Impozáns, lepkeszerűen repülő hegyvidéki madár. Rovarokkal, csigákkal, pókokkal táplálkozik. Vonuló, a telet költőhelyéhez képest alacsonyabb tengerszint feletti területeken tölti. Hazánkban igen kis számban, de minden évben előfordul, viszont csak meghatározott helyeken számíthatunk megjelenésére késő ősztől kora tavaszig. Sziklafalak, felhagyott kőfejtők, bányák, várak, romok falát keresi fel, a talajra sosem száll le. Tovább...

Halak kifogására specializálódott ragadozómadár. Hazánkban tavasszal és ősszel rendszeres átvonuló. Időnként át is nyaral Magyarországon, sőt költési kísérletei is voltak a közelmúltban, ami megerősödő európai állományával van összefüggésben. Nálunk elsősorban vizes élőhelyeinken, főleg halastavainkon figyelhetők meg magános példányai. Az átvonuló példányokra a legnagyobb veszélyt a középfeszültségű vezetékek jelentik. Tovább...

Ritka tavaszi és őszi átvonuló, legtöbbször magányos példányait lehet megfigyelni. Főleg a tiszántúli halastavakról származnak adatai, ahol sokszor csapolásokon kerül elő esti sirálybehúzásokon. Költőhelyén állományának megmaradása biztosítottnak látszik. Tovább...

Egyre gyakrabban kerül szem elé hazánkban, főleg fogságból szökött madarakat lehet megfigyelni, de Nyugat-Európában önfenntartó, terjeszkedő állománya alakult ki, ebből származó példányok is előfordulhatnak a Kárpát-medencében. Tovább...

A múlt század elején kezdett terjeszkedni a Balkán-félszigetről északi irányba. Magyarországon először az 1950-es évek végén jelent meg. Táplálékát a lombkoronában előforduló rovarok adják. Az egyik legkésőbb érkező és legkorábban elvonuló madarunk. A telet Afrikában, a Szaharán túl tölti.

Élőhelye, költése:

Ritka hazai gezefajunk, melynek hazánk a legészakabbi elterjedési területe. Tovább...

Hazánkban mindössze egy alkalommal fordult elő bizonyítottan. Rokonaihoz hasonlóan repülő rovarokkal, levegőben sodródó pókokkal táplálkozik, utóbbiakat alacsony magasságban, a földtől 1-2 méterre kapja el. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti.

Élőhelye, költése:

Mediterrán elterjedésű faj. Tovább...

A zöld küllő közeli rokona, de nála jóval ritkább fajnak számít Magyarországon. Táplálékát főként hangyák képezik, de a fák kérge alatti rovarokat is elfogyasztja. Gyakran táplálkozik a talajon is. Télen kivájja a hangyabolyokat, hogy a megdermedt hangyákat megegye. A hideg idő beálltával magvakat is fogyaszt. Tovább...

A három nagyon hasonló faj közül (fakó-, kékes-, hamvas rétihéja) csak ez a faj költ Magyarországon is. A hazai állomány nem túl nagy, s évről évre kis mértékben ingadozik. A magyar természetvédelem fontos feladata a nedves rétek védetté nyilvánítása, az ottani gazdálkodás szabályozása, az ott fészkelő madarak igényeinek figyelembevételével. Tovább...

Hazánkban sík- és dombvidéken, nyílt élőhelyeken mindenütt gyakori, de sehol sem tömeges elterjedésű madár. Erősen territoriális, a hímek sokszor verekedéssel űzik el a területükre betolakodókat. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel és csigákkal táplálkozik, melyeket a talajon, ritkábban alacsony magasságban, repülve kap el. Tovább...

Ez a tyúkalakúakra emlékeztető madár a modern mezőgazdaság egyik nagy vesztese, állománya egész Európában csökken. Rejtőzködő életmódja miatt legtöbbször csak jellegzetes recsegő hangja árulkodik jelenlétéről. Legnagyobb számban a Bodrogközben és a Szatmár-Beregben költ. Tovább...

Rendkívül ritka kóborló, mindössze két hitelesített megfigyelése van hazánk területéről, megjelenésére a jövőben is lehet számítani. Európai állománya stabil, hazánkban természetvédelmi jelentősége nincs, tipikus élőhelyei hiányoznak Magyarország területéről. Tovább...

Kicsi, de jellegzetes fekete tollbóbitájáról kapta magyar nevét ez a többi hazai pacsirtánál dekoratívabb tollazattal rendelkező faj. Nyáron az állati eredetű táplálékok (rovarok, csigák, férgek) dominálnak táplálkozásában, míg télen gyommagvakat, rovarok maradványait, pókokat fogyaszt. Tovább...

Rendszeres átvonuló, a Hortobágyon található egyetlen tradicionális pihenő és vedlőhelye. A kiégett, túllegeltetett szikes pusztai növényzet habitusában a lilék költőhelyére emlékeztet, ezért fordul elő nálunk csak szórványos és speciális élőhelyeken. Leginkább ősszel, augusztus és november között lehet megfigyelni, tavaszi vonuláson ritka. Tovább...

A Kárpát-medencében a leggyakoribb partfutó, hazánkban rendszeres nagyszámú tavaszi és őszi átvonuló. Lecsapolt halastavakon, szikes tavakon, elöntéseken és zátonyokon lehet megfigyelni akár ezres csapatait. Időnként kisebb csapatai át is nyaralnak. Európai állományát sérülékenynek tartják. Az átvonuló madarak hazánkban megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyeket találnak, védelmük külön intézkedést nem igényel. Tovább...

Magyarországon eddig egy alkalommal fordult elő. Havasi növények apró magvait és apró ízeltlábúakat fogyaszt. Állandó madár, de egyes európai populációi rövidtávú vonulók, illetve kóborolhat. Európai élőhelyein állománya stabilnak mondható.

Élőhelye, költése:

Közép- és Dél-Európa, valamint Ázsia jónéhány hegyvidéki területén előfordul. Tovább...

Hazánkban nem költ, de jelentős számban vonul át ősszel és tavasszal, illetve áttelelő egyedei is előfordulnak. Magyarországon elsősorban a vizes élőhelyeket, tavakat, szikes tavakat, csatornapartokat, folyópartokat keresi fel, de síkvidéki szántóföldeken, legelőkön is előfordul. Táplálékát a többi pityerhez hasonlóan a talajszinten szerzi meg. Rovarokat, pókokat, csigákat, gyűrűs férgeket fogyaszt. Tovább...

Négy alkalommal figyelték meg Magyarországon. Életmódjából adódóan kizárólag a levegőben előforduló ízeltlábúakkal (legyek, szúnyogok, hártyásszárnyúak, méhek, lepkék, bogarak, sáskák, szitakötők, pókok) táplálkozik. Tovább...

Magashegységek sziklás területein költő, meglehetősen bizalmas madarunk, mely akár 1-2 méterre is bevárja az embert. A nyári időszakban rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik, télen apró gyommagvakat, terméseket fogyaszt. Vonuló, ősszel költőhelyéhez képest alacsonyabban fekvő, de ahhoz hasonló területekre húzódik. Tovább...

Magyarországon rendkívül ritka, mindössze egy alkalommal fordult elő hazánkban, 1928-ban. Európai állománya csökken, a jövőben hazai előfordulása mégsem zárható ki. Ritkasága miatt nálunk természetvédelmi jelentősége nincs. Állandó madár, de kóborló példányok sokfelé előfordulhatnak a kontinensen, akár fészkelőhelyüktől távolabb is. Előszeretettel siklik, vitorlázik a kopár szeles hegyoldalak felett, ahol kihasználja légáramlás felhajtóerejét. Így kisebb energiabefektetéssel képes repülni. Tovább...

Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori énekesmadarunk. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Ősszel, a vonulási időszakban a bodzabokrok bogyóit is fogyasztja. Rövidtávú vonuló, a mediterráneumban telel. Kora tavasszal, hóolvadás után rögtön megjelenik a Kárpát-medencében, de enyhébb teleken számos áttelelő példánya megfigyelhető. Tovább...

Egyik leggyakoribb madarunk, mely a szövőmadarak közeli rokona. Nyugat-Európában jelentősen megfogyatkozott az állománya, egyes területekről már el is tűnt. Kedveli az ember közelségét. Hazánkban még általánosan elterjedt. Táplálkozása változatos. A fiókák több állati eredetű élelmet, főleg rovarokat fogyasztanak, míg az öreg madaraknál a növényi táplálékok vannak túlsúlyban. Tovább...

Hazánk középhegységeinek gyors folyású, tiszta vizű patakjai mentén sok helyen, de kis számban költ. Táplálékát főként vízhez kötődő rovarok alkotják, de csigákat is fogyaszt. Vonuló, télen alacsonyabb területekre húzódik. A vonulási időszakban megnő hazai megfigyeléseinek száma, ilyenkor gyakran alföldi területeken is feltűnik, de a tél nagy részét be nem fagyó folyók, patakok, tavak partján tölti. Tovább...

A rövidkarmú fakusztól legkönnyebben énekhangja alapján különíthetjük el, a tollazati különbségek nagyon kicsik és sokszor átfedést mutatnak a két faj között. Szinte kizárólag a fák törzsén mozog. Táplálékát is ott szerzi, ami apró rovarokból – pattanóbogarak, hangyák, levélbogarak, poloskák – és pókokból áll. Faroktollai erősek, melyek a fa törzsén való támaszkodásnál segítik. Tovább...

Ősszel és tavasszal rendszeresen átvonul Magyarországon, kis számban át is telel. Legtöbbször kisebb csapatait lehet megfigyelni, sokszor más récék társaságában. A Balatonon és a Dunán időnként nagyobb csoportosulásai is megjelennek, ezek a madarak a fajra jellemző tengerparti vonulás helyett a nagyobb folyók mentén vándorolnak. Tovább...

Igazi erdei ragadozó, merész madár, akár nála nagyobb állatokat is elejt. Ezt használják ki a solymászok is, mivel megfelelő idomítással kiváló vadászmadár nevelhető belőle, az erre a célra tartott madarak beszerzése és tartása természetesen engedélyhez kötött. A tojók jelentősen nagyobbak a hímeknél. A ragadozómadarak közül ennek a fajnak a legellentmondásosabb a megítélése a vadászok részéről. Tovább...

Mediterrán elterjedésű, Európa-szerte csökkenő állományú, ritka sasfaj. Egy hitelesített megfigyelési adata van Magyarországról, 1906-ból, Kajtorszentivánról, a bizonyítópéldány sajnos 1945-ben megsemmisült. Közepes méretű sas, amely állandó, költőhelyéhez ragaszkodik, a fiatalok is csak kis távolságokat tesznek meg. Tovább...

Magyarországon szórványos tavasszal és ősszel, de szinte az év bármelyik hónapjában találkozhatunk vele tavak, folyók partján, szántóföldeken. Mindenevő, vízen, szárazföldön is vadászik, úszva vagy röptéből a vízre zuhanva szerzi meg zsákmányát. Halat, rovarokat, férgeket, kisemlősöket, madártojást, fiókákat, egyéb tengeri állatokat fogyaszt, valamint hulladékot és dögöt. Állománya Skandináviában csökken, Európa más részén növekszik. Tovább...

A vándorfüzikéhez nagyon hasonló, de kissé halványabb megjelenésű madár. 1994 óta tekintik önálló fajnak. Európában rendkívül ritka, hazánkban mindössze két példánya fordult elő bizonyítottan. Rovarokkal táplálkozik. Vonuló, a telet Indiában tölti.

Élőhelye, költése:

Közép-Ázsia hegységeiben fészkel. Főként nyíltabb erdőkben, bokrosokban telepszik meg. Tovább...

Az északi sarkvidéken előforduló, nagytermetű cirkumpoláris elterjedésű bagolyfaj. A Magyarországra is eljutó példányok valószínűleg fiatal kóborlók, vagy az északi területek táplálékszegény időszakában délebbre kényszerülő madarak. Tovább...

A legnagyobb európai varjúféle. A múlt század elején nagyon lecsökkent a hazai költőpárok száma, de mostanra állománya stabilizálódott, sőt növekszik. A vadászok részéről felmerült az igény állományának szabályozására feltételezett károkozása miatt, de mivel még mindig viszonylag kis számban fészkel hazánkban, ezt a természetvédelem még nem látja indokoltnak. Tovább...

A telet kisebb-nagyobb csapatokban, költőhelyétől sokszor igen távol tölti, pl. tengerpartokon, Előfordul hazánkban is, de csak szórványos téli vendégnek számít. Magyarországon a szikes pusztákat részesíti előnyben telelése során, ahol gyommagvakat fogyaszt. Előfordulnak telelő egyedei a vizesebb élőhelyeken is, mint például a Kis-Balatonnál vagy a Duna mentén. Tovább...

Rendkívül ritka amerikai kóborló, mindössze három alkalommal észlelték Magyarországon, Európa többi részén is ritka. Nagyon nehéz elkülöníteni a közeli rokon rövidcsőrű cankógodától, aminek még nincs hazai adata. Tovább...

Amerikai kóborló, Magyarországon egy alkalommal figyelték meg 2007-ben, Nagyiván határában. Más észak-amerikai kóborlókhoz hasonlóan olyan kis számban jelentkezik hazánkban, hogy természetvédelmi szempontból nem jelentős faj Magyarországon.

Élőhelye, költése:

Észak-Amerika nyílt préri területein költ, télre Dél-Amerikába vonul. Kisebb kolóniákban fészkel, a tojó négy tojást rak. Tovább...