A változatos színekben pompázó nászruhás hímek dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb jelensége. A hímek csak a párzási időszak végéig viselik a nyakuk körül lévő tollpajzsot. Nagy számban vonul át hazánkon ősszel és tavasszal, legnagyobb eséllyel február és május, valamint július és november között lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon. Átnyaralása és áttelelése is előfordul, néhány esetben költését is dokumentálták. Tovább...

A szirti galamb háziasításából jött létre, mely kivadult, és ma már az egész Földön elterjedt. A települések madara. Őse még ma is megtalálható a Földközi-tenger partvidékén, Észak-Afrikában, valamint Ázsia egyes hegyvidéki részein. Állandó madarunk. Szinte mindenféle magvat kedvel, de városokban a kommunális hulladék jelenti legfőbb táplálékát. Természetes ellensége a nyest, mely jelentős károkat képes tenni a fészekaljakban. Tovább...

Eurázsiai elterjedésű faj. Főként sáskákkal, hernyókkal, hártyásszárnyúakkal, lepkékkel, bogarakkal, poloskákkal, kabócákkal, pókokkal táplálkozik. Növényi táplálékot keveset fogyaszt. A levegőben ritkán zsákmányol, rendszerint a talajon szerzi meg táplálékát. Vonuló, a telet Afrika északi részén tölti. Tovább...

A parlagi sas a magyar természetvédelem egyik kiemelten fontos madara. A Kárpát-medencében lévő állomány a faj elterjedésének nyugati határán található. Mivel világállománya csökken, a Szlovákiával közös hazai állomány pedig növekszik, a fajvédelmi munkában hazánknak kiemelt szerepe van. A természetvédelmi munkáknak köszönhetően az elmúlt 30 év alatt az állomány megtízszereződött. Kiemelten fontos a hazai állomány megőrzése az európai populáció szempontjából. Tovább...

Magyarországon rendkívül ritka kóborló, a hazánkon átvonuló darucsapatokban figyelhető meg ritkán egy-egy példánya. A nálunk megjelenő madarak nem igényelnek a darvaktól eltérő védelmi intézkedéseket. A kukoricatarlókon megfelelő táplálékot, vizes területeinken nyugodt éjszakázóhelyet talál.

Élőhelye, költése:

Eurázsia sztyeppjein él a Dontól Mandzsúriáig, a telet Ázsia déli területein és Afrikában tölti. Tovább...

Legkisebb hazai fecskefajunk, mely szinte az egész északi földtekén megtalálható. Telepesen fészkel, sokszor több száz, de akár több ezer párból álló kolóniákat is kialakíthat. Rendszerint minden évben új költőüregekből álló telepeket létesít, hogy az előző évi fészkekben elszaporodott parazitákat elkerülje. Táplálékát a levegőben kapja el. Igen apró rovarokkal – levéltetvekkel, legyekkel, szúnyogokkal, kérészekkel – táplálkozik, melyek nem feltétlenül kötődnek a vízhez. Tovább...

Hazánkban rendszeres átvonuló, főleg az Alföldön. Leeresztett halastavakon, árasztásokon szikes tavakon, zátonyokon lehet megfigyelni tavaszi és őszi vonulása során. Európai állománya stabil, a hazánkban megjelenő egyedek halastavainkon és egyéb vizeink mentén megpihenhetnek. A partimadarak védelme érdekében tett természetvédelmi erőfeszítések ennek a fajnak is megfelelő körülményeket biztosítanak. Tovább...

Az afrikai természetfilmekből sokaknak ismerős lehet ez sárgásfehér színű gémféle, amint elefántok, zsiráfok és más nagytestű növényevők lábánál sétálgat és felkapdossa a felzavart rovarokat. Egyike Magyarország legújabb költőfajainak, első bizonyított költését 2011-ben dokumentálták a Hortobágy térségében. Ezt megelőzően is egyre gyakrabban és egyre nagyobb csapatokban figyelték meg nálunk. Tovább...

