A legkisebb Európában is előforduló kormoránfaj, körülbelül fele akkora, mint a kárókatona. Csőre arányaikhoz viszonyítva rövidebb, mint nagyobb testű rokonáé. Rendszeres fészkelő 1991 óta, elsősorban a Hortobágyon. Az ezt megelőző évtizedekből alig van költési adata, sőt kóborlóként is kifejezetten ritka volt. A magyarországi populáció védett területeken fészkel, és táplálkozni is főleg itt szokott. A telepek oltalma, őrzése megoldott. Világállománya csökkenő, hazai állománya növekvő trendet mutat, ezért Magyarország szerepe a faj megőrzésében egyre jelentősebb lesz. Hazánkhoz hasonlóan Szlovákiában is csak nem régóta tartozik a költőfajok közé. Az ártéri fészkelők állománya az élőhely védelmével megoldható. A halastavi telepek esetében problémát okozhat, hogy összetévesztik a kárókatonával. Téli szállása a mediterrán országokban van, rövidtávú vonuló. Egyes populációi a vonulás helyett kóborlásba kezdenek, ami októbertől márciusig tart. Legkorábban március közepén érkeznek vissza költőhelyeikre, de sok madár csak áprilisban. A fiókák röpképessé válása után nagy csapatokba verődik.

Élőhelye, költése:

Fészkét más vízimadarak telepei közelében, nagy nádasokban, ártéri erdők fáira rakja. Mára a fán költő gémfajokhoz hasonlóan behúzódott a vegyes nádi telepekre. Legtöbbször nem tiszta telepeken költ, ilyenkor társbérlői a bakcsó, a kis kócsag, az üstökösgém, a kormorán, a Hortobágyon a kanalasgém. Bár már március végén megérkezik költőhelyeire, a fészkelés csak május-júniusban zajlik. A 4-6 tojáson, 27-30 napig kotlik. A költésben mindkét szülő részt vesz. Fiókák fészeklakók. Víz alá bukva keresi a 10-15 centiméteres nagyságú halakat, de elfogyasztja a vízirovarokat, kis rákokat és piócákat is.