, az illegális kavicsbányászat és a zavarás veszélyeztetheti. A faj alkalmazkodóképességét mutatja, hogy mesterségesen kialakult élőhelyeken, így ülepítőtavakon, kavicsbányákban, építkezéseken is megjelenik. Vonuló, hazánkban március és október között lehet megfigyelni. Tovább...

Magyarországon ritka kóborló, legtöbbször bíbiccsapatokhoz csapódik egy-egy példánya. Költőhelyén állománya csökken, a hazánkban megjelenő példányok számára biztosítani kell, hogy védett területeink továbbra is megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyeket biztosítsanak. Tovább...

Hazánkban rendszeres átvonuló, főleg az Alföldön. Leeresztett halastavakon, árasztásokon szikes tavakon, zátonyokon lehet megfigyelni tavaszi és őszi vonulása során. Európai állománya stabil, a hazánkban megjelenő egyedek halastavainkon és egyéb vizeink mentén megpihenhetnek. A partimadarak védelme érdekében tett természetvédelmi erőfeszítések ennek a fajnak is megfelelő körülményeket biztosítanak. Tovább...

Rendkívül ritka kóborló, Magyarországon két esetben figyelték meg. Költőhelyei hazánktól nagyon távol találhatók, hozzánk legközelebb Kis-Ázsiában és a Közel-Keleten fészkel. Törökországban élő populációja veszélyeztetett. Tovább...

Hazánkban kisszámú fészkelő. A múlt század második felében rendkívüli mértékben visszaszorult hazánkban. Szigetszerű populációjának összeomlása összeurópai állományának csökkenésével is összefüggésbe hozható. A szikes tavak feltöltődése és kiszáradása a számára legfontosabb élő- és táplálkozóhelyek eltűnését eredményezi. A legelő állatállomány létszámának csökkenése miatt eltűnnek a vakszikfoltok, ahol megfelelő költőhelyet talál. Tovább...

Magyarországon egyetlen alkalommal figyelték meg, 1993-ban a Csaj-tavon. Európai állománya nagyon kicsi, veszélyeztetett. Ritkasága miatt hazánkban nincsen természetvédelmi jelentősége. Az európai állomány vonuló, télre csatlakozik az Afrikában élő állandó populációhoz.

Élőhelye, költése:

A Közel-Keleten és Afrikában él világállományának jelentős része, hozzánk legközelebb Görögországban költ. Tovább...