A faj állománya az 1970-es években nagyon megfogyatkozott. A dúvadirtás szabályainak szigorodása kedvezően hatott a fészkelő párok számára. A kedvező helyzet megőrzéséhez a vadászati és természetvédelmi szakemberek együttműködésére van szükség. Vonuló madár, április és október között tartózkodik hazánkban. A telet általában Afrika Szaharán túli részén tölti, de egyre több esetben fordulnak elő áttelelő példányok.

Élőhelye, költése:

Eurázsiában és Afrika északi részén költ. Hozzá nagyon hasonló fajok élnek szinte az egész Óvilágban. Síkvidéki mocsarakban, nádasokban szinte mindenhol költ. Ezek hiányában ritkán mezőgazdasági területeken, száraz gyepeken is megtelepszik. Tavaszi visszaérkezésük után a párok látványos nászrepülést mutatnak be. Fészkét nádszálakból építi. Mivel vizes környezetben költ a talajon, a fészekanyagnak magasan a vízszint fölött kell tartania a fészekaljat. A tojó 3-6 tojást rak, a fiókák 32 nap kotlás után kelnek ki. A tojásokat csak a tojó melegíti, a fiókákat is ő eteti, eközben a hím vadászik, ő gondoskodik a család táplálékellátásáról. A fiókák 40 napos korban hagyják el a fészket. A rétihéják sajátos módon vadásznak. A nyílt területen a növényzet felett néhány méterrel pásztázzák át vadászterületüket, ha megpillantanak valamit, rávágnak. A barna rétihéja tápláléka kisemlősökből, kisebb madarakból és fiókáikból, tojásokból, békákból, ritkán halakból áll.

Hím barna rétihéja

Tojó barna rétihéja