Mindössze két hazai előfordulása ismert, mindkét példánya tavasszal került elő. Rejtett életmódú madár, többnyire sűrű bokrosokban tartózkodik. Rovarokkal, pókokkal és bogyókkal is táplálkozik. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti.

Élőhelye, költése:

Elterjedési területe Dél-Európára, valamint Északnyugat-Afrikára korlátozódik. Változatos élőhelyeken fordul elő, kedveli a víz közelségét, valamint a sűrű bokros területeket. Tovább...

Leggyakoribb poszátafajunk. Könnyedén alkalmazkodik a degradáltabb élőhelyekhez és az ember közelségéhez egyaránt. Régebbi neve barátka, mely kis testméretére és a hím fekete színű sapkájára utal. A tojók és fiatalok fejteteje rozsdabarna. Rövidtávú vonuló, egyes példányai megfelelő táplálék megléte esetén át is telelnek. Rovarokkal, pókokkal, csigákkal táplálkozik, de a hideg idő beálltával gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Ősszel leggyakrabban a fekete bodza termését fogyasztja. Tovább...

A vastagcsőrű füzikéhez hasonló megjelenésű madár, de csőre nem olyan erőteljes, szemsávja pedig nem annyira kifejezett. Magyarországon 2002 óta néhány alkalommal került elő. Rovarokat fogyaszt, ennek megfelelően vonuló. A telet Délkelet-Ázsiában és Észak-Amerika déli részén tölti.

Élőhelye, költése:

A szibériai, valamint az alaszkai tajgán fészkel. Európában kóborló példányaival találkozhatunk. Tovább...

Hazánk egyik legritkább költőfaja, de az elmúlt években egyre több előfordulása ismert. A legtöbb észlelése gyűrűzéshez kötődik, elsősorban nádas élőhelyeken felállított függönyhálókból került elő. Főként rovarokkal táplálkozik, ezen kívül pókokat, gilisztákat, csigákat is fogyaszt. Télen, megfelelő mennyiségű állati táplálék hiányában apró magvakat is eszik. Általában alacsony magasságban, legtöbbször rejtve mozog, táplálékát is alacsonyan repülve, vagy a talajon szerzi meg. Tovább...

A nádi tücsökmadárhoz hasonló megjelenésű madár, attól leginkább csíkozott melléről lehet elkülöníteni. Territoriális madár, a hímek jellegzetes, lüktető pirregéssel őrzik revírjüket. Európában terjeszkedőben lévő faj. Rovarokkal, főként azok hernyóival és pókokkal táplálkozik. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában tölti.

Élőhelye, költése:

Közép-, Kelet- és Észak-Európában, valamint Ázsiában fészkel. Tovább...

Mindössze két hazai előfordulása ismert. Kifejlett rovarokkal, valamint hernyókkal táplálkozik, de elfogyasztja a pókokat, apró csigákat is, emellett megfigyeltek már szedret és ribiszkét csipegető egyedeket is. Vonuló, sokszor már nyár közepén elkezdődik vándorlásuk Afrika Szaharán túli részére. Jellegzetes szemgyűrűjéről és sárgászöld színű felső farokfedőjéről könnyen felismerhető. Tovább...

Territoriális viselkedésű, tipikus nádi énekesmadár. A fészekparazita kakukk egyik gyakori gazdamadara. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vízhez kötődő apró rovarokat, pókokat fogyaszt. Kedvelt táplálékai a levéltetvek, kabócák, szúnyogok, árvaszúnyogok. A vizes élőhelyek védelmével állománya megőrizhető.

Élőhelye, költése:

Európa nagy részén, Észak-Afrikában, Kis- és Közép-Ázsiában fészkel. Tovább...

Hazai állománya Európában az egyik legjelentősebb volt, de 2009-ben már nem ismertünk költőpárokat. Világállományának legnagyobb része Ázsiában költ. Ízeltlábúakkal táplálkozik, szöcskéket, böglyöket, poloskákat, lepkéket, szitakötőket, pókokat fogyaszt.

Élőhelye, költése:

Eurázsiai elterjedésű faj. A múlt században világállománya jelentősen megfogyatkozott. Tovább...

Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori füzikefaj. A talajon fészkel, de a táplálékául szolgáló rovarokat, hernyókat, pókokat a fák lombkoronájában, a levelekről szedegeti össze. Rövidtávú vonuló, a Földközi-tenger partvidékére vonul, de egyes példányai enyhébb teleken át is telelhetnek. Tovább...

A cserregő nádiposzátához nagyon hasonló megjelenésű madár, attól legkönnyebben éneke alapján lehet megkülönböztetni. Későn, legtöbbször májusban érkezik és a nyár végével már el is vonul afrikai telelőhelyére. Többnyire vízhez, vagy nedves élőhelyhez kötődő rovarokkal táplálkozik. Tovább...

Gyakori füzikefajunk, bár nagyobb számban tavaszi és őszi vonulása során találkozhatunk vele. Elsősorban a lombkorona szintben szedegeti össze apró rovarokból, hernyókból, pókokból álló táplálékát, de néha a talajszinten is szedeget. Meglehetősen hasonlít a csilpcsalpfüzikére, de tollazata sárgásabb zöld, lába pedig nem fekete, hanem világos színű. Tovább...

Leggyakoribb nádi énekesmadarunk, az egész országban általánosan elterjedt. Territoriális faj. A hím revírjének kimagasló pontjain reszelős éneklésével jelzi területét. Vízhez kötődő pókokkal, rovarokkal, hernyókkal, lárvákkal táplálkozik. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vonuláskor növényi táplálékokat, főleg kisebb bogyós terméseket is fogyaszt. Tovább...

A nádiposzáták családjába tartozik, de a többi rokon fajtól elérően rövidtávú vonuló. A legkorábban visszatérő nádiposzátánk, és a legkésőbb vonul el hazánkból. A telet a mediterráneum édes illetve brakkvizes nádasaiban tölti. Hazai állományát veszélyezteti az öreg nádasok, gyékényesek aratása, a mocsarak szétdarabolódása, feltöltődése. Nevét énekének fülemüleszerű kezdőstrófájáról kapta. Tovább...

A múlt század elején kezdett terjeszkedni a Balkán-félszigetről északi irányba. Magyarországon először az 1950-es évek végén jelent meg. Táplálékát a lombkoronában előforduló rovarok adják. Az egyik legkésőbb érkező és legkorábban elvonuló madarunk. A telet Afrikában, a Szaharán túl tölti.

Élőhelye, költése:

Ritka hazai gezefajunk, melynek hazánk a legészakabbi elterjedési területe. Tovább...

A vándorfüzikéhez nagyon hasonló, de kissé halványabb megjelenésű madár. 1994 óta tekintik önálló fajnak. Európában rendkívül ritka, hazánkban mindössze két példánya fordult elő bizonyítottan. Rovarokkal táplálkozik. Vonuló, a telet Indiában tölti.

Élőhelye, költése:

Közép-Ázsia hegységeiben fészkel. Főként nyíltabb erdőkben, bokrosokban telepszik meg. Tovább...

Legnagyobb poszátafélénk, mely Magyarországon széles körben elterjedt, de sehol sem gyakori. Nevét jellegzetes keresztsávos mell- és hasmintázatáról kapta. Hazánkban sokszor a tövisszúró gébiccsel azonos élőhelyen fordul elő. Nem ritka az sem, hogy azonos bokron fészkelnek. Elsősorban rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de esetenként gyümölcsök, főként a fekete bodza bogyói is megtalálhatóak étlapján. Tovább...

Eurázsiai elterjedésű madár. Közeli rokonához, a halvány gezéhez hasonlóan az egyik legkésőbb érkező, és legkorábban elvonuló madarunk. A lombkoronában található hernyókkal, lepkékkel, pókokkal és kétszárnyúakkal táplálkozik, de gyümölcsöket is fogyaszt. Territoriális madár. Tovább...

Óvatos, félénk madár, nem könnyű közelről megfigyelni. Hazai állománya az utóbbi évtizedekben megfogyatkozott, ma már nem számít gyakori fészkelőnek. Rovarokból és pókokból álló tápláléka után a lombok között kutat, de gyakran szerepelnek étlapján apró csigák is. Zöldes-barnás tollazata miatt könnyedén elrejtőzik a sűrű növényzetben, de ebben az esetben elárulhatja igen szép és változatos éneke. Nagyméretű poszátafajunk, testnagysága kis híján eléri a karvalyposzátáét. Tovább...

Tollazatában a nálunk hasonlóan ritka vonuló vándorfüzikéhez hasonló, de sárga farcsíkja és fejtetőcsíkja alapján könnyen elkülöníthető közeli rokonától. Magyarországon eddig 9 bizonyított előfordulása volt, melyek többségét gyűrűzőtáborokban fogták és jelölték. Rovarokkal táplálkozik. Vonuló, a telet Délkelet-Ázsiában tölti, de kóborló egyedei minden évben feltűnnek Európában. Tovább...

Legkisebb hazai poszátafajunk. Egyszínű szürkés-kékes árnyalatú tollazatától élesen elüt fehér torokfoltja. Rovarokkal, elsősorban lepkehernyókkal, levéltetvekkel táplálkozik, de a pókokat is fog. Sokszor keresgél a lombkoronaszint magasabban fekvő régióiban, de legtöbbször alacsonyan figyelhetjük meg. Monoton éneke gyorsan elárulja jelenlétét, de a növényzetben még így is nehéz észrevenni. Az őszi vonulás során meglehetősen halk, ilyenkor alig-alig kerül a madarászok szeme elé. Tovább...

Hazánkban ritka kóborló, mindössze négy előfordulása ismert. Jellegzetes élőhelyein azonban gyakori madárnak számít. A hazai poszátákhoz hasonlóan elsősorban hernyókkal, lepkékkel, szöcskékkel, sáskákkal, pókokkal táplálkozik, ősztől azonban bogyókat és magvakat is fogyaszt. Az állomány nagy része állandó, de kóborlásai során akár Észak-Európába is elvetődhet. Kontinensünk állománya stabilnak mondható. Jellegzetes kerregő hangja akkor is elárulja jelenlétét, ha nem látjuk. Tovább...

A többi hazánkban előforduló poszátától legkönnyebben rozsdás szegélyű szárnytollai alapján különíthetjük el. Táplálékát főként lepkehernyók és pókok alkotják, melyeket gyakran a magas fű között, a talajon keres. Nyár végén a fekete bodza bogyóit is elfogyasztja. Vonuló, Afrika Szaharán túli részén telel. Tovább...

A legnagyobb testű, országszetre gyakori nádiposzátánk. Méreténél fogva a számára megfelelő költőhelyekért csak fajtársaival kell versengenie, a többi rokon faj kisebb mérete miatt nem száll harcba vele a fészkelőterületekért. A fészekparazita kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara a nádas területeken. Tovább...

Leggyakoribb tücsökmadárfajunk. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Táplálékát a víz felszínének közeléből szerzi, ezért szinte mindig alacsony magasságban repül, vagy a zsombékokon és a nád alsó részében mozog. Vonulási ideje jobban elhúzódik, mint a többi nádi énekesmadáré. Ez egyedi vedlési stratégiájának köszönhető. Tovább...

Rejtett életmódú, territoriális madár. A nádi tücsökmadárhoz hasonlóan alacsonyan mozog, sokszor csak jellegzetes pergő éneke utal jelenlétére. Terjeszkedőben lévő faj. Rovarokkal, pókokkal, apró puhatestűekkel táplálkozik. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti.

Élőhelye, költése:

Eurázsiai elterjedésű énekesmadár. Tovább...

Európa ritkább nádiposzátái közé tartozik, mindössze 15 hazai előfordulása ismert, melyek többsége eltévedt vonuló madár volt. Megfelelő élőhelyen nagyon nagy egyedszámban képes megtelepedni. Apró rovarokkal, pókokkal táplálkozik, melyeket rendszerint alacsony magasságban fog el. Tovább...

A tüzesfejű királykával együtt a legkisebb hazánkban előforduló madárfaj. Tömege sokszor még az 5 grammot sem éri el. Rovarevő. Rövidtávú vonuló, de bizonyos populációk egész télen kitartanak a költőhelyükön. Az áttelelő példányok még a zord hónapok idején is pókokat és rovarmaradványokat fogyasztanak. Ennek oka, hogy finom, vékony csőrük nem alkalmas a magok felcsipegetésére, megtörésére. Ilyenkor a sűrű fenyvesekbe behúzódó rovarokat keresik meg. Tovább...

A legvilágosabb színű füzikefajunk feltűnő citromsárga szemöldöksávval. Rovarevő. A fiókákat puhább rovarokkal, hernyókkal táplálják, melyeket a lombkoronaszintben szedegetnek össze. Vonuló, a telet Közép-Afrikában tölti. A hazánkban fészkelő füzikéink közül a legkésőbb érkezik meg és általában a legkorábban vonul el. Jellemzően április és szeptember hónapok között figyelhető meg. Fokozatosan felgyorsuló énekéről könnyen felismerhető. Tovább...

Kisméretű poligám életmódú, barna színű énekesmadár. Hazánkban egyszer fordult elő 2006 júliusában az izsáki Kolon-tavon. A madarakkal foglakozó taxonómusok számos alfaját különítették el. Nászrepülése jellegzetes, hullámzó, mely közben folyamatosan hallatja jellegzetes, messze hangzó énekét. Rovarokkal táplálkozik. Tovább...

A sárgafejű királykával együtt a legkisebb hazánkban előforduló madár, közeli rokonától leginkább fehér szemsávja és a felette húzódó fekete szemöldöksávja különíti el. Tömege mindössze 5 gramm körül van. Hazánkban ritka költőfajnak, és szórványos vonulónak számít. Apró rovarokkal, hernyókkal és pókokkal táplálkozik. A tőlünk északabbra költő populációk vonulók. Tovább...

Hazánk ritka kóborlója e kistermetű énekesmadár, magyarországi előfordulásainak száma nem éri el a húszat. Rovarokkal és lárváikkal, valamint pókokkal, apró rákokkal és csigákkal is táplálkozik, melyeket a fák, bokrok levelein vagy a talajos szed össze. Vonuló, az Európába is eljutó példányok valószínűleg Szibériában költenek, és az őszi kóborlásuk során jutnak el költőhelyüktől lényegesen nyugatabbra, így Magyarországra is. Tovább...

Eddig néhány magyarországi előfordulása ismert csak, ezek is elsősorban gyűrűzés során kerültek kézre az őszi időszakban. Rovarokkal táplálkozik. Vonuló, ősszel Délkelet-Ázsiába vándorol, de időnként Európába is elvetődnek kóborló példányai. Ennek során gyakorlatilag bárhol felbukkanhat, ahol sűrű aljnövényzetet, vagy bokrosokat talál.

Élőhelye, költése:

A szibériai tajgán fészkel. Tovább...