Európa ritkább énekesmadarai közé tartozik, hazánkban eddig mindössze 5 alkalommal fordult elő. A hantmadárhoz hasonló megjelenésű madár, e két faj tojóit sokszor nagyon nehéz elkülöníteni egymástól terepen. A hímeket jellegzetes fehér fejtetejük, valamint koromfekete hát- és szárnytollaik egyértelműen elhatárolják a hantmadártól. Főként rovarokkal táplálkozik, de pókokat is fogyaszt. Tovább...

A rozsdás csukhoz hasonló megjelenésű madár, de nincs fehér szemsávja és fehér faroktükre. Feje egyöntetű barna, melynek köszönhetően sötétebb habitusú a rozsdás csuknál. Territoriális viselkedésű, a hímek sokat énekelnek a revír kimagasló pontjain. Párba álláskor nászrepülésük is megfigyelhető. Igazi vártamadár: kimagasló pontokról lesi rovarokból, pókokból és más ízeltlábúakból álló zsákmányát. Ritkán apró termetű csigákat is eszik. Tovább...

A hazánkban fészkelő hantmadár közeli rokona. A két faj hímjeit kis gyakorlattal könnyen felismerhetjük, de a tojó madarak igen hasonlóak sokszor nagyon nehéz elkülöníteni őket egymástól. Tipikus költőhelyein gyakori madárnak számít. Hazánkban eddig 12 előfordulása ismert. Főként rovarevő, egyik kedvelt elesége a hangya, de pókokat is fogyaszt. Leginkább a talajon szerzi meg táplálékát, röptében csak ritkán zsákmányol. Tovább...

Életmódja és táplálkozása meglehetősen hasonlít a fekete rigóéhoz. Táplálékát elsősorban giliszták és csigák képezik, de hernyókat, lószúnyogokat és egyéb rovarokat is zsákmányol. Ősszel főként gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Tovább...

Az egyik legközismertebb és leggyakrabban szemünk elé kerülő énekesmadarunk, mely igen jól alkalmazkodott az ember jelenlétéhez. A hímek teljesen feketék, míg a tojók és a fiatalok barnás színezetűek. Költési időben kora hajnaltól, szinte még teljes sötétségben elkezdi hangos énekét. Lószúnyogokkal, gilisztákkal táplálkozik, melyeket főként a talajon kap el. A hidegebb idő beálltával fokozatosan áttér a bogyós termésekre (galagonya, vadrózsa, bodza), de gyümölcsöket is előszeretettel fogyaszt. Tovább...

Hazánkban kisszámú költőfaj középhegységeinkben, télen viszont nagy csapatokban telel Magyarországon. Tápláléka változatos, télen gyommagvakat, kökényt, galagonyát, csipkebogyót, borókát, vadszőlőt egyaránt fogyaszt. Magányosan szinte sosem mutatkozik. Tavasszal és nyáron a legfőbb tápláléka a földigiliszta, de rovarokkal és csigákkal is táplálkozik. Európai állománya stabil, tőlünk északabbra gyakori költőfajnak számít. Tovább...

Népi elnevezése alapján sokak által ismert énekesmadarunk. A versekben, népdalokban csalogányként említik, mely változatos és sokszínű énekére utal. Költési időszakban szinte egész éjjel hallhatjuk az éneklő hímek messzehangzó dalolását. Territoriális madár, a hímek a folyamatos énekléssel őrzik revírjüket. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel és apró csigákkal táplálkozik, melyeket a talajon kap el. Tovább...

Hazánkban sík- és dombvidéken, nyílt élőhelyeken mindenütt gyakori, de sehol sem tömeges elterjedésű madár. Erősen territoriális, a hímek sokszor verekedéssel űzik el a területükre betolakodókat. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel és csigákkal táplálkozik, melyeket a talajon, ritkábban alacsony magasságban, repülve kap el. Tovább...

Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori énekesmadarunk. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Ősszel, a vonulási időszakban a bodzabokrok bogyóit is fogyasztja. Rövidtávú vonuló, a mediterráneumban telel. Kora tavasszal, hóolvadás után rögtön megjelenik a Kárpát-medencében, de enyhébb teleken számos áttelelő példánya megfigyelhető. Tovább...

Nádi énekesmadaraink közül a legszebb tollazattal rendelkező faj, mely rejtett életmódja miatt ennek ellenére igen nehezen észrevehető. Előszeretettel keresgél a növényzet alsó részén, az avas nádban, amit költőhelyként is használ. Változatos énekébe sok más madárfaj strófáját beleszövi. Költési időszakban a növényzet csúcsán éneklő hímeket a legkönnyebb megfigyelni. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik, melyeket főleg a talajon kap el, néha azonban röptében is vadászik. Tovább...

Tipikus mediterrán faunaelem, melynek Magyarországon eddig egy előfordulása bizonyított. A megfigyelt hím példány hetekig a nagyharsányi Szársomlyón tartózkodott. Hazánk déli peremvidékén már érvényesülnek a mediterráneum időjárási viszonyai, nagy valószínűséggel ezért jelent meg ezen a területen a faj. Többnyire rovarokkal táplálkozik, de kisebb gyíkokat és bogyókat is elfogyaszt. Tovább...

Hazai és európai állománya az utóbbi években jelentősen csökkent. A fészekparazita kakukk egyik gazdamadara. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik, a fiókákat többnyire hernyókkal eteti. Ősszel, akárcsak a házi rozsdafarkú, rájár a bodzaborok bogyóira is. Vonuló, a telet Afrika trópusi részein tölti. Tovább...

Hazánkban korábban kis számban, de több helyen és rendszeresen költött, az utóbbi években azonban költőfajként gyakorlatilag eltűnt, és észleléseinek száma is rendkívül megfogyatkozott. Rovarokkal és apróbb gyíkokkal táplálkozik, de vonulási időben bogyós terméseket is fogyaszt. A telet Afrika trópusi részén tölti. Tovább...

Hazánkban szórványos költőfaj, vonuláskor és télen azonban gyakrabban találkozhatunk vele. Férgekkel, rovarokkal és puhatestűekkel táplálkozik, melyeket elsősorban a talajon zsákmányol. Télen legkedveltebb tápláléka a fagyöngy termése, de egyéb fák és bokrok bogyóit is szívesen fogyasztja. Részben vonuló. Tovább...

Megjelenését tekintve sötétebb színű fülemüléhez hasonlít, de attól valamivel nagyobb és a vörös szín helyett a barna dominál tollazatában. Legkönnyebben éneke alapján különíthetjük el őket egymástól. Esetenként előfordul, hogy átfedő elterjedési területeken hibridizál is a két faj. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, ősszel bogyókat, főként a bodza bogyóit fogyasztja. Tovább...

A Naumann-rigó nagy elterjedésű faj, Eurázsiában Közép-Szibériától keletre költ. Nyílt fás élőhelyeken a tundra és tajga határmezsgyéjén költ, fészkét fára rakja, amiben 3-5 tojásos fészekaljat nevel május-júniusban. Rovarevő, de ősszel/télen növényi táplálékot, különböző bogyókat is fogyaszt. Vonuló faj, költőterületéről dél-délkeleti irányba vonul és a telet Kínában és a környező országokban tölti. Európába ritka kóborló példányai jutnak el. Tovább...

A fekete rigóhoz hasonló megjelenésű madár, de a hímek begyén lévő fehér félhold alakú mintázat, valamint tollainak pikkelyszerű fehér szegései alapján attól könnyen elkülöníthető. Hazánkban igen kis számban, de rendszeresen átvonul. Leginkább márciusban és az októberben találkozhatunk vele.

Élőhelye, költése:

Tipikus hegyvidéki fészkelő. Európa szinte összes magashegységi fenyvesében, bozótos, borókás élőhelyén költ, de sehol sem nagy számban. Tovább...

Nevéből adódóan a nyílt kopár élőhelyeket kedvelő nagyobb testű hantmadárfajunk. elsősorban Ázsia nagy kiterjedésű pusztáin él. Hazánkban eddig három alkalommal észlelték, elsőként 2000 májusában a Csongrád megyei Zákányszéken. A nálunk gyakori hantmadárhoz rendkívül hasonló megjelenésű, előfordul, hogy tollazatuk alapján szinte lehetetlen az elkülönítésük. Rovarokkal táplálkozik, melyeket röptében és a talajon futva kap el. Tovább...

Hasonló megjelenésű a cigánycsukhoz, de feltűnő fehér szemsávja és fehér faroktükre elkülöníti attól. Territoriális madár, a hímek fák, bokrok, kórók csúcsán énekelve csalogatják magukhoz a tojót, és őrzik a revírt. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősszel bogyókat is fogyaszt. Hosszútávú vonuló, a telet Afrika déli részén tölti, hozzánk áprilisban érkeznek meg első példányai. Tovább...

Igen ritka kóborló kontinensünkön, Magyarországon csupán egyetlen előfordulása ismert 1991-ből a Hortobágyról. Főként rovarokkal táplálkozik, de férgeket, apró gyíkokat, pókokat és magvakat is fogyaszt, melyeket többnyire a talajon kap el. Vonuló, a telet költőhelyétől valamelyest délebbre tölti. Az őszi diszperziós mozgásnak köszönhetően Nyugat-Európában, de olykor még Skandináviában is feltűnhet. Tovább...

Alkatában, méretében és színezetében is nagyon hasonlít az énekes rigóra, de feltűnő, világos szemsávja és vöröses színű hónaljtollai alapján attól könnyen elkülöníthető. Táplálkozási szokásai is a többi rigóhoz hasonlítanak. Költőhelyén gilisztákat, rovarokat és pókokat fogyaszt, ősztől pedig fokozatosan átáll a növényi táplálékra. Ilyenkor főként bogyókat eszik. Nagyobb, homogén csapatban hazánkban ritkán fordul elő, inkább magányosan, vagy fenyőrigókhoz csapódva látni. Tovább...

Elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Tovább...