A leggyakoribb hazai szerkőfaj. Telepesen költ növényzettel benőtt szikes tavakon, mocsarakban, holtágakban. Jellegzetes hangjáról már messziről felismerhető. A telet Afrikában és a Közel-Keleten tölti.

Élőhelye, költése:

A három hazánkban is előforduló szerkőfaj közül a fattyúszerkő igényli a legmélyebb vizeket fészkelőhelyén. Fészkét a vízen úszó növényzetre, kolokánra, vidrakeserűfűre, tavi rózsára, tündérfátyolra, úszó békaszőlőre építi. Tovább...

Eurázsiai elterjedésű faj, legnagyobb európai állománya hazánkban él. Nálunk rendszeres fészkelő, de állománya évről-évre erősen ingadozó, mely leginkább az adott év csapadékviszonyaitól függ. Tápláléka vízhez kötődő gerinctelen állatokból áll, melyeket a víz fölött, esetleg a víz felszínén szedeget össze, de a víz alá sosem bukik. Főként rovarokat, azok lárváit, csigákat, ebihalakat fogyaszt. Tovább...

Hazánkban rendszeres, de kisszámú kóborló, leginkább a késő tavaszi és a nyári időszakban találkozhatunk vele, két alkalommal azonban már költését is leírták. Főként repülő rovarokkal táplálkozik, de békákat, kisebb rágcsálókat is elfogyaszt. Vonuló, a telet Afrikában tölti.

Élőhelye, költése:

Az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen előforduló, kozmopolita faj, melynek hat alfaját különítik el. Tovább...

Kifejezetten tengerparti madár, mely hazánkban az egyik legritkábban előforduló csérféle. Leginkább szikes tavaknál, lecsapolt halastavak medrében, a Dunánál vagy a Balatonnál tűnhetnek fel magányosan vagy kisebb csapatokban. 2011-ben egy kisebb inváziója volt a Dunán a tavaszi vonulás során, többször megfigyeltek a budapesti Duna szakaszon 1-5 példányt. Apró halakkal, ízeltlábúakkal táplálkozik. Európai állománya csökken. Tovább...

A legkisebb európai csérféle. Korábban fészkelt hazánk több területén, így a Duna egyes zátonyain, a Hortobágyon, a Kiskunság szikes tavain, de mindig kis számban. Az utóbbi évtizedekben egy kisebb telepe alakult a Dráva zátonyain, Vízvárnál. Kisebb halakat, rákokat fogyaszt, melyeket rendszerint zuhanórepüléssel zsákmányol, de repülő rovarokat is elkap. Fészkelését a vízszint nagyobb emelkedése elmoshatja.

Élőhelye, költése:

Évente egyszer költ. Tovább...

Európa nagy részén, Ázsia, Észak-Amerika, valamint Észak-Afrika bizonyos részein költ. Korábban a leggyakoribb szerkőfajunk volt. Hazai állománya ingadozó, mely erősen függ a költőhelyének éves vízviszonyaitól. Apró halakat, vízirovarokat, ebihalakat fogyaszt, melyeket a víz felszínén kap el. Tovább...

Eurázsiai, valamint észak-amerikai elterjedésű faj. Az egyetlen hazánkban rendszeresen költő csérféle. Nevét az egyik legfontosabb táplálékáról, a szélhajtó küszről kapta. Halakra, vízirovarokra és azok lárváira vadászik, de olykor sáskákat is fogyaszt. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában, az Egyenlítőtől délre tölti. Költési időben a vízszint emelkedése veszélyt jelenthet a fészekaljra, mivel elmoshatja azt.

Élőhelye, költése:

Sík vidéki fészkelő. Tovább...

A legnagyobb méretű csérféle, hosszú szárnyakkal. Röpte kecses, hosszú, piros csőre erőteljes. Európai állománya veszélyeztetett. Halakkal, ízeltlábúakkal táplálkozik. Az északi populációk vonulók, hazánkban rendszeres, de ritka átvonuló. Nálunk főként szikes tavakon, lecsapolt halastavakon fordul elő magányosan vagy kisebb csapatokban.

Élőhelye, költése:

Az Antarktiszon és Dél-Amerikán kívül valamennyi földrészen fészkel. Tovább...

A kontinensünk legészakabbi területein költő csérféle, mely egyben a legritkább kóborló csérfaj hazánkban. Észak-Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában költ. Főként a fiatal egyedei meglehetősen hasonlítanak a küszvágó csérhez, elkülönítése attól igen nehéz. Halakkal, rákokkal és repülő rovarokkal táplálkozik, de sokszor más madarak zsákmányát rabolja el. Tovább...