Magyarországon rendkívül ritka kóborló, 1893-1896 között Chernel István a Velencei tavon figyelt meg néhány példányt. Azóta csak néhány megfigyelése volt. Költőhelyeinek átalakulása, felszámolása miatt nem kizárt, hogy kóborló egyedei megjelennek nálunk, bár a közelmúltban európai állománya szinte teljesen összeomlott. Sajnos elterjedési területén a vadászat is hozzáadódik ehhez, a zavarás és a madarak tényleges elpusztítása jelentősen fokozza visszaszorulását. Mivel teljes világállománya igen sérülékeny, a Magyarországon esetleg megjelenő egyedek mindenképpen védelmet érdemelnek.

Élőhelye, költése:

Közép-Ázsia sztyepptavain, lagúnákban, sekély sós tavakon költ. Egy másik populáció az Ibériai-félszigeten és Észak-Afrikában népesít be hasonló élőhelyeket. Rejtetten fészkel, többnyire egy talajmélyedést alakít ki, amit növényi anyagokkal bélel. Más récékhez hasonlóan saját pehelytollaival növeli a fészek hőszigetelő-képességét. Fészekalja 7-14 tojásból áll, a kotlási idő 25-27 nap. A tojó a fiókákat felszáradásuk után a növényzet rejtekében neveli, csak megerősödésük után viszi ki őket a nyílt vízre. A vízben magvakkal, rovarokkal és zöld növényi részekkel táplálkozik, de a part menti zsenge növényzetben is előszeretettel legelészik.