A legnagyobb testű, országszetre gyakori nádiposzátánk. Méreténél fogva a számára megfelelő költőhelyekért csak fajtársaival kell versengenie, a többi rokon faj kisebb mérete miatt nem száll harcba vele a fészkelőterületekért. A fészekparazita kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara a nádas területeken. Tovább...

Szinte valamennyi magyarországi nádasban előfordul. Nyáron állati, télen növényi táplálékot fogyaszt. Vízhez kötődő rovarok, pókok, csigák, magvak képezik táplálékát. Tarlókon, szántóföldeken is gyakran megfigyelhetők kisebb-nagyobb áttelelő csapatai, amint gyommagvakat szedegetnek. Tovább...

Leggyakoribb tücsökmadárfajunk. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Táplálékát a víz felszínének közeléből szerzi, ezért szinte mindig alacsony magasságban repül, vagy a zsombékokon és a nád alsó részében mozog. Vonulási ideje jobban elhúzódik, mint a többi nádi énekesmadáré. Ez egyedi vedlési stratégiájának köszönhető. Tovább...

Rendszeres átvonuló és téli vendég, főleg a Dunán és más nagyobb vizeken. Megfigyelésére október és április között van a legnagyobb esély. Az elmúlt években rendszeresen vannak fészkelési adatai a Dunakanyarból. Megtelepedését elősegítheti, ha megfelelő méretű költőládákat helyeznek ki azokon a helyeken, ahol megfigyelnek átnyaraló vagy költő példányokat. Tovább...

Egész Európában, Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában megtalálható. Hazánkban a leggyakoribb harkályféle. A fák lombkoronájában lévő hernyókat, törzsön lévő rovarokat fogyasztja, de táplálékának részét képezik a hangyák is. Télen csonthéjas gyümölcsöket, makkot is fogyaszt, de az etetők környékén is rendszeresen feltűnik. Tovább...

Megjelenését tekintve sötétebb színű fülemüléhez hasonlít, de attól valamivel nagyobb és a vörös szín helyett a barna dominál tollazatában. Legkönnyebben éneke alapján különíthetjük el őket egymástól. Esetenként előfordul, hogy átfedő elterjedési területeken hibridizál is a két faj. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, ősszel bogyókat, főként a bodza bogyóit fogyasztja. Tovább...

Nedves mocsárréteinken, szikes legelőkön, az adott év vízviszonyainak függvényében költ. A mocsarak lecsapolása, a nedves rétek feltörése nem kedvezett a faj hazai állományának, de a természetvédelmi területek megfelelő kezelése hozzájárulhat nagyobb számú megtelepedéséhez. Vonuláskor, február és április, valamint augusztus és november között országszerte megfigyelhető, de legnagyobb csapatai az Alföldön jelennek meg. Tovább...

Hazánkban ritka kóborló, megfigyelésére a legnagyobb esély az őszi időszakban van, nagyobb folyóink, természetes- és mesterséges tavaink mentén. A telet többnyire a nyílt tengeren kóborolva tölti. Európai állománya helyenként növekszik.

Élőhelye, költése:

Eredetileg Izlandon, a Shetland- és a Feröer-szigeteken fészkelt, de fokozatosan terjed az észak-atlanti térségben. Telepesen költ, egyszerű fészkébe a tojó 1-2 tojást rak. Tovább...

A magyar természetvédelem címermadara, az 5 forintos érme hátulján is ez a faj látható. A kis kócsagtól méretén túl lassabb, méltóságteljesebb szárnycsapáú röpte, hosszabb lába, a lábszár és a csüd sárga színezete alapján lehet megkülönböztetni. Ujjai feketék, szemben a kis kócsag sárga ujjaival. A XIX. században egész Európában divat volt a kócsagtollas viselet. Nászruhájának dísztollai miatt szinte teljesen kipusztították a fajt Magyarországról. Tovább...

Magyarországon tömeges őszi és tavaszi átvonuló, legnagyobb számban az alföldi vizes élőhelyeken, de a Dunántúlon is jelentős számban figyelhető meg. Ősszel októberben érkeznek első nagyobb csapatai, majd a tél folyamán a legtöbbjük elhagyja hazánkat, tavasszal azonban újra átvonulnak Magyarországon. Enyhe teleken jelentős számban át is telelhet. Tovább...

A legnagyobb hazánkban előforduló gébicsfaj. Rendszeres és országszete gyakori téli vendég. Az utóbbi években kicsi, de stabil fészkelőállománya alakult ki Szatmár-Beregben. A tőlünk északabbra költő egyedek ősszel délebbre vonulva próbálják átvészelni a táplálékban szegényebb időszakot. Rágcsálókkal, gyíkokkal, énekesmadarakkal és nagyobb rovarokkal táplálkozik, melyeket leshelyéről gyors rárepüléssel kap el. Tovább...

A legnagyobb partimadár. Jellegzetes hangját sokszor hallatja, népi neve szélkiáltó. Magyarországon csak kis számban fészkel, turjánvidékeken, vizenyős réteken, lápokon költ. Jelentős számban vonul át az Alföldön február és április, valamint augusztus és november között. Átnyaraló és áttelelő madarak is akadnak. Hazai állományának védelme csak jellegzetes költőhelyei, a turjánosok védelmével biztosítható, ugyanez mondható el Európai populációjáról is, ami enyhe csökkenést mutat. Tovább...

Jóval kisebb számban vonul át hazánkon, mint a sárszalonka, mocsárréteken, árasztásokon, rizsföldeken, csapolásokon lehet megfigyelni az augusztus és október, valamint április és május közötti időszakban. Európában a sérülékeny fajok közé tartozik. Magyarországon ritkaságából kifolyólag nincs természetvédelmi jelentősége. A vizes élőhelyek általános védelme hozzájárulhat, hogy nagyobb mennyiségben pihenjen meg hazánkban. Tovább...

A Naumann-rigó nagy elterjedésű faj, Eurázsiában Közép-Szibériától keletre költ. Nyílt fás élőhelyeken a tundra és tajga határmezsgyéjén költ, fészkét fára rakja, amiben 3-5 tojásos fészekaljat nevel május-júniusban. Rovarevő, de ősszel/télen növényi táplálékot, különböző bogyókat is fogyaszt. Vonuló faj, költőterületéről dél-délkeleti irányba vonul és a telet Kínában és a környező országokban tölti. Európába ritka kóborló példányai jutnak el. Tovább...

Egyre gyakrabban kerül távcső elé Magyarországon, de nem valószínű, hogy ezek az egyedek természetes állományból származnak. Elterjedt díszmadár, jól szaporodik fogságban, szökött példányok rendszeresen előfordulnak hazánkban, sokszor városi környezetben is. Mivel nem őshonos madár, agresszív természete miatt pedig negatívan hathat a többi vízimadár állományára, nem kívánatos faj a hazai faunában. Tovább...

Ez a harkályfélék közé tartozó madár elképesztő kéregmintás tollazattal rendelkezik, sokszor még pár méterről is nehéz észrevenni. Ha veszélyben érzi magát, fejtollait felborzolja és nyakát kígyószerűen tekergeti. A nevét is innen kapta. Főként hangyákkal táplálkozik, melyeket a talajon vagy a fatörzsön szedeget össze. A nyelve hegyén lévő kis horgok is a hatékonyabb táplálékszerzést szolgálják. Vonuló, a telet Afrikában tölti. Tovább...

A házilúdfajták többségének őse. Neve arra utal, hogy nyáron, költési időben is megfigyelhető Magyarországon, szemben a többi vadlúddal, melyek nem költenek nálunk. Hazai állománya a sok évtizedes védelemnek és vadászati tilalomnak köszönhetően napjainkra jelentősen megerősödött, így újra vadászhatóvá tették. Ősszel a hazai állomány mellé északról érkeznek vendégek, a tél beálltával együtt vonulnak dél felé. Tovább...

Hazánkban a legritkábban előforduló halfarkasfaj, augusztus és szeptember hónapokban figyelték meg legtöbbször. Főleg nagyobb vízfelületek mentén lehet vele találkozni. A madarak többsége az Egyenlítőn túli tengereken telel. Európai állománya stabil, nálunk nincs komolyabb természetvédelmi jelentősége, speciális intézkedést nem igényel.

Élőhelye, költése:

Eurázsia és Amerika sarkvidéki, nedves tundrai területein költ. Tovább...

Karcsú, hosszú nyakú réce, mely csak kis számban fészkel szikes tavainkon. Átvonulóként sokkal jellemzőbb Magyarországon, tavasszal és ősszel egyaránt jelentős számban lehet megfigyelni, áttelelését is többször dokumentálták. Hazai állománya világállományához képest nem számottevő, Magyarországnak nincs kiemelt jelentősége a faj védelmében. A nálunk költő madarak főleg védett területeken telepszenek meg, ahol többnyire megfelelő körülményeket találnak. Tovább...

A XIX. században még költött a Nyírség, a Szatmári-Tiszahát, a Beregi- és a Szatmári-síkság nyíreseiben, egyike a hazánkból kipusztult madárfajoknak. Élőhelyének átalakulása, feldarabolódása miatt európai állománya többnyire csökken. Természetes visszatelepülésének esélye Magyarországon sajnos nagyon csekély. Tovább...