Hazánkban szórványos költőfaj, vonuláskor és télen azonban gyakrabban találkozhatunk vele. Férgekkel, rovarokkal és puhatestűekkel táplálkozik, melyeket elsősorban a talajon zsákmányol. Télen legkedveltebb tápláléka a fagyöngy termése, de egyéb fák és bokrok bogyóit is szívesen fogyasztja. Részben vonuló. Az északi, északkeleti állomány ősszel délnyugat felé veszi az irányt.

Élőhelye, költése:

Szinte egész Európában, Ázsia nagy részén, valamint Északnyugat-Afrika egyes területein fészkel. Hazánkban az Északi-középhegységben, valamint a Dunántúlon költ, de kisebb számban az Alföldön is megtalálható. Rendszerint a ritkás vagy ligetes erdőket kedveli. A nagyon sűrű, zárt erdőket kerüli. Olykor az ember közelében, parkokban is megtelepszik. Évente egy, legfeljebb két alkalommal költ. A hímek éneklése és a párválasztás igen hamar, már az enyhébb téli napokon elkezdődik. A fészket a tojó egyedül építi gallyakból, növényi szálakból, száraz falevelekből, gyökérdarabokból, melyet nedves földdel tölt ki. 4-5 tojást rak, ezeken főként a tojó kotlik, a hím csak ritkán váltja fel.