Magyarországon inváziós években jelenik meg rendszerint májusban, júniusban. Ilyenkor költése is előfordulhat. Többnyire seregélycsapatokkal vegyülve mozog. Elsősorban sáskákkal és más egyenesszárnyúakkal táplálkozik, valamint elfogyasztja a pókokat, bogarakat és a bagolylepkék hernyóit is. Vonuló, legjelentősebb telelőterülete India, de a Közel-Keleten és Észak-Afrika partvonalán is előfordul telente. Tovább...

A ritkább tengeri récék közé tartozik, de egyre több hazai adata van, főleg a téli időszakból. Ez valószínűleg nem a kóborló madarak számának növekedésének, hanem az aktívabb madarásztársadalomnak köszönhető. Főleg a Dunán és a Balatonon jelenik meg egyesével, esetleg kisebb csapatban. Európai állománya nő, de mivel alapvetően tengeri faj, a jövőben sem várható, hogy sokkal rendszeresebbé válik hazánkban. Tovább...

Rendszeres, de kisszámú fészkelő hazánkban. A nálunk költő párok száma az időjárástól függ, ha a kedvező vízállású területeket talál több pár telepszik meg. A sikeres költések biztosítása érdekében megfelelő vízborítású és növényzetű élőhelyek kialakítása létfontosságú. Speciális élőhelyei az elmúlt időszakban sajnos kedvezőtlen változásokon mentek keresztül. A költési idő végéig korlátozni kell a kaszálást, biztosítani kell a megfelelő vízszintet. Tovább...

Hazai szikes rétjeink, mocsárrétjeink egyetlen fészkelő cankófaja. A megtelepedésére alkalmas nedves élőhelyek kiszáradása, lecsapolása, nem megfelelő mértékű legeltetése okozza a faj visszaszorulását. Tavasszal és ősszel gyakori átvonuló, a hazai fészkelők sokszor már júliusban elhagyják az országot. A telet a mediterrán térségben, kisebb számban Afrikában töltik.

Élőhelye, költése:

Öt alfaja Eurázsia jelentős részén előfordul. Tovább...

Rendkívül ritka észak-amerikai kóborló Európában, első 1992-es hazai megfigyelése után egy évtizeddel ismét megfigyelték a Hortobágyon. Megjelenésére a jövőben is számíthatunk, mert ősszel sok elvetődött példánya eléri Nyugat-Európa tengerpartjait. Minden évben több megfigyelése van a Brit-szigeteken. Vonulása során Amerika déli területeire is eljut. Tovább...

Nevéből adódóan a nyílt kopár élőhelyeket kedvelő nagyobb testű hantmadárfajunk. elsősorban Ázsia nagy kiterjedésű pusztáin él. Hazánkban eddig három alkalommal észlelték, elsőként 2000 májusában a Csongrád megyei Zákányszéken. A nálunk gyakori hantmadárhoz rendkívül hasonló megjelenésű, előfordul, hogy tollazatuk alapján szinte lehetetlen az elkülönítésük. Rovarokkal táplálkozik, melyeket röptében és a talajon futva kap el. Tovább...

Egy nagy, hosszabb szárnyú, világos színű egerészölyvre hasonlít, kissé sasszerű, német neve is „sasölyv” jelentésű. Európai elterjedésének nyugati határárát Magyarországon éri el. Első hazai költését 1992-ben bizonyították a Hortobágyon, azóta kisszámú, de rendszeres fészkelő. Mivel nagyon kis egyedszámban él Magyarországon, a magányos egyedek nem mindig találnak párt fajtársaik közül, ilyenkor egerészölyvvel állnak párba. Tovább...

Ritka tavaszi és őszi átvonuló, illetve nyári kóborló. Megfigyelésére leginkább az Alföldön, azon belül főleg a Hortobágyon van esély. Mivel hazánk nem játszik jelentős szerepet vonulásában az itt megjelenő egyedek kíméletén túl nincs szükség speciális természetvédelmi feladatokra. 2003-ban sikerült meggyógyítani egy mérgezetten talált egyedét. Tovább...