Európa egyik legimpozánsabb récefaja, melynek mindössze két hazai megfigyelési adata van. A XIX. század második feléből származik első bizonyító példánya, ezután több mint egy évszázad telt el következő bizonyított észleléséig. Európai állománya stabil, nem ismert olyan tényező, ami jelentős mértékben veszélyeztetné. Hazánkban rendkívül ritka kóborló, természetvédelmi jelentősége elhanyagolható.

Élőhelye, költése:

Míg a közeli rokon pehelyréce a tengerpartok jellemző fészkelője, ez a faj a szárazföld belsejében lévő tavakat, mocsarakat, dagadólápokat részesíti előnyben. Fészkét kisebb halmokon alakítja ki, növényi szálakból építi, pelyheivel béleli. Fészekalja 3-7 tojásból áll, a kotlási idő 22-24 nap. A fiókákat több tojó közösen neveli. A gácsérok csapatokba verődve elvonulnak a tengerre és elkezdik a vedlést. A tavakon rovarokat, pl. szúnyoglárvát, apró rákokat és növényi anyagokat eszik, a tengeren kagylókat, csigákat, tengeri sünöket, tengeri uborkát hoz fel a fenékről.