Korábban a Balkán-félsziget volt elterjedésének legészakibb területe, de költött Kis-Ázsiától egészen Irakig és Iránig is. Ma már hazánktól jóval északabbra is fészkel. Megjelenésével, elsősorban a lakott területeken és azok közvetlen közelében fokozatosan visszaszorult a nagy fakopács állománya. Jelenleg azonban ez a tendencia lassulni, megállni látszik. Tápláléka változatos, rovarok, pókok, növényi részek, gyümölcsök, csonthéjasok teszik ki ennek nagy részét. Tovább...

A többi hasonló méretű fakopáncstól eltérően nincs fehér vállfoltja, azonban háta teljesen fehér tollazatú. Kedveli a középhegységi, zavartalanabb élőhelyeket, patakvölgyeket. Főként olyan részeken találkozhatunk vele, ahol sok korhadt fát talál. Közeli rokonaihoz hasonlóan állandó madár, és területhűsége is igen nagy. Sokszor keresi táplálékát a föld közelében, fatuskókon, a kérget igen nagy területről lehántja. Tovább...

A legnagyobb testű hazai harkály. Állománya a természetközelibb erdőgazdálkodás hatására erősen növekszik. Táplálékát a fán lakó nagyobb hangyák, lárvák, pajorok, bogarak adják. A fa törzsén és a talajon egyaránt szokott táplálék után kutatni. Állandó madár meglehetősen nagy területhűség jellemzi. Tovább...

A zöld küllő közeli rokona, de nála jóval ritkább fajnak számít Magyarországon. Táplálékát főként hangyák képezik, de a fák kérge alatti rovarokat is elfogyasztja. Gyakran táplálkozik a talajon is. Télen kivájja a hangyabolyokat, hogy a megdermedt hangyákat megegye. A hideg idő beálltával magvakat is fogyaszt. Tovább...

A többi fakopáncshoz hasonlóan állandó madár. Kis termetének köszönhetően az egészen vékony ágakon is képes táplálkozni. Szinte egész Európában megtalálható. A fehérhátú fakopáncshoz hasonlóan neki sincsenek fehér vállfoltjai, de méretét tekintve jóval kisebb annál. Testnagysága nagyjából a verebekével azonos. Szinte az egész országban gyakorinak számít. Nyáron főként a lombkoronában lévő rovarokkal, lepkék hernyóival, levéltetvekkel, pókokkal, kétszárnyúakkal táplálkozik. Tovább...

Ritkább hazai harkályfajaink egyik legszebb tollazatú képviselője. Nászidőszakban a hím a többi fakopáncstól eltérően keveset dobol csőrével a fák törzsén. Inkább jellegzetes nyávogó hangját hallatja ilyenkor, melyet akár több száz méterről is hallani lehet. Hernyókat, levéltetveket, kétszárnyúakat, pókokat, bogarakat fogyaszt. Táplálékát főként a lombkoronából és a fa törzséről gyűjti, a talajon ritkán keresgél. Állandó madár, de télen kóborolhat. Tovább...

Egész Európában, Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában megtalálható. Hazánkban a leggyakoribb harkályféle. A fák lombkoronájában lévő hernyókat, törzsön lévő rovarokat fogyasztja, de táplálékának részét képezik a hangyák is. Télen csonthéjas gyümölcsöket, makkot is fogyaszt, de az etetők környékén is rendszeresen feltűnik. Tovább...

Ez a harkályfélék közé tartozó madár elképesztő kéregmintás tollazattal rendelkezik, sokszor még pár méterről is nehéz észrevenni. Ha veszélyben érzi magát, fejtollait felborzolja és nyakát kígyószerűen tekergeti. A nevét is innen kapta. Főként hangyákkal táplálkozik, melyeket a talajon vagy a fatörzsön szedeget össze. A nyelve hegyén lévő kis horgok is a hatékonyabb táplálékszerzést szolgálják. Vonuló, a telet Afrikában tölti. Tovább...

Gyakori harkályfélénk. Fő táplálékát a hangyák jelentik, de a fák kérge alatt megbújó más rovarokat és azok lárváit, bábjait is elfogyasztja. Rendszeresen keresgél a talajon is. A hideg idő beálltával gyümölcsöket és magvakat is eszik, de előszeretettel bontja ki a hangyabolyokat, melyekben hangyákat és lárvákat keres. Állandó madár, de télen kóborolhat. Tovább